Újabb gondolatok

Sikerült kiheverni nagyjából a tegnapi napot. Mamával vállvetve támogattuk nagyapámat, ahogy álltunk a szertartásnál a sírkertben. Legalább az idő kellemes volt. Nagyon, de nagyon sokan eljöttek az utolsó útra. És ez így helyes...

Reggel jobb hangulattal keltem. Már semmiféle súlyt nem éreztem a testemen vagy a lelkemen. A tegnapi egész napos elegáns fekete ruha - magas sarkú cipő után jó volt színes ruhába és zsebes nadrágba öltözni a munkához, a lábaim pedig örömittas sikoltás közepette fogadták a hintacipőt. (Nem vagyok hozzászokva a magas sarkú cipőben való ácsorgáshoz. Még ha csupán 5 centis is az a sarok.) Felülre a lila különböző árnyalatait húztam, az egyre hosszabbra növő lobboncomat pedig két oldalt befontam. Szüleim rábeszéltek, hogy egy kicsit sminkeljem ki magam. Jobb lesz tőle a hangulatom. Megtettem. A szokott szolid smink. Nos, odáig jutottam, hogy a kis virágboltban édesanyám adott még néhány tanácsot, majd mikor látta, hogy nekem nincs hozzá türelmem, átvette tőlem a sminkkészletet, és sminkmestereset játszottunk. Utoljára akkor festett ki, amikor tizennyolc évesen bálba mentem. Furcsa volt, kicsit zavarba ejtő, de jó érzés. A két fonat végébe lila szalag lett kötve. Tulajdonképpen tetszik a végeredmény. Csak elszoktam a rendszeres sminkeléstől. Idegen? Talán. Vagy csak az esti rutint nem szeretem, amikor le kell mosni. Hosszadalmas...

Talán az is felmerült bennem, hogy még mindig nehezen fogadom el magam. Igazság szerint hol így vagyok, hol úgy. Tetszett a tükörképem. Talán meg kellene győznöm magam, hogy ez is én vagyok. És, hogy ez nem rejtőzködés, hanem az előnyös oldalam kiemelése. Ki tudja?

Még mindig van mit felfedeznem magamon, és lesz is mit egy egész életen át. Mindig van az embernek új oldala. Olykor annyira, de annyira szeretnék dögös lenni. Az az igazi dögös nő, akire a legtöbb nő csak vicsorog... tudom, tudom mit gondoltok. Miért is akarnám? Csak kipróbálni. Lehet, hogy én nem viselkednék hülye picsa módjára egy szexi ruhától, és szép, de határozottabb sminktől. Nem úgy, mint néhányan a környezetemben.... hmmm.

 

 Ki tudja? Én ugyan nem, amíg ki nem próbálom. Volt rá példa, hogy dögös ruhába bújtam, csak az elkészített frizura és a smink hiányzott, de nem zavart, mert a páromnak úgy is tetszettem, és biztos vagyok benne, hogy az étteremben csak leizzadtam volna magamról. Ez volt a negyedik évfordulónk. Próbálkozni lehet. Néha a hajammal nem tudok mit kezdeni. Most eldöntöttem, hogy újra megnövesztem. Elvégre az esküvőmre kinézett frizurához legalább lapocka alá érő hajzuhatagra van szükség. Ez is még a jövő zenéje. Én azt mondom nektek, hogy Januárban minden kiderül. Nagyban függ az én munkámtól is, hogy mikor tudunk összeköltözni. Ekkora súly nem nyomhatja egyedül a Párom vállát.

Csak kérlek, szorítsatok értünk, hogy végre sínre kerüljön az életünk. Hatalmas adag pozitív energiára van szükségünk :-) Az inga, akinek eddig 90%-ban mindig igaza volt, pozitív fejleményeket mutatott. Kíváncsian várom az események alakulását.

Az olvasók, főként Sophie megnyugtatására közlöm, hogy ma este publikálom az újabb fejezetet ^^

Legyen szép napotok! :-)

Joyo          

Új nap, új élet kezdete!

Megkaptam az utolsó két lökést ahhoz, hogy végre megéljem a saját életemet, és felhagyjak a vekengéssel! Bizony... ugyanis ki tudhatja előre...

A mai napon temetésre megyünk. Nagypapám öccse hunyt el. A többit inkább nem részletezném. A lényeg annyi, hogy élete ráébresztett arra, hogy az élet mennyire mulandó, egyik nap még vagyunk, a másik nap... vége. Ennyi volna az élet? Akkor ki kellene élvezni, nem? Felesleges azzal tölteni az életet, hogy rágódom, kombinálok, szomorkodom, és csak bonyolítom a magam dolgát. Már a családom is megmondta, hogy nem kellene annyira komolyan vennem sem az életet, sem pedig saját magamat. És igazuk van. 

A másik lökés a tegnapi látogatásom volt a nőgyógyásznál. Még nem tudtunk teljes-körű vizsgálatot csinálni a kenethiány miatt. De ultrahangot készített. Azt mondta semmi okom a pánikra, de van másfél hónapom, hogy gyógyítsam magam, hogy elmulasszam azt a "bigyót" a petefészkemnél. :-) Ezt maga az orvos mondta.
  "- Joyo... mulassza el." - és mosolygott mellé.
Egy orvos, aki hisz az öngyógyításban. Na hajrá, és fel a pozitív gondolatokra. Meg AKAROM gyógyítani magam. Egészséges AKAROK lenni. Elkerülni a kórházat. Egészséges babát szeretnék szülni. És ahhoz egészséges női szervekre van szükség. Na hajrá!
Közben már beszéltem a talp reflexológusommal is. Azt javasolta, hogy igyak cickafark teát ezerrel, hogy az ő szavaival éljek, és kúráljam magam Vénusz cseppel. Ha minden jól megy, elmulasztjuk közösen, és a következő menstruációkkal távozik. 

Apám tanácsára minden napban keresek legalább öt pozitív dolgot, és azzal töltekezem. A petefészkemmel pedig már megbeszéltem, hogy összedolgozunk és meggyógyulunk :-)

Optimizmusra fel!!!!    

Lélekutazás

Új megoldást találtam a dühkezelésre. Mégpedig az üvöltést. A világ leges egyszerűbb dolga. Amikor érzem, hogy az alhasamban összegyűlt a felszabadulni vágyó indulat/harag/keserűség/fájdalom, amiket ki tudja milyen régóta gyűjtögettem... elvonulok, bezárkózok és szabadjára engedem az adott adagot egy artikulálatlan üvöltés formájába. És csak üvöltök és üvöltök, amíg úgy érzem, hogy van bennem szufla! A torkom megfájdul utána, köhögök, de könnyűnek és felszabadultnak érzem magam. Most is megtettem. Alig háromnegyed órával ezelőtt. Magamra zártam a raktárajtót, ellenőrizve, hogy egyetlen vásárló sem tartózkodik a közelben, rácsaptam a munkapultra és kiengedtem. Az elsőnél még zavarba voltam. Most már könnyebben ment. De érzem, hogy ez jó. Belegondolva, egy sebzett vadállat hangjához hasonlatos... félelmetes. Mármint az a tény, hogy ennyi fájdalom van bennem. De legalább már nem fojtom vissza, önmagamat mérgezve vele. Jöjjön csak ki, aminek ki kell jönnie, a környezetem pedig majd megszokja, ha netalántán véletlenül fültanúi lesznek egy-egy ilyen adagnak! Nem vagyok vadállat. Akkor volnék az, ha máson tölteném ki...

 

Pénteken utaztam. Lélekben, ahogy azt már korábban leírtam, hogy megteszem és megkeresem a húszéves énemet és Gé-t. Furcsa volt. Valahogy nem úgy zajlott a dolog, ahogy elképzeltem. Megmondtam a magamét az akkor harminc éves Gé-nek, de se nem utáltam, se nem védekezett, nem támadt vissza. Megértően bólogatott és bocsánatot kért tőlem. Furcsa volt. Talán valóban nem haragszom rá úgy isten igazából. Utána beszéltem a húszéves Joyo-val. Őt sem tudtam agyon ölelgetni, babusgatni. Csak elmagyaráztam neki, hogy felesleges bántania magát, mert minden rendbe fog jönni. Sőt! Higgyen csak magában! Mert megérdemli! Azért mondom, hogy nem olyan volt, mint képzeltem. Másfelé vezettek. Lelkem egy kék fényű zuhatag alatt vett tisztítófürdőt. Éreztem, hogy megújulok, a régi szennyek egy része távozott rólam. Tudom, hogy ezt néhányszor még meg kell ismételnem. A fürdő után találkoztam a totemállatommal, amely egy gyönyörű, magabiztos fehér tigris volt. Akkor mutatta meg magát, amikor a kísérőmmel, egy fehér kis máltai selyemkutyával sétáltam a képzeletbeli réten a fürdő után, s egy hatalmas fekete kígyó támadt meg bennünket. A tigris előtört és kemény harccal legyőzte az "Ármányt és Álnokságot, a Múltat" jelképező kígyót. 

Tudom, hogy van akinek mindez egy mesének tűnik, jó, akkor ők olvassák úgy :-) 

De a harc után úgy éreztem magam, akár a Macskanő. Külső szemlélőként egy magabiztosan sétáló, dögös nőt láttam, aki tudja, hogy a Világ a lábai előtt hever.

Jó és felemelő érzés volt, hogy ez a nő az én arcomat viseli. :-)

 Ahogy lassan elindultam kifelé a meditációból, sorra búcsút vettem a múltam mumusaitól. Legutoljára Gé-től. Lehet, hogy nem tűnt el végleg az életemből, de mosolyogva váltunk el egymástól.  A barlang kijáratánál, ahol az egész zajlódott, a párom várt, s ölelő, biztonságot adó karjaiba zárt. Tudtam, hogy otthon vagyok.  Néhány képsorban még az esetleges jövőbe is beleláttam. Végül hazaértem. 

 Emlékszem, hogy a kék fényű zuhatag alatt állva kértem, hogy gyógyítsák meg azokat a részeimet, ahol baj van. Elképzeltem, ahogy fényujjak kiveszik belőlem a cisztákat, a gombócot a torkomból, megszabadítanak a múlt terheitől, amikre már nincs szükségem, nincs dolgom vele.

Úgy tértem vissza a szobámból, hogy mosolyogtam. Könnyű voltam, kicsit még kótyagos. De mosolyogtam. Jó élmény volt. Tudom, hogy a gyógyulásom érdekében többször vissza kell még mennem ahhoz a zuhataghoz, hagyni, hogy tisztuljak, és sorra kiszedjék belőlem azokat a dolgokat, amik már nem tartoznak hozzám :-)

Azt hiszem a mai napon is megteszem. Utazom....            

Őszi rendezkedés a boltban

Szép jó reggelt kívánok!

A tegnapi napon valamicskét mozogtam. A nagyon erős görcsök miatt rendszeresen kétrét hajoltam, és az őszi mennyezet elkészítése közben fel s alá mászkáltam a kettes létrán. 
De végre eljött a szombat, és délután több időm lesz mindenre. Ma csinálom meg az új őszi, kicsit Halloween-i stílusú kirakatot is. 
De addig is megmutatom, hogy mit alkottunk apámmal a mennyezetre. 

Íme... 

.... az ősz természet beköltözött hozzánk :-)

És ezek lesznek a kirakatban...

Segítség!!! Olyan sportot keresek, ami kirángat a lustaságból!!!

Sziasztok!

Azt hiszem elég sok minden történt az elmúlt néhány napban. Jó és rossz is egyaránt. A rosszról még nem akarok írni. Az illendőség így kívánja. 

Azt hiszem ide amúgy sem illik hasonlóakat írni. 

Inkább írok a pozitív dolgokról, akkor én sem tekerek a másik oldalon... 

Szépen haladtam a kalocsai mintás magas szárú tornacipővel. Hamarosan be is fogom fejezni. Bár, ahogy az időjárást elnézem, viselni egyenlőre még nem fogom tudni, maximum lakáson belül... Minden esetre szép lesz. Párom szerint minden egyes ruhadarabbal ügyesebb leszek. Fontos számomra a támogatása és a dicsérete. Kicsit izgulok érte. Ma van próbamunkán Ausztriában. Kíváncsi vagyok, hogy este mit fog mesélni róla, milyen volt. A többi pedig majd kiderül.

Azt hiszem fejlődőképes vagyok, ugyanis újabb kísérletet tettem a konyhában egy újabb ételcsoporttal. Mégpedig a főzelékkel. Tudom, már én is rájöttem, hogy nem is olyan bonyolult elkészíteni, valamiért mégis tartottam eddig tőle. De tegnap apám szavain felbuzdulva, hogy milyen jó volna főzeléket hozni magunkkal ebédre, rávetettem magam a Nosalty.hu-ra, és recepteket keresgéltem. Az eredmény... egy lábasnyi krémes zöldborsó főzelék, ami kicsit jobban besűrűsödött, mint kellett volna, ugyanis a recept útmutatásával ellentétben, nem négy, hanem hat evőkanálnyi lisztet kevertem bele. De semmi gond....így elég laktatóra sikeredett, s majd a legközelebbi alkalommal pontosan követni fogom a leírást.

Arra is rá kellett jönnöm, hogy muszáj lesz rávennem magam valamiféle mozgásra, mert ez így nem állapot! Ez a tespedtség! Van valami ötletetek mi lehet az a mozgásforma, ami a lustákat garantáltan felrázza? Tánc? Futás? Aerobik? Valami otthoni tevékenység? Nektek bevált valami? Tudom, hogy főként akarati kérdés. Csak tudnám, hogy hová ástam a régi sport-ladyt, aki négy-öt évvel ezelőtt voltam? Ott hagyta, valahol a  főiskola konditermében? A jóga vagy a fitt-box edzőterem padlóján kiütve? Miért nem vagyok képes felülkerekedni a lustaságomon? Pedig volna célom! Azt akarom, hogy, amikor Novemberben elmegyünk wellnesselni, akkor jól érezzem magam a fürdőruhámban. És legyen elég állóképességem végigrohanni a Mindenszenteket. Az sem ártana, ha a közérzetem és az önértékelésem helyreállna végre. Azt hiszem az igazi önbizalmam valahol húsz évesen veszett el. Lehet, hogy odáig kellene visszautaznom az időben léleksíkon, és kijavítani a hibát. Elbeszélgetni az akkori énemmel, nem elsősorban ő tehet az egészről. Megvigasztalni, támogatni, átsegíteni a nehéz időszakon, és ráébreszteni, hogy ő valójában egy értékes, és maga nemében egyedülálló és gyönyörű nő. Azt hiszem ehhez valamiféle vezetés, vagy segítség kellene. De mi van, ha egyszerűen csak rámeditálok a dologra? Mi van, ha megkeresem az akkori énem, és felkészítem, ha meggyőzőm, hogy ne vegye magára, mert a másik nővel szemben felesleges felvennie a versenyt. Nem kell összehasonlítania önmagát vele. Fel kell fognia, hogy az a fickó csak ennyit volt képes adni. Vissza kell adnom neki az elveszett, eltiport önbizalmat és női önbecsülést. Megmutatom neki, hogy mi lesz belőle később, és, hogy nyugodjon meg, mert nem marad egyedül.

Tudom, hogy mindez őrülten, spirituálisan, vagy eszementül hangzik első olvasásra. De pszichológiailag elismert tény, hogy akár hipnózissal is, de vissza lehet utaztatni személyeket addig a pontig az életükbe, ahol nagy törést éltek át, és javítani a helyzeten. Csak én mindezt házilag próbálom megoldani. Bár előtte konzultálok a "szakértővel". 

Reméljük sikerült. Elvégre a puding próbája az evés. És, ha sikerrel járok, nagyon sok kellemetlen dolog meg lesz oldva az életemben. Kezdve két bizonyos személy ténykedésével. Az egyik nő a másik férfi. Na találgassatok....

Szép napot kívánok! 

Joyo      

Újabb kihívás és egy kis karácsonyi előretekintés ^^

Szép hétvégét kívánok mindenkinek :-) Remélem jól telik.
Nálam ötletbörze van ;-) Minden tekintetben. Mind a könyvben, mind a hímzésben, mind a sütés területén. Új ruhadarabot kezdtem el kihímezni. Mégpedig egy magas szárú fehér tornacipőt. Íme:

 

Egészen belejöttem a hímzésbe. Még mindig dédelgetem a karácsonyi hímzett díszeket, és a boltba és a fa alá szánt ajándékokat :-) Ezeket sorra meg fogom osztani veletek. És nem viccelek, már csak három hónap van hátra Karácsonyig. Ha jobban belegondolok, az már nem valami sok, főként, ha tele vagyunk tervekkel a nagy napig ;-)

És itt térnék rá a másik dologra, ami teljesen elvarázsolt és felkeltette az érdeklődésemet. Ez pedig az Amerikából érkező "tündértortácska", azaz a Cupcake. Tudom, hogy ez régebbi keletű dolog, de én most kezdtem kedvet érezni ahhoz, hogy próbára tegyem az ügyességem és a kreativitásom ezen a területen. Gyűjtöttem néhány receptet és képeket, hogy kísérletezhessek. Ha már jól fog menni, akkor akár Karácsonykor az ünnepi asztalra is kerül nálunk 26-án desszertként ^^

Gyönyörködjetek:

 

És néhány karácsonyi.... :-P

Mozogás napló és esküvői tervek

A mai nap, mondhatjuk, hogy mozogtam :-) Autómentes nap volt Sopronban, melyet a Critical Mass bringás egyesület hirdetett meg. Így, a mai napon édesapámmal kerékpárral mentünk munkába, és azzal is jöttünk el onnan. Kimondottan jól esett. Még az időjárás is kellemes volt hozzá. Talán ehhez, hozzájárult az a "cicanaci", amit a tegnapi napon vásároltam. Termó. Nagyon termó. Bolyhos :-) Ha beáll a fagy, és röpködni kezdenek a mínuszok, nagyon, de nagyon jól fog jönni!

Hatalmas erőt kellene már vennem magamon, hogy rendszeresen mozogjak :-) Ez két hét múlva eleve megoldódik, de kétlem, hogy fogynék, vagy erősödnék tőlük. A mindenszenteki időszak alatt folyamatosan mozgok, pakolok, cipelek, rakodok, hajolok, emelek... enni csupán délben van lehetőség. Kezdődik Október 10-én, és tart egészen November 1-ig. A keresetemből mindenképpen szeretnék venni egy kisebb kb 160-170 cm-es bokszzsákot és hozzá kesztyűket. Bandázsom van. Még megmaradt a fit-box edzésekről. De egyre erősebben érzem annak szükségét, hogy valahol keményen kiéljem az évtizedek alatt elraktározott feszültséget, dühöt, haragot, benyelt sértéseket... A régi edzéseken teljesen kiélhetem a feszültséget! Egy óra eltelte után szinte lebegtem. Könnyű voltam, fesztelen, nyugodt, pörgött bennem az endorfin és az adrenalin! Természetes érzés volt. Már-már tökéletes. Olyan, mint amikor kidőlsz egy kiadós, buja, ágyrengető szeretkezés után! ^^ Egyszerű volna besétálni November első hetében a Hervisbe és ott bevásárolni. Na majd meglátjuk.
Próbálta már valamelyikőtök a bokszot? Nem épp ember-ember ellen, inkább csak zsákpüfölés. Kíváncsi volnék mások tapasztalataira. Vagy esetleg, ha tanácsot tudnátok adni, hogy melyik az a mozgásforma, amit indulatok kiélésére jól lehet alkalmazni, vagy a magamfajta lustákat is kirángatja a tespedtségből? Kérlek, segítsétek :-) Egy lusta disznóvá váltam! 

Előre is nagyon szépen köszönöm :-)

Más hírek:
-Úgy néz ki, hogy hétfőtől szüretelni megyek Ausztriába. Lesz egy kis mellékes keresetem. A terveimhez nagyon fontos. Szükségem van arra a zsákra és kesztyűkre. Valamint néhány őszies-télies felsőre, új farmernadrágra, néhány bugyira és melltartóra és nevetni fogtok, de cipőre is. Egy majdhogynem új ruhatárra. Az a típus vagyok, hogy a téli holmikat addig hordom, amíg szinte levásik ólam. Nos.... eljött az idő. Garbók, pulcsik, vékonyabb hosszú ujjúak pulóver alá. Csak a szokásos. Ráadásul ez volt az az év, amikor kimondottan adni kezdtem a külsőmre. Nem mindenki ismer régóta. Akik régebbi olvasóim még a Nőklapra caféról, ők tudják milyen rögös út vezetett el addig, és még mindig fejlődöm.
Talán a bokszolás segít előkeríteni a régen elveszett önbizalmamat :-)

-Másik jó hír, hogy Párom holnap megy próbamunkára Ausztriába. A többi majd kiderül. Remélem, hogy összejön neki. Már gondoskodtam a holnapi ebédjéről is. Ha ez most beválik, akkor elkezdhetjük megalapozni a jövőnket. Januártól én is elkezdem a hivatalos munkámat, s azt követően nemsokára össze is tudunk költözni. Jó ebbe belegondolni. Közben tervezgethetjük az esküvőnket is. 

 Édesanyámnak a mai napra volt egy komplett esküvői megrendelése, s azon gondolkodtam, hogy valami hasonlót el is tudnék képzelni. Továbbá megtaláltam álmaim menyasszonyi ruháját, amit idővel elkészítettnek a varrónő ismerősömmel, akinek menyasszonyi ruhaszalonja van :-)
Mutatok néhány képet. Kíváncsi vagyok a véleményetekre ^^

 

Menyasszonyi csokor

      "Hármas" dobócsokor

Autódísz

Szülőköszöntők :-)

 
Valami hasonlót szeretnék :-)

(Vélemény?)

Legyen nagyon szép napotok!

Joyo