Böjtbe kezdek

Sziasztok!

Tudom, hogy megint sokáig hallgattam. Elég sok minden van mostanság rajtam. Tíz óra munka a boltban, és ez alatt nem az ücsörgést és lesegetést értem. Bőven van minden nap mit csinálni a boltban. Virág rendezés, vízcserék, öntözés, takarítás, a megrendelések, a betérő vásárlók kiszolgálása, áru rendelés... Estére alaposan elfáradok a talpalásban. Utána bevásárlás és vacsora rittyentés. Nem beszélve néhány munka utáni programról, mint plazma, vagy ACA, de valamikor a barátságokat is ápolni kell. És ha belegondolok, még nincs is gyerekem. 
  Mostanában kellett rájönnöm, hogy mekkorát tévedtem, amikor azt írtam, hogy minden nőnek kell, hogy legyen ideje törődni magával. De mikor? Tudom, hogy főként habitus kérdése. Ikrek énem két személyisége viaskodik bennem minden egyes áldott nap. Az egyik felem elkényelmesedett, ellustult, csak dolgozna és enne. A másik részem kívánja az odafigyelést, a szervezettebb életmódot, a mozgást. Eddig sajnálatos módon az előbbi győzedelmeskedett. Ma rettegve ráálltam a mérlegre és szembesültem a tényekkel. 71,2 kg vagyok. És rohadtul zavar. Tudom, hogy nagyon sok minden közrejátszott mostanában, hogy ez a gyarapodás, a csípőmön remegő úszógumi megszülessen. Mostanában másként élem meg a stresszt. Régebben nem bírtam enni ilyenkor. Most állandóan csak zabálnék. Nem nem ám "tökmindegy" alapon. Jó szaftos, zsíros dolgokat. Talán a kikezdett idegrendszerem szükségeli a zsírt. Védelmet keres. Igen, tudom, hogy én parancsolok a saját szervezetemnek. De mi van, ha a szakszervezet sztrájkot hirdet és fellázad ellenem?  Mi van, ha nem úgy működik a rendszer, mint mondjuk három évvel ezelőtt? Látszik rajtam, hogy túl vagyok terhelve. Legalábbis saját magamat terhelem túl azzal az életfelfogással és életmóddal, melyet mostanában folytatok. Látszik a bőrömön, a szemeim alatt lévő táskákból, a kedvemből... egyre borúsabb vagyok. Pedig rengeteg jó dolog történik. Az önismereti utam újabb etapját teljesítettem azzal, hogy ráébredtem, meg bírom állni a helyemet a kis virágboltban, amíg édesanya gyógyul. Képes vagyok rá. Lassan a negyedik hónapot taposom. Igaz, hogy szinte minden egyes nap le kell győznöm saját magamat és a kialakuló pánikrohamokat, de összetehetem a két kezemet, mert megy. Sikeres a bolt, a vevők pedig elégedettek. 

Önismereti utam következő szakasza, hogy szembenézzek a felbukkanó rossz emlékekkel és az azokat kísérő érzésekkel. Olyanokkal, mint például pánik, szomorúság, magányosság, kétségbeesés, zavar. Lepésről-lépésre kell haladnom. Az ACA csoportban 14 pont van, amivel boldogulnunk kell. Én jelenleg az érzelmeim kimutatását és megélését tanulom. Mert nagyon sokszor olyan helyzetben találom magam, amikor például nem tudok kezelni egy spontán ölelést a barátaim részéről. Megmerevedek, szinte bepánikolok. Menekülni szeretnék és utána kétszer jobban bezárkózom magamba fallal és sáncárokkal. 
Úgy érzem a kilóim gyarapodásának ez is okozója. Sok-sok gondbatyut hordok magammal, melyeket ideje ledobálnom. Egyszerre ugyan nem megy. Csak fokozatosan. Üvöltve, bömbölve, kiabálva, zokogva. Bárcsak nevetve sikerülne, mert ezerszer erősebb a tisztító hatása, mint a többinek. Bár beismerem, egy kiadós sírás után minden szebb körülöttem és tisztábban látok, az idegeim pedig megnyugszanak. 
Szerdán jártam nőgyógyásznál kontroll miatt. Szerencsére mindent rendben talált. Egészséges vagyok és termékeny. 

  Önismeretem következő lépése egy 17 napos szépen felépített böjt. Minden formában szeretnék megtisztulni. Testileg, lelkileg, szellemileg. És tudom, hogy ez segíteni fog. A tanácsadóm azt mondta, hogy írjak ki magamból mindent, ami feljön. NE tartsam magamban, mert azzal csak ártani fogok magamnak. Ha már egyszer elindultam ne torpanjak meg és ne is szálljak ki belőle. Hétfőn kezdem, de már most készítem fel rá a szervezetemet. Gyümölcsöt reggelizem, ebédre és vacsorára zöldséget eszem. Reggelente még megtámogatom a szervezetemet útifűmaghéjjal. Így talán kevésbé fogom fizikálisan megszenvedni a dolgot. 

Lelki és szellemi megkönnyebbülést és tisztulást várok ettől a két héttől. Timi figyelmeztetett, hogy a böjt szent dolog. Csak fogyásra ne használjam. Nem, arra nem akarom. Érzem, hogy nehéz vagyok és szennyezett. Elakadtam a regénnyel is egy kicsit. Bár ebben közrejátszhat a szombati angol írásbeli vizsga is. Másra koncentrálok. 

Edzeni kezdtem újra. Szerda óta napi 150 OTO chili hashúzás, és napi 200 a Leg Magic-en. Otthon

semmi esélyem az edzésre és alternatív megoldásokat kerestem. Amíg nem kezdődik a ballagás-anyák napja szezon, addig a garázst használhatom mini edzőteremnek. Valamint a városunkban is létesítettek szabadtéri konditermet. Már csupán meg kellene találnom azt az időpontot, amikor nagyon kevesen vannak. Sajnos még mindig szégyenlős vagyok, és kellemetlenül érint, ha más is van ott rajtam kívül, amikor edzek. Azt hiszem ez még mindig az önbizalom hiányomra utal. Mivel lehet edzeni az önbizalmat? Mivel tudnám magam rávenni arra, hogy kibújjak a csigaházamból és ne szégyenlősködjek állandóan, akár ha ruhákról, akár valahol megjelenésről vagy edzésről van szó. Mindig elbújok a világ elől. Egyedül az esküvőnk napján nyíltam ki teljesen, és büszkén vonultam a városban a fotózás miatt, vagy akár a hivatalban vagy a templomban. Miért hiszem azt, hogy attól lesz több az önbizalmam, ha kigyúrom magam? Talán a média által belénk szuggerált ideálok miatt? Nagy a valószínűsége, hogy igen. Attól fogom jól érezni magam és csajosan öltözködni, ha kocka hasam lesz és a seggemmel diót lehetne törni! Most komolyan? Joyo, Joyo. Inkább mozogj azért, mert egészséges és hosszú boldog életet szeretnél élni. Azért, hogy hamar megtermékenyülj és kevésbé viseljen meg az állapotosság. És, hogy sokáig a gyermekeid mellett lehess! Ez mára itt az utolsó jó tanácsom magamnak!

A böjt alatt igyekszem állapotjelentést írni. Ha esetleg gondoljátok kövessetek az Instán is :)

Puszi

Joyo ^^