2020 összegzése

 Sziasztok!

 

Elérkezett az év utolsó napja. Nem is tudom igazán miként lehetne összegezni az elmúlt tizenkét hónapot. Az a helyzet, hogy a vírushelyzet ellenére is mindenkinek más volt, mást tartogatott. Jót is és rosszat is. Tulajdonképpen szerencsésnek mondhatja magát a családom, hiszen ebben az évben bővült  a létszám két fővel és a hírekkel ellentétben a munka terén is volt bőven mit tenni.

Szóval ha fel kellene vázolnom a 2020-as évet magamnak, az a következő képpen nézne ki:

 

1 válás

1 új maszek vállalkozás megalapozása

1 új kapcsolat

1 kimaradt menstruáció

3 db pozitív terhességi teszt

1 bizonytalan idejű kényszerszabadság a munkahelyemről a vírus és az állapotom miatt

1 egészségesen fejlődő magzat a méhemben

Számtalan lelki vívódás

1 lakás átalakítás

1 külföldi út a baba érkezése előtt

 1 diploma

1 sikertelen apasági elismerés (1952-es törvény értelmében)

1 sikeres cifra lánykérés

1 új házasság

26 kg plusz

1 egészséges baba

20 kg mínusz

1 új, jobb élet esélye....

Azt hiszem ha ezt alaposan átnézem és mérlegre rakom...kimondottan jó évet zártam. Bár elképesztően hullámzó és eseménydús volt, egyáltalán nem panaszkodom miatta. Úgy volt jó ahogyan megtörtént.

Ha fizikai nem is, de lelki munka annál inkább színesítette az évemet és az életemet, hiszen rengeteg dolgot a helyére kellett tenni, megélni, újraélni, átbeszélni, elengedni, megfájni, újra kezdeni, bízni, sírni, pánikolni, örülni, küzdeni, tervezni... Talán más egész életében nem él meg annyi mindent, mint én az elmúlt tizenkét hónap alatt. 

Továbbra is tele vagyok tervekkel, vágyakkal, ötletekkel, álmokkal. És ehhez adott az Élet egy olyan partnert, aki teljes erőbedobással támogat.

Kíváncsian várom 2021-et.

Boldog, sikerben és áldásban bővelkedő Új esztendőt kívánok Mindenkinek!

Joyo^^

  

Egy kis összegzés

 Sziasztok!

 Igyekeztem átgondolni, hogy miként is lehetne összefoglalni az utóbbi időszakot... Tulajdonképpen csak azzal, hogy két és fél évvel ezelőtt ha valaki azt mondja nekem, hogy tönkremegy a házasságom, ugyanakkor később újra összejövök azzal az exemmel aki a legjobban megbántott, hozzá fogok menni és még gyerekem is lesz tőle, azt hiszem felhorkantok, majd nevetve sarkon fordulok és ott hagyom. 

Hiszen azok, akik már valóban a kezdetektől olvasták az írásaimat még az előző blog oldalon is, tudják, hogy mit éltem meg anno tizenhárom évvel ezelőtt. De valahogy ő mindig ott volt a szívem mélyén, sosem felejtettem el. Azt hiszem ez akkoriban bőven átjött az írásaimból. Minden alkalommal felkavart ha láttam őt vagy őket azzal a nővel, akire lecserélt.

Hosszú órákat beszélgettünk át a múltról. A döntéseikről, az érzéseinkről, a történtekről. Elmondott mindent őszintén, mindenre válaszolt amit csak kérdeztem. Nem volt egyszerű, de éreztem, hogy minden egyes beszélgetéssel mázsás súlyok esnek le a lelkemről és felszabadulok a tudatlanság súlya alól. Ráadásul nagy sok mindent rosszul gondoltam a kapcsolatuk vagy Jével kapcsolatban. Nagyon nagyon sok mindent. Kicsinyesség és felesleges volna mindezt felsorolni, így nem is fogom. Azt hiszem elég annyit lepötyögnöm, hogy a legfőbb ok az volt, hogy őt választotta, hogy akkoriban kicsivel érettebben gondolkodott, mint én. Az a plusz két év.

Később mondtam Gének, mikor felfedezte, hogy felnőttem, hogy én mindig is ilyen voltam amilyennek szeret, csupán az a tíz évnyi élettapasztalat hiányzott. 

De úgy tűnik szüksége volt mind a kettőnknek arra a tíz évre már ember mellett, hogy fejlődjünk, érjünk, formálódjunk...

Mert valóban, ha úgy maradunk együtt még évekig, ahogy akkoriban álltunk a világhoz és az emberekhez, akkor sem sokáig tartott volna a kapcsolatunk. Sőt...ha akkoriban megmaradt volna a babánk, biztosan elvesz, de már elváltunk volna. Saját elmondása szerint is szüksége volt arra a két évre amit teljesen egyedül töltött Jé után, hogy számot vessen magával, az életével és a korábbi döntéseivel.

De ami a lényeg... rendet tettünk a saját házunk táján és most boldogok vagyunk. Én is jobban kiállok magamért, mint eddig bárkivel szemben. Ha feljön valami bennünk azt megbeszéljük. 

Bár hullanak még ki csontvázak a szekrényből...olykor elég komolyak, főként még az elején amikor ide költöztem, s itt-ott a régi emlékeikbe, fotókba futottam mikről ő már megfeledkezett. 

De az ex-akta egészen addig nyitva marad, amíg minden doboz át nem lesz nézve Gé által és ki nem lesz hajítva....

...vagyis tavaszig... akkor jön a lomtalanítás...

Legyen nagyon szép napotok!

Áldás!

 

Joyo^^  

A férjem...

 Sziasztok!

Már csak három nap van Szentestéig, ami nagy izgalommal tölt el. Ráadásul ma van a téli nap-éj egyenlőség. Ez nagy lelki tisztulást jelent. Érzem is magamon. Bár lehet, hogy a fáradtság is közre játszik... esetleg az Adventi időszak... na jó, mindegy is :)

Ígértem nektek egy kis történetet, vagy sokkal inkább az életem egy újabb fordulatának feltárását, még pedig egy régi ismerős személyében. 

Ma nincs olyan sok időm blogolni, így hosszan nem tudom kibontogatni, hogy miként és hogyan került vissza az életembe, de most itt van és nagyon boldoggá tesz. Bár a kapcsolatunkat megelőzően hosszú beszélgetéseink voltak, hogy rendbe tegyük a múltunkat. De egy biztos. Ahogy én őt, ő sem tudott engem elfelejteni, s akár hányszor látott valahol, mindig össze zavartam. 

Nos, a Férjem és a kisfiam édesapja maga Gé. 

Áldás nektek!

Joyo^^ 

Első két hónapom összegzése anyaként...

 Sziasztok!

 Ismét itt vagyok. Milyen furcsa...egymás utáni két napon publikálok. Az utóbbi két évben ez nem fordult elő valami sűrűn...

Sosem gondoltam volna, hogy ilyen az anyaság. Hogy ennyi örömöt tud adni minden mozdulata, mosolya, a szeme huncut csillogása. Hogy micsoda hormonfesztivált okozhat, amikor magamhoz ölelem miközben sír és a mellkasomba fúrva a fejét nyugszik meg. 

A várandósságom nem volt olyan egyszerű, mint számítottam rá, pedig jó kondival indultam neki. De az utolsó két és fél hónapban már hatalmasra nőttem. És mint azt sejtettem, bár az orvosok egy szót sem szóltak róla, nem teljesen zsír és víz miatt történt. A kisfiam 4440 grammal és 58 centiméterrel bújt a világra természetes úton. Érdekes, hogy a szülőszobán kerek 100 kilóval álltam mérlegre. Soha azelőtt nem voltam ilyen nehéz és megígértem, hogy már nem is leszek. Több okból is kifolyólag.

Az egyik, hogy Nimónak nem lesz testvére. 34 éves vagyok, a férjem 44, GYES után pedig át fogom venni a vállalkozásunk virágüzlet részét, hogy végre én is a magam lábára álljak.

A másik, hogy a szervezetem ezt a súlyt rosszul viselte. A hetedik hónap végén nagyon fájt a dereka és a csípőm. Ez alap helyzetben is kellemetlen, de mindez konkrétan a nyaralás felénél jött elő, így egy idő után jobban bekorlátozódtam. A kilencedik hónaptól pedig már a bal térdem is hasogatni kezdett, így a napi szintű NST-re járás már kín szenvedés volt. Egy héttel túl hordtam a babámat, már befektettek a kórházba. Egy igazi beavatás volt maga a vajúdás és a szülés...

Most már kezd magához térni a szervezetem, a kisfiamnak pedig beállt a napirendje. A testem meglepően gyorsan regenerálódik. Nem is csak a gátsebek (mert több helyen is varrtak...) de a súlyom és a bőröm is alakul. 87 kilóval jöttem ki a kórházból és két hónappal később már 80 kg-ot mutat a mérleg. A hangulatom is sokkal jobb, mivel Nimó egész jól alszik. Csak egyszer kelek fel hozzá éjjel. A napom pedig körülbelül reggel ötkor kezdődik. Ez annyiban is jó, hogy a férjem legalább még el tud köszönni tőlünk munkába indulás előtt.

Na igen... furcsa, hogy "a Férjem". Nem igazán hittem benne, hogy újra férjhez fogok menni, ráadásul hiper gyorsan és kapkodva, hogy ne a volt férjem nevére kerüljön a kicsi... de szeretnénk tartani egy "normális" esküvőt. 

Az pedig, hogy ki a Férjem és a gyermekem apja... nos, a régi olvasóimat eléggé meglepheti, de így alakította az Élet...

De ezt majd később...

Legyen nagyon szép napotok!

Joyo^^    

Új élet....

 Sziasztok!

 

Jó ideje nem írtam már. Ennek a legfőbb oka éppen mellettem csócsálja az öklét az önhintáztatóban :)

Bizony-bizony, van egy két hónapos kisfiam. Úgy tűnik az életem most már jó mederben folytatódik tovább. Ennyire még sosem éreztem magamat a helyemen. Picit olyan ez az évem, szinte az elejétől kezdve, mint mikor a reggeli araszolós forgalmi dugóból az autópályán találod magad hatodik sebességben tövig nyomott gázpedállal. Mintha magamat akartam volna utolérni. Legalább öt-hat évnyi lemaradást. 

Volt pár dolog amit alaposan a helyére kellett tennem magamban. Önismeret, önbizalom...hol a helyem egyáltalán az életben. Ki is vagyok és mit szeretnék az élettől. A többi pedig már jött magától. 

Elváltam, lediplomáztam, szerelemre találtam, elköltöztem a szüleimtől, otthont teremtettem, várandós lettem, újra férjhez mentem...most pedig babát gondozok itthon. 

Ez az amit pár évvel ezelőtt még nem gondoltam volna. 

Még mindig vannak csontvázak a szekrényben minden oldalról melyeket előbb vagy utóbb ki kell hajítani. De azt hiszem jó úton haladok. 

Kevés ember van, aki biztonsági háló nélkül el mer rugaszkodni egy számára mérgező helyzetből és később az lesz a jutalma, hogy rendeződik az élete és újabb esélyt kap, hogy egy régi szerelemmel új esélyt kapjon az Élettől. 

A többiben már csak bízhatok...

 

Legyen nagyon szép napotok...

Joyo^^    

Költözés és szelektálás minden szinten...

Sziasztok drága olvasók!

 Újra itt vagyok. Nem tudom ki miként viseli ezt az időszakot, számomra még mindig nem olyan vészes, mint azt a média sugallja. Egyelőre még kitart a tartalékom és ezen a héten szinte végig dolgozom az Anyák napja miatt. Fura, hogy fizetés nélküli szabin vagyok. Jó is és rossz is. A negatív oldala inkább az anyagiakban rejlik, hiszen nem börtönöztem be magamat teljes mértékben a négy fal közé. És mivel kimondott programok nincsenek így gyakorlatilag csak ételre és használati cikkekre költök. Bár azt is be kell ismernem, mint minden emberben, leginkább nőben, bennem is ott van az a kis sugallat, hogy vásárolj magadnak valamit. Igen-igen, egy kis boldogság hormon...
Főként most, hogy a Lidlben ismét vannak olyan ruhaneműk amiket imádok.

A költözésem után elkezdtem szelektálni a dolgaimat. Nem, nem dobtam ki a közös emlékeket, csupán össze raktam egy nagy dobozba, hiszen a múltam része. 

De olyan tárgyakat, könyveket amiket már az előző költözésnél is csak mostoha módon hányódni hagytam... nos bő szabadidőmnek hála hajigáltam őket a kukába kíméletlenül.

Ami a ruhatáramat illeti...nos azt is kurtítottam. Nagyon sok felesleges, nyúzott, bolyhos, felfeslett vagy előnytelen ruhám volt. Azokat szét válogattam, a hozzám nem passzoló, de jó állapotban lévőeket szétosztottam. Hallgattam a jó tanácsra és inkább olyanokat tartottam meg amelyeket változatosan és jól tudok kombinálni egymással. 

Furcsa új életet kezdeni. Vannak még fájdalmas pillanatai, ezt nem tagadom. De azt hiszem ezen át KELL esni ahhoz, hogy később jó legyen.

A karantén alatt több új dolgot is kipróbáltam. Ilyen volt a konyhában való kísérletezés is. Nem mintha nem tudnék sütni-főzni, sőt kimondottan jó vagyok benne hála az Istennek (mondom mindezt nagy szerényen :) ) De most volt alkalmam új recepteket kipróbálni és tesztelni a családon. Ennem volt is eredménye. Jöttek a plusz kilók, és nem szeretnék csak azért elhízni, mert állítólag most kötelezően a seggemen kell maradni, ami nőttön nő. Megragadva az alkalma, hogy a kijárási korlátozás kivételeit alaposan megfogalmazták, az egyedül űzhető szabadidős/sport tevékenységbe kapaszkodva előszedtem a tárolóból a trakking biciklimet. A korábbi karbantartásnak köszönhetően csak a kerekeket kellett felfújni. Azóta amikor csak tehetem kerékpárral közlekedem. Az első hét még döcögősen ment. De csodálatos az emberi test. Ha korábban végeztél egy bizonyos sport tevékenységet, viszonylag gyorsan vissza tudod nyerni a kondidat. 

Büszke vagyok a testemre azért amilyen feladatokat jelenleg ellát és úgy tűnik nagyon is jól teljesít. Másként is étkezem, van időm és kedvem változatosan sütni-főzni, így nem a bolt közelében lévő gyorsétteremből kajálok rendszeresen és nem a szénhidrátban gazdag ételeket tömöm magamba reggeltől-napestig.
Használom a telefonomra letöltött YASIO alkalmazást amivel nyomon tudom követni a kalóriáimat és sok jó receptet is le tudok tölteni a segítségével. Élvezem. Hobbi szinten űzöm ;) 

Hamarosan újra jelentkezem.

Kitartást mindenkinek...

Joyo

Egy új élet küszöbén...

Sziasztok!

Tudom, hogy mostanában nagyon eltűntem. Meg volt rá az okom, ám hála az égnek az életem rendeződni látszik.
A válásom rendben lezajlott. Nem veszekedtünk vagy kiabáltunk egymással. Valószínűleg mindig is lesznek olyan dolgok amik kimondatlanul maradnak, mert tiszteljük és szeretjük egymást még annyira, hogy szándékosan ne bántsuk meg a másikat vagy okozzunk neki akarattal fájdalmat. Tökéletes válás nem létezik. Azt hiszem ezzel sokan tisztában vannak. Elengedtük egymást és ez így van jól.

Lelkileg ezerszer jobban érzem magam, mint korábban. Nyilván ennek az új életem, barátaim, ismerőseim is a hozzásegítői. Ráadásképpen valami csodálatos dolog van kialakulóban az életemben. Olyan, amiről majd később fogok mesélni, de akkor bizony a blog főként erre fog épülni. Sok-sok izgalmas dologgal, történéssel, esettel..

Addig is csak szerettem volna, hogy tudjátok, hogy jól vagyok. Vissza találtam Önmagamhoz, új hobbikat próbálok ki, mint például a horgászat ami sokkal izgalmasabb dolog tud lenni, mint gondoltam ;)

Most jobban oda figyelek, hogy mit eszem és a horgoláshoz is ismét van hangulatom és kedvem.

Pár dolog megváltozott, de azt hiszem, hogy az előnyömre vált.

A nagy bejelentés pedig majd a következő bejegyzésben érkezik ;)

Áldás!

7,5 kg-os tükör ponty :)

 11  kg-os Amúr

Joyo