A váltás folytatódik...

Új nap, új lépések a gyógyulás felé. Hála az égnek családom éppen elég megfelelő eszközzel, vagy éppenséggel robotgéppel látott el hozzá. Ilyen az a gyümölcscentrifuga is, amit ma reggel üzembe helyeztem, s leküldtem rajta két nagy répát, egy kisebb narancsot és három kis Idared almát :-) 

 Az eredmény: 3 dl tömény gyümölcs-zöldséglé... felöntve 2 dl vízzel...

A hátramaradt gyümölcs-zöldség darát/pépet pedig egy kis citromlével meglocsolva és elkeverve ki lehet kanalazni egy tálból. Jó édesség pótlék ... legalábbis a számomra :-)

Hozzáteszem... az ember elsőként ne arra az ízre számítson, amit egy dobozos rostos lénél megszokott. Ebben semmiféle emulgálószer, savanyúságot szabályzó citromsav vagy egyéb más E-betűk nincsenek :-) Persze éppen ezért romlandó, s egy napnál tovább ritkán lehet tárolni, ez külön fel is van tüntetve a szerkezet leírásában. Azért még kísérletezem :-) Minden esetre így lehet igazán élvezi a gyümölcs és zöldséglevek valódi ízét. Előbb-utóbb az ember ízlelőbimbói "felébrednek" és elkezdjük élvezni az ételek valódi ízét. 
 Erre már kaptam példát tegnap este. Édesapám kuktát kapott karácsonyra mamáméktól. Harmadik használatnál, s a paleolit étkezésünk negyedik napján olyan csirkehúslevest készített, amibe ízesítésként csupán erős paprikát és sót tett. Semmiféle kocka vagy étel ízesítőszer. 50 perc alatt megfőtt a kuktában, s ha hiszitek, ha nem, de ugyan olyan finom volt. 
Nem akarok megreformálni senkit. Mivel még nem tudok konkrét eredményeket felmutatni, esetleg annyit, hogy négy nap alatt sokkal energikusabb és vidámabb lettem, mert értékes energiák nem mennek veszendőbe ballasztanyagok lehetetlen megemésztésével. :-) Gyorsabban elmúlt a betegségem, mára már jól vagyok. Egyenlőre a Páromat kell meggyőznöm, hogy nincs szükségem szénhidrátra és édességre, ne is próbálkozzon :-)   Kíváncsi vagyok milyen eredményeket érek el az első hónap után :-) Egyenlőre annyi kellemes "mellékhatása" volt a dolognak, hogy az elmúlt három napban 30 deka lecsúszott. Napi szinte 10 deka. Amint elkezdem mellé a mozgást is... az izmok miatt kicsit nehezebb leszek, de célom a gyógyulás, az egészség és a fitt alak. :-)

Ma is főzünk anyuval. Bundás csirkét, vagy tarját. Kiderül mi lesz a húspultban. Annyi különbséggel panírozunk, hogy a húsokat szezám lisztbe forgatjuk kétszer, a kettő között pedig tojásba. A zsemlemorzsa ezentúl kimarad :-) A húsokat pedig kókuszzsírban sütjük ki :-) Kíváncsi leszek. A publikálás után nekilátok salátát készíteni... huh :-)

Van még egy dolog, amit le szeretem volna írni. Azért is tudom, hogy hamarosan folytatni tudom a regényt, mert Izabella ismét alkotott és ezzel megihletett. Van egy olyan dolog minden nő életében, amit vagy felvállal, vagy sem. Én felvállalom, pedig hülye picsásnak tűnik a reakció. Nincs meg bennetek az az aprócska félelem, hogy ha megjelentek valahol, ahol ki kell öltözni, a számotokra nem a barátságot eszetekbe juttató nőn ugyan az a ruha van, ami rajtatok is? Azért... szerintem ez mindenkiben ott van. :-)
  Oké, konkrétan nem történt meg velem az eset, de ennek kapcsán újabb bizonyítékom van arra, hogy miért hallgassunk a megérzéseinkre, és miért nincsenek véletlenek. Múlt Vasárnap vásárló körúton voltunk Párommal. Fel szerettem volna használni azt a pénzösszeget, amit anyósjelöltemtől kaptam Karácsonyra. Mire, ha nem ruhára? ;-) Mostanában több kedvem van vásárolni... néhány éve, mintha a hátamat ütötték volna. (Tudjátok, az ez sem jó, az is szorít, itt előnytelent ott előnytelen...) De most jó. Találtam néhány dögös ruhát. Volt egy, ami elől combközépig ért, hátul vádliig. Középen egy aranylánc helyettesítette az övet. Pánt nélküli, mellbetétes, nagyon-nagyon szexi szabású. Felpróbáltam belőle egy bordót és egy feketét. Nagyon jól éreztem magam benne. De valahogy mégis lebeszéltem magam róluk. Nem tudom miért. Van egy hasonlóm kékben, csipkebetéttel. Talán ezért. A kék sokkal dögösebb ;-) Helyettük vettem egy fekete csipke ruhát, és egy húzott anyagú, szintén fekete, középen cipzáras miniruhát. Napokkal később érkezett csupán meg a válasz, hogy miért mondtam le azokról a ruhákról. Zizunak van egy! Ennyi.  
  Kíváncsi leszek, hogy nyáron mennyire lesz bátorságom hordani az "anyósomtól kapott" ruhákat. Azt hiszem az edzéseken is múlik :-)

Legyen nagyon szép napotok és hétvégétek :-)  

Megyek salátát készíteni... ;-)

Joyo