2016. március 1., kedd

Valami nagyon nem kóser!

Sziasztok!

Nem igazán tudom, hogy is kezdjem ezt a szöveget. Nagyon sok minden történ, bár inkább lelkileg, mint fizikai síkon. Tisztulok, épülök, gyógyulok, fejlődök. De vannak olyan dolgok, amiket nem tudok lekövetni, illetve csak megérzéseim vannak, hogy miért történik.

Az egyik, hogy szinte képtelen vagyok súlyt veszíteni. 70 és 68 között ingázom folyamatosan, és akár mit is teszek, alig változik valami. Nyugtalanít.

A másik a bőröm. Fénytelen, száraz, az arcomon rücskös. Viszket a fejbőröm, a derekam, a vállaim, lapockáim, a felkarom, a mellkasomon, a hasamon... csipkedve. Iszom elég folyadékot, egyszerűen nem lehetek dehidratált. Mégis azt kell mondanom, hogy nem érzem jól magam a bőrömben már egy jó ideje. Nem tudom mihez kezdjek. Jó volna-e esetleg egy gőzfürdő, vagy egy szaunabeli látogatás. Hiába krémezem, igazán az sem használ. Alig eszem édességet, egyetlen bűnöm talán a Cserpes Túrórudi, amiből egy nagy négyet megeszek. A szörpről áttértem a citromos vízre. A gabonaféléket nagyban kerülök, ha mégis használok, az általában zab vagy kukorica liszt. Igyekszem a cukrot mézre cserélni. De változás szinte nuku. Ugyan úgy viszketek, ugyan úgy furcsa a gyomrom. Ráadásul az utóbbi időben, mintha még lejjebb csúszott volna a tolerancia küszöböm a kilengések során. Hétvégén ünnepeltük édesanyám születésnapját. Mamám a kedvencét, névtelen szeletet készített, ami diós tészta alappal rendelkezik, vaníliás vajkrém sapkával és étcsokoládé öntettel. Ettem jó párat belőle, mert nem bírtam magammal. Rossz gyerekként arra gondoltam, ennyi még belefér. Sajnos tévednem kellett. Olyannyira, hogy nem sokkal az ebéd és desszert elfogyasztása után hasgörcseim lettek. Szúrt, fájt, csikart, csavarodott. Otthon a kilengésem hasmenéssel bosszulta meg magát. És még másnap sem volt az igazi, ráadásul vasárnap egész napos migrén gyötört. 

  Mégis hogy van ez? Miért reagálok a legtöbb ételre allergiás módon? Miért üt ki? Miért borítja fel az emésztésem az, ami mondjuk két éve még nem, vagy alig? 
  Félek, a végén nagyon minimálisra csökken azon élelmiszerek listája, amit nyugodt szívvel fogyaszthatok. 

  Mi történhetett?

Allergiássá váltam a modern világra? A génkezelt és agyon tartósított ételekre? A technológiára? A műszálas ruhákra? A szennyezett levegőre? Az emberekre? Magára a Világra? Fogalmam sincs, hogy mi játszódik le bennem. Milyen változásokon megyek keresztül. Mi fordult át bennem, vagy mi okozza ezeket a viszketéseket, kiszáradást, kipirosodást? 

  Nagyon sokat változtam. Nem vágyom zajos szórakozóhelyekre. Nem kívánom a tömeget és a harsány emberek társaságát, főként, ha alkoholos befolyásoltság alatt állnak. 
Csendet és békét szeretnék. A természet közelségét. Nyugtató zenét. Finom ételeket. És talán egy kevésbé felgyorsult világot.

  Meg tudnám vajon állítani az időt? Vagy legalább lelassítani normál tempóra? Olyanra, mint gyermekkoromban, amikor egy hét nem röppent el egy szemvillanásnyi idő alatt. Egyszerűen elfut az élet! Annyira benne tekerünk egy kibaszott mókuskerékben, hogy mire talán élvezni tudnánk, már a halál angyala kopogtat az ajtón. Mi ez? Mi folyik  itt? Tudom, hogy direkt erre programoznak bennünket. Hajts, gyűjtögess, próbálj életben maradni, vágyjál az új, drága dolgokra/kütyükre, irigyeld a többitől amije van, ahol járt. Soha ne legyél elégedett az életeddel! Mintha folyamatosan minden egyes reklámon keresztül ezt sulykolnák belénk. És sajnos baromi nagy sikerrel. Hiszen nagyon ritkán állunk meg és csodálkozunk rá az élet szépségeire. Olyanok vagyunk, akár a szemellenzős munkás lovak. Mindig csak előre. És mi a helyzet a MOST-tal? Hová tűnt ennek a jelentősége? Az összefogásé? A barátoké? A családé? A szerelemé? A minőségi együtt töltött időé? Hogy a párok alig látják egymást, mert hajtanak mint a marha, hogy előrébb jussanak, de közben megfeledkeznek arról, hogy egymással és a kapcsolatukkal is törődjenek. Mert ha ezt teszik, kevesebb a pénz, és az egzisztencia veszélybe került. bakker, ez rendesen ki van találva. 

Úgy kell rávennem Férjemet is, hogy lazítson egy kicsit, mert elfelejtett élni. Ezt ő maga is beismerte este. Nagy hibája, hogy elfelejt igazán pihenni. És ez alatt nem az alvást érti, vagy az ágyban való lustálkodást. Itt a kikapcsolódásra gondoltunk mind a ketten. Akár a szombat esti mozi.

  Az embernek nagyon elszántnak, kitartónak és nyitottnak kell lennie, ha igazán változatin akar az életén. Ezt megtanultam.           

Azt hiszen egyenlőre ennyi jött ki belőlem. Kicsit jobban is érzem magam. Kevésbé vagyok feszült. Ezek bizony folyamatosan foglalkoztatni. Pedig ahhoz, hogy egyenesbe legyek/legyünk, telve kell, hogy legyek pozitív gondolatokkal és életérzésekkel. Most, hogy kiadtam magamból, jobb is lesz. És talán más is elgondolkodik, hogy ahogyan most áll a Világ, az nagyon nem kóser!

Puszi

Joyo ^^

Facebook függőség

  Ezt a címet elnézve azt hiszem mindenkiben joggal merül fel a kérdés: - Én miért volnék függő? Függővé lehet válni? Miért volna veszélyes?...