Két hét van a következő ruhapróbámig.
Izgulok.
Azt hiszem ez teljesen természetes.
Az elmúlt időszakom kemény volt. Sok-sok értelemben.
Tudom, hogy az emberre annyit mérnek a Fentiek, amennyit elbír, hogy vizsgáztassanak minket, hogy erősödjünk. Van, amikor remeg kezem-lábam a hatalmas súlytól, szédülök a sok rám váró feladattól, áll a gyomrom a sok rám háruló felelősségtől, de akkor is megoldom, hiszen nem tehetek mást.
De akkor is igaz hogy ha egy nő anya lesz, akkor a legutolsó helyre sorolja a saját szükségleteit. Hogy mikor és mennyit alszik, hogy tud e kicsit töltődni, van e saját hobbija.
Valahol nálam is ez a helyzet.
Amíg a megszokott mederben haladnak a dolgok, addig magamat is karban tudom tartani. Oda figyelek, hogy mikor mit eszem. Tudok időt szakítani a mozgásra és a testem ápolására.
Ám, amint a gyermekem beteg lesz, onnantól fogva burul minden. De tényleg minden.
Megküzdöttem mínusz kettő kilogrammért. Szépen beállt az esti torna. Ráálltam egy számomra megfelelő étkezésre.ű
De amint Nimó kimaradt az óvodából, két hét alatt vissza is jött az a két kilócska, és úgy éreztem teljesen elvesztettem magam.
Nem tudom miért. Hogyan történik mindez. Hogyan nem tudja a testem tartani magát. Néha az az érzésem, hogy ki kell vizsgáltatnom magam, mert valamivel nagyon de nagyon túl vagyok telítődve.
Nem tudom, hogy ez salakanyag, víz, méreganyag, rossz elengedésre váró energiák. De miután vájkálni kezdtem ismételten a múltamban és feljöttek rossz érzések, amikkel nem tudtam hirtelen mit kezdjek mert nem találtak kiutat, hiszen beszélni nem mertem róla. Nem is volt igazán kivel. Akkor, ott azokban a napokban megrekedt bennem MINDEN. Nehezen szabadultam a salakanyagoktól. Fájt a gyomrom. Úgy éreztem, hogy kő van bennem. Nehezen lélegeztem. Fájt a mellkasom és a hátam egy-egy ponton. nem kívántam az ételt és az italt. De volt amikor brutális falásrohamaim voltak, utána pedig önmarcangoló lelkiismeret-furdalásom, hogy mit tettem magammal.
Kemény időszak.
Magamnak okoztam.
Vagy éppen, hogy erre van szükségem, hogy gyógyuljak. Erre jutottam egy édesanyámmal folytatott beszélgetést követően.
Mindenesetre Pénteken szabadnapos vagyok, így megléphetek két asztrális utazást, melyen keresztül rendezhetem az akkori konfliktusaimat.
Két esetben már fordultam ehhez a megoldáshoz és érezhető, érzékelhető sikereket értem el vele.
Vannak olyan dolgok, amiket nem lehet a mi síkunkon kezdeményezni vagy elrendezni, mert a jelenben és a MOSTban jól mennek a dolgok. Felesleges bolygatni.
Addig is igyekszem gyógyítani magam és megsegíteni a testem.
Joyo
