Megtanultam, hogy vannak olyan dolgok, melyekről jobb ha az ember nem beszél, csak, hogy ne hagyjon magán akkora támadási felületet. És nem csak, hogy nem beszél, de jobb, ha nem is ír. De miért vagyunk ennyire bekorlátozva? Miért ne lehetne legalább egy olyan hely, egy olyan ember, ahol a lelkünknek egy titkosabb szegletét nyugodt szívvel kitárhatjuk? Miért kellene rettegni? Miért is? Azért mert egyszer vagy kétszer rosszul sült el? Fiatalabb korában az ember meggondolatlan. Csak jól kell fogalmazni. Azt hiszem.
Egy ember sosem hagyhatja, hogy a fejére nőjenek, hogy elvegyék a személyiségét, korlátozzák a szabadságát. Soha sem mehetünk el addig, hogy elhiggyük valaki több vagy jobb nálunk, s mindezzel hatalmat adjunk a kezébe. Azt hiszem elérkezett az idő, hogy a lehető legmagasabbról, és a legvastagabban leszarjam azokat az embereket, akik rossz véleménnyel vannak rólam, akik nem ismernek, akik megpróbálják rossz híremet kelteni, de általában elkövetnek egy-egy nagy hibát. Olyan embereknek is mondanak ezt-azt, akik régóta és jól ismernek, s ördögi rosszakarónk alaposan lejáratja magát. Hmmm. Bizony-bizony. Előfordul. S ezek után, ha jó barátunk még el is mondja mindezt nekünk.... csak pislogunk. Miért is történt ez? Hiszen már jó ideje nem adtam rá okot. Miért? Miért? Miért? Talán sose tudjuk meg az IGAZI okot, hiszen a ragadozó emberek előbb harapják le a saját nyelvüket, minthogy beismerjék, ha valamiben gyengébbnek érzik magukat és ezért támadnak másoknak. Ennyi.
Így újabb és újabb megerősítéseket végzek, mint mentálisan, mint szellemileg, mind fizikailag. Mit és mennyit érek? Miben vagyok jó? Mennyit fejlődtem magamhoz képest? Mit tettem már le az asztalra? Milyen reális jövőképem van?
Ezekre kell rendszeresen megfogalmazni a pozitív választ, és mantrázni őket, míg bele nem égnek az agyamba! :-) Sok férfi ismerősöm is furcsán pislog rám, ha azt találom mondani, hogy átlagban nem sok önbizalmam van. Erre ők furcsán rám néznek a következő mondat kíséretében: - Pedig éppen az ellenkezőjét gondolnám rólad! Minden okod megvan rá, hogy legyen önbizalmad!
Négy nap múlva indulunk nyaralni. Már nagyon várom. Hétfőtől csütörtök reggelig Dobogókőn leszünk, és sokat túrázunk, esténként össznépi banzáj gulyásozással, grillezéssel, játékokkal, zenével, légpuskával lövészversennyel. Keresztül vágunk a Rám-szakadékon, bebarangoljuk a Holdvilág-árkot és megmásszuk a Vadállóköveket és a Rám-hegyet. Csütörtöktől vasárnap estig pedig Balatonon pihenünk. Már nagyon régen nem voltam három napnál tovább "nyaralni". Megérdemeljük. Végre úszhatok a nyílt vízben, napozhatok egy kicsit és felavatom az új fürdőruhámat, amit a páromtól kaptam :-)
Addig azonban még össze kell pakolni, felkészülni, megnézni az túraútvonalainkat, hogy mire is vállalkozunk. Meg akarom csináltatni a körmeimet is, hogy szép legyek, s össze kell írnom, hogy milyen ruhákat vigyek, hiszen két teljesen ellentétes pihenési fajtára kell felkészülni. :-)
Szombaton megvesszük az ételeket, mindennel előkészülünk, hogy ott csak bele kelljen tenni a bográcsba, vagy a grill rácsra ^^ Valami sütemény félét is sütni szeretnék, legkésőbb vasárnap :-)
Hamarosan a Bogárka is készen lesz. Ma apám elvitte a villamossági szerelőhöz, hogy a dudát megcsinálják rajta. Azt mondta nagyon jól megy a kis Bogár :-) Már várom, hogy én is vezethessem. És szerintem valami meglepetést adok a szerelőnknek is, hogy ilyen jó munkát végzett ^^
Legyen nagyon szép napotok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése