Fájdalmas lelki nagytakarítás

Amikor már haladok kifelé a betegségből... lassan de biztosan (lázam  két napja nincsen és most sincs!).... elgondolkodom, hogy mennyi érdekes dolgot él meg az ember, amikor az egóját teljesen elnyomja a sok baktérium és annyira levert, hogy képtelen világi dolgokkal foglalkozni. Nem is annyira magamtól jutott eszembe a dolog. Jött magától... és fogalmam sincs, hogy miért. Próbálok utána járni ezzel a bejegyzéssel. Olyan nagyon, de nagyon régi emlékképek, gondolatok, régen elhangzott mondatok bukkantak fel valahonnét a távolból, a tudatalattiból, amikről már megfeledkeztem, vagy legalábbis meg akartam feledkezni. Olyan volt, mintha kínozni akartak volna, mintha éppen nem lettem volna eléggé szar passzban! Nem szenved még eléggé a 39 fokos láztól, adjunk neki kellemetlen emlékeket!!! Faca! Na persze, vajon melyik korszakomból bukkantak fel... nos, persze, hogy a húszas éveim elejéből. Talán annyi előnyöm van a dologból, hogy megindítja az ötlet-lavinát és végre írok tovább! De szar volt újra átélni, s akárhogyan is kapálództam, küzdöttem ellenük, nem tűntek a fejemből, a belső fülemből... lelki szemeim elől azok az átkozott szituációk. 

Volt egy, amire nagyon emlékszem. Muszáj megosztanom veletek. Ez már koránt sem a "sírjatok velem" időszak. Valami azt súgja, hogy ha ismét visszatemetem és trallalázva ellapogatom a földet felette, mondván "meg sem történt!", újra elő fog bukkanni, mint egy rossz kísértet. 

A szituáció a következő volt... s lásd, milyen furmányos is tud lenni a férfinépség, nem csupán MI nők. Amikor a "félreértések elkerülése végett" szinte elmondja a teljes igazat, nehogy félreérthető helyzetbe hozzák az ismerősei vagy a családom. Fura, mi? Valamikor a szakításunk előtt két hónappal állt elém mosolyogva a következő mondattal. Azt hiszem talán pont főztünk valamit nagy egyetértésben és megnyitottunk egy üveg bort. Bár lehet, hogy csupán írói vénám és a tudatalattim szépít a dolgon... ki tudja már. Majd beszélgetés közben jött a következő mondat: "- Ha esetleg azt mondja valaki, hogy látott egy barna hajú lánnyal, kérlek ne értsd félre - mosolygott rám a legmegnyerőbb mosolyával. 
  -Miért? - kérdeztem talán kicsit naivan.   
  -Mert igaz a dolog, de csak munkatársak vagyunk és néha együtt ülünk le ebédelni.
  -Rendben. Nem fogom félreérteni."
Na persze, én a naiva! Kis, húszéves naiva. Tulajdonképpen mit kellett volna mondani? Hogyan kellett volna reagálni? Nem tudom. Akkor még úgy tűnt, hogy jól megvagyunk, de már akkor is Vele találkozott, csak baromi intelligens módon elejét vette a "félreértéseknek" és a pletykáknak. Láthatjuk, mint ahogyan a mellékelt ábra is mutatja, hogy a férfiaknak is van fegyvertáruk ha a félrelépésekről van szó, nem csupán a nőknek, s ha eléggé "ártatlan" a másik fél, még sikeresen is tudja alkalmazni őket.
  Ez az emlékkép szinte egész Pénteken alig hagyott békén. Idiótának éreztem magam. És tudjátok miért? Mert az is eszembe jutott, hogy akkoriban a saját nagybátyám és menyasszonya is említették, hogy látták Őt a nagy mozinál egy barna hajú lánnyal, és furcsállták, hogy nem Én vagyok az. No persze, az is fura lett volna, ha Én vagyok, hiszen hétköznap volt, és én Hétfőtől-Csütörtök estig Székesfehérváron voltam hivatalosan a főiskola miatt. Szóval... miért nem hittem a saját családomnak? Miért hallgattattam el magamban a vészcsengőt? Megmondom miért... mert beprogramoztak. Igen, ostobán hangzik, de igaz. Nagyon értett a manipuláláshoz, hozzá teszem, hogy előnyére is vált, hiszen nem volna abban a munkahelyi és társadalmi pozícióban, ahol jelenleg van mindez nélkül. Csak... nekem volt nagyon sok munkám vele, hogy átírjam ezeket a programokat. Ezeket most inkább nem sorolnám fel, olvashatok róla a másik blogban és hellyel-közzel a regényben is. Ha nem, akkor még bele fogom szőni. Messze még a vége.

  Csak jó volna tudni, hogy mindez, amin keresztül mentem az elmúlt három napban a betegségnek köszönhetően, valami rossz tréfa, mert sebezhetővé váltam a legyengült szervezetem miatt? Vagy esetleg egy esély a megtisztulásra? Mivel nem vettem magamhoz szilárd táplálékot, elkezdtem kipucolódni, felgyorsult az emésztésem, ezáltal elkezdtek felszakadni a szellemi és lelki salakanyagok is és kipucolódtak? Illetve kár róluk múltidőben írni, hiszen még mindig tart. De ez a pucolódás is olyan, hogy nem kerülheted el vele a találkozást. Szembe kell nézned vele, máskülönben úgy éreznéd, hogy "kiraboltak" hiszen azt sem tudod milyen emléked, érzeted tűnt el a raktárból. 
 Tudom, hogy olyan időszakot élünk, ahol mindez a tisztulás felgyorsul. Könyörtelenül felbukkan és távozik minden, amire nincs szükséged, hogy végre a saját utadat járd, a saját történetedet írd, és ne másokéba tekintgess bele. És bizony ezeket az elengedéseket fájdalmas szembesülések előzi meg. De ki fogom/ kifogjuk bírni! Mert muszáj. Emlékeztek a fenti idézete? "Ami nem öl meg, az erősebbé tesz!"

Legalább jön az ihlet. Másként neheze tudok megszabadulni tőle. Képtelen vagyok csendben elengedni, nem tudom se verse se dalba szőni. Én író vagyok. Prózában adom ki magamból, s abban reménykedem, hogy talán ezzel másnak is segíteni tudok...

Talán ez a feladatom. 

Ki tudja...

Ezt csak akkor fogom megtudni, ha a valóban az utamat járom...

Legyen nagyon szép napotok!

Joyo ^^ 

Lassacskán elfogyok?

Oké... a családom eldöntötte, hogy hízókúrára akar fogni! Nem is csoda. A betegség miatt jócskán fogytam. Ma 64.5 kg-ot mutatott a mérleg digitális kijelzője. Nagyon sokat fogytam. Az influenza felér egy tisztító kúrával. A láztól és a torokfájástól, a bedugult orrtól nem nagyon tud enni az ember. Csak rengeteg folyadékot iszik. és csak iszik és iszik és iszik...

Amikor a legvékonyabb voltam, nos... kb nyolc évvel ezelőtt... 64 kiló voltam. Már csak fél kiló választ el ettől. Akkor állítólag betegesen néztem ki. Így nem is csodálom, hogy az egész család összefogott, hogy etetni fog! Párom hozott több kiló gyümölcsöt, mert az meg bírom enni. De "rendes" ételhez nincs gusztusom. Nem érzem az ízeket, és nagyon fáj, ha nyelek.

Egyik részem örül annak, hogy ilyen vékonyka lettem. Viszonylag vékony. Na jó, termetemhez képes vékony. Na jó... valahogy így. Ugyan akkor emlékeztet egy eléggé rossz időszakomra, amitől már nagyon, de nagyon régen meg kellett volna szabadulnom! Úgy is tudjátok. Aki olvasta az előző blogom, ők tudják, hogy miért fogytam akkor közel tíz kilót. Igen. Olykor fogalmam sincs, hogy miért nem tudok ebből kimászni. Talán mert még mindig nem élek teljes mértékben önmagammal harmóniában. És kemény munka mindezt elérni. Talán, ha végre megszerzem a nyelvvizsgám, ezután pedig a kezembe fogom a kemény fedeles diplomámat, akkor végre azt fogom érzeni, hogy elértem valamit. Majd kiderül...

Jó is, rossz is...

Sziasztok!

A jó hír annyit tesz, hogy végre elfogadták a jelentkezésemet a nyelvvizsgára. Muszáj volt a nyakukra járnom, mert egyszerűen nem írták jóvá a vizsgadíjat és féltem, hogy valami balul sül el. De szerencsére megvan. Két hét és megyek vizsgázni...

A rossz hír, hogy influenzásan fekszem itthon. Tegnap torokfájással indult, ami este nyolcra 39.2 fokos lázzal zárult. Most 38 fok körül mozog. Nesze neked boldog Nőnapot! Valamiért ezt szabta ki rám a sors. Pihenni, pihenni, pihenni és pihenni. 

Bújok is vissza az ágyba...

Sziasztok...

Joyo ^^

Újabb kincsek a gardróbból ^^

Sziasztok!

Tudom, hogy mostanában eltűntem egy kicsit, de nem sok mindenről tudtam volna írni. Igazából most sem, csak gondoltam bejelentkezem, hogy még élek :-)

Talán annyit, hogy haladok nagybátyám ajándékával, gyorsabban és szebben, mint gondoltam volna. Talán mire eljutok az autóm huzatáig, már valóban szép munkát fogok végezni ;-) A hétvégén nagyon sok minden átfutott az agyamon. Talán ilyen energiák jöttek, vagy sokat voltam egyedül, esetleg az, hogy kicsit visszaolvasgattam a regényem előzményeit... nem tudom. Igazából, amint befejezem a Csak azért is túlélem! - az életem, szeretném úgymond a második részét is kiírni magamból, ami kicsit talán furcsa lesz, hiszen nem Magda további kalandjait mutatná be, hanem azt az időszakot, ami megelőzte azt a rengeteg változást és furcsa élethelyzetet, amiről olvastatok. Elvégre azt is jó volna talán tudni, hogy Miből lesz a cserebogár? Honnan indult Magda, hogyan kóstolt bele az életbe, miként lépett a felnőttévállás rögös útjára, hogyan talált rá kezdetben önmagára, hogyan ízlelte meg a testi örömöt és a szerelmet, hogyan csalódott és élte meg rossz döntéseinek fájdalmas eredményeit? Miként ismerkedett meg Balázzsal, hogyan élt meg egy tiltott kapcsolatot, milyen volt mikor még boldog volt vele, miként fordult szembe a családjával, s vajon hol romolhattak el a dolgok... onnan pedig már ismerős a helyzet. Milyen ötlet? Érdekelne benneteket "törzsolvasókat" az előzmény? Mert, ha igen, akkor felírom a terveim közé :-) 

Az alapok egy része elkészült már. Várom a véleményeteket...

Ami a regényt illeti... direkt nem publikáltam még az új fejezetet... mert jobb szeretném, ha volna tartalékom, amíg újra meg nem száll az ihlet. Tudom, hogy kíváncsiak vagytok, hogy miként néz szembe egymással Magda és Zizu, és, hogy vajon megtörténik-e Krisztián és Magda között, aminek talán illene megtörténnie, de nem akarlak benneteket újból hetekig várakoztatni... kis türelmet szeretnék még kérni, s hamarosan olvashatjátok a "Méhkirálynő" című fejezetet ^^

Kicsit sok a dolgom mostanában, talán azért sem csókolt a Múzsa homlokon. Ma befizettem a vizsgadíjat az angol nyelvvizsgámra, arra készülök, közben egyre jobban közeleg a Nőnap és napközben dolgozom. Most is az áru érkezését várom. A vázákat és vödröket már előkészítettem, hamarosan nekilátok a kirakatnak, meg kell pucolnom. Délután egy órától már idesüt a Nap, és jobb szeretném, ha elcsúsznának az üvegen a napsugarak, nem pedig megtörnének a koszfoltokon! Fontos az imázs :-)  

Viszont mutatok valamit, amire, vagy inkább amikre a hétvégén bukkantam szekrény pakolás közben. Még mindig rejteget meglepetéseket a gardrób mélye ;-)

Mindig is imádtam ezt a hímzett selyem tunikát. Ez volt az első "különleges" ruhadarabom, amivel kifejeztem, hogy nem áll szándékomban elvegyülni a tömegben. Nem is volt olcsó... tizenkét évvel ezelőtt kaptam, és már akkor tízezer forint volt. De nagyon vigyáztam rá és megbecsültem. A mai napig jó állapotban van, csupán a legalsó csomót kellene megvarrni, mert kicsit elengedett. Az alatta lévő fekete aszimmetrikus koktélruha pedig vele egy idős. Tizenhat évesen vettem, mikor az első nagy fogyásom megtörtént és volt bátorságom nőiesebben öltözködni. Utoljára legalább nyolc éve volt rajtam ez így együtt, ahogy van. Egy esküvőre voltam hivatalos és csinos szerettem volna lenni. Sikerült :-) Így néztem ki tizenkilenc évesen:

Az eredmény... a násznép a szívébe fogadott, nagyon jót buliztam és táncoltan reggel hatig, ráadásul még be is pasiztam. Megéri néha kitűnni a tömegből. Egyre inkább úgy érzem drága Silver Moon, hogy újra és újra igazad van. A keleties stílus az, ami a legjobban áll. Talán efelé kellene orientálódnom... főként. Majd alakul a nyárra. De olyan jó volna hasonlóképpen újra elmenni valami eseményre. Kiöltözni, sminkelni, frizurát készíttetni. A legközelebbi lehetséges alkalom is csupán Augusztus végén lesz, de oda már megvan a ruha. Emlékeztek, a vörös nagyon, de nagyon felszabdalt alig anyag. Majd kiderül. Sok víz le fog folyni addig még az Ikva patakon.    

Illetve két kép a kézműves tevékenységemről:

Na jó, nem koptatom tovább a billentyűzetet... megyek  kirakatot rendezni... :-)

Legyen gyönyörű szép napsütéses Hétfőtök!

Joyo ^^
 

Új tervek... vélemény?

Szép jó reggelt Nektek! :-)

Anyunak is nagyon tetszett a kendő :-) Bár kicsit nagynak érezte... semmi gond, Ildi majd rövidíti...

Viszont van néhány tervem, amit megosztok veletek. Íme, ilyen lesz nagybátyám ajándéka, bár ezen még nem lehet olyan jól kivenni...

Majd, ha elkészült, rendesen, fényképezőgéppel megörökítem...

Ezen kívül Ildivel... mint "tanárommal" megosztottam néhány ötletet, hogy miket volna jó megvarrni és kihímezni...

A miniruhák vannak első helyen, mert azok a legkönnyebben elkészíthetőek... *pirul*, elvégre még csupán most tanulom. De ha lesz sikerélményem, mindezen felbuzdulva majd a kaftánoknak-köntösöknek is nekiveselkedünk. És azt még nem is mondtam, hogy hamarosan nekiállunk a kis VW Bogár üléshuzatainak is... :-) Június a határidő... nagyon kíváncsi leszek. Igazi kis magyaros hippy autó lesz.

Van olyan a ruhadarabok között amely elnyerte a tetszéseteket? :-)

Legyen nagyon szép napotok.

Joyo ^^

Elkészültek a hímzett ajándékok

Sziasztok!

Végre elkészült édesanyám és egyik nagyon jó barátnőm ajándéka. Liliét Hétfőn, édesanyámét félórája fejeztem be :-) Lili már Kedden elpostáztam elsőbbségivel, tegnap meg is kapta, s már jelezte, hogy nagyon tetszett neki. Még várom a fényképet, hogy miként áll neki ;-)

Édesanyám ma este kapja meg születésnapja alkalmából, amint a párom is haza érkezik. Kap még mellé egy angyalos öröknaptárat is, mert az én mandalásomat nagyon szerette volna "elbitorolni" még Januárban :-)

Hétvégén jobban megünnepeljük a nagy eseményt.

És ma este nekilátok nagybátyám ajándékának. Március 19én lesz a szülinapja, addig be kell fejeznem, hogy Ildi még ki tudja belőle szabni a formát és megvarrjuk. Egy kötényt fog kapni... kíváncsi leszek a végeredményre és a reakcióira. Tudom, hogy nem mindenki kedveli a népi hímzésmintákat, de nem muszáj hordania... ;-) A lényeg, hogy neki készült személy szerint :-)

Íme a képek:

Lili sálja:

Anyu kendője:

Vélemények? :-)

Joyo ^^

Új hímzés minták :-)

Sziasztok!

Találtam néhány új mintát, ami érdekel... tervbe lettek véve... :-)

 Matyó tulipán akár blúzra, szoknyára, fejpántra.... de még táskára is szép... szinte bármely színben :-)

 Szitakötős Rábaközi hímzésminta...

 Esetleg tarisznyára, válltáskára, de szoknya peremére is szép. Árpád kori hímzés minták címszó alatt találtam rá :-)

 Ez önmagáért beszél ;-)

A Rakamazi Turul egy számomra nagyon fontos motívum. Van egy hajgumim, amin egy átütött rézkorong ábrázolás is van. Ráadásul van egy pulóverem is, amiben a Pilist másztam meg, már-már beavatottá vált ;-) Szeretnék ezzel a motívummal egy toppot is, és egy kisebb tarisznyát :-) Ez lesz ám a kihívás, amikor nekilátok. Kevés a kitöltendő rész, sok a szálhímzés... Majd tippeket kérek Ildi nővéremtől, hogy ő miként látna hozzá. Ő már legalább két évtizede hímez, gyönyörű munkái vannak. Ő jár előttem példaként, ha erről van szó :-)

Ő segít a nyári projektemben is. Miniruhákat fogok varrni, és arra hímzek. Hamarosan megmutatom a terveket ;-)

Addig is legyen nagyon szép napotok :-)

Joyo ^^