2024. február 27., kedd

Tisztulási folyamatok

 Hogyan lehetne megfogalmazni egy tisztulási folyamatot.


Valószínűleg mindenkinek mást jelent. És természetesen másként zajlik. Nálam is így van. Az utóbbi időben cseppet bedurvult és minden szinten megtalál. Test-lélek-szellem. 

Az életemet is takarítom. A felesleges tárgyakat, ruhákat, emlékeket, talán még embereket is, bár azok maguktól is távoznak, mert valahogy már em találják a helyüket a közelemben. 

És van, amikor olyan folyamatok érnek össze, hogy  szinte a dimenziók egybe nyílnak, olvadnak. Múlt a jelennel, egyik Énem a másikkal. Érzem, amit akkor éreztem, fáj, ami akkor fáj, de valahogy mégis más. Talán mert érettebb vagyok. Talán, mert már tudatosabb vagyok ezekre a dolgokra. 

Tizenhét évvel ezelőtt ezekben a napokban szinte kitépték a szívemet és a lelkem egy darabját. Gyakorlatilag meg akartam halni. Talán egy kicsit meg is haltam. Össze omlottam, fetrengtem és szenvedtem. 

Most a pakolásnál, lomtalanításnál előkerült két olyan tárgy, ami pontosan ezt az időszakot idézi. Két emléktárgy, ami attól a nőtől kapott, aki beédelegte magát a közelébe, elcsavarta a fejét és új életet kezdett vele. 

És meg akarja tartani a két könyvet, amit Jé készített számára ajándékba. Ki akarja rakni. 

Ki is tette, de kb egy hétig bírtam, hogy ott vannak a polcon. Mementói annak az időszaknak, ami életem legrosszabb periódusa volt. Igaz, hogy ettől /is/ lettem olyan, amilyen vagyok. De nem kötelességem eltűrni és alázattal behódolni. Még akkor sem, ha egyszerűen Ő nem érti, hogy  mi zajlik bennem. Nyilván az én hibám is, hiszen megkíméltem, nem avattam be mindenbe, hogy pontosan min mentem keresztül 17 évvel ezelőtt. De a spirituális emelkedés és fejlettség nem azzal egyenlő, hogy némán tűrünk. Az alázat nem azzal egyenlő, hogy szó nélkül benyelem, ami fáj. Hanem azzal, hogy szeretettel, olykor kicsit emeltebb hangnemben meg tudom vele osztani az érzéseimet. Rám bízta... és pedig fogtam a két könyvet, amit az a nő saját maga össze gyűjtött, megszerkesztett, kinyomtatott és beköttetett egy-egy szívhez szóló ajánlással. Az egyiket még arra a karácsonyra készítette neki, amikor mi még anno együtt voltunk. A másikat két évvel később, valószínűleg évfordulós ajándéknak szánva alkotta meg. Nos... ez a két tárgy pontosan a belefektetett munka miatt át van itatva Jé energiáival. És semmilyen keresnivalója nincs a közös életünkben. Mert ameddig ott van, bármelyik helyiségben, amit használunk és hozzánk tartozik, addig az energiái, az emlékei, a szelleme mindig ott lesz és éket ver közénk. Nagyon-nagyon sokat dolgoztunk és dolgozunk azon, hogy a kapcsolatunk, a házasságunk és a közös jelenünk jól működjön. Egy energetikai lenyomatnem semmi keresnivalója OTT. 

Tűnődött, hogy levigye a tárolónkba, vagy esetleg kivágja belőle az ajánlást. Az energia, a mementó, az emlékeztető attól még ugyan az marad. Akkor azon gondolkodott, hogy leviszi a tárolóba. De ezz olyan volna, mintha rejtegetné előle. És ezt egyszer már megtette anno, amikor megkapta. És ha egyszer már levitte, akkor a tárolónktól már csupán pár lépés volna a ház két nagy kukája. 

Nos, a nagy pufogásom, gyomorgörcsöm, hasmenésem és sírásom után, amivel valószínűleg nagyon sok régi lerakódástól megszabadultam, eljutottam a legjobb megoldásig. Szívből jött az ihlet, nem dühből. Azt teszem, amit akkor is tennem kellett volna, ha tudomásomra jut, az ajándékozás 17 évvel ezelőtt. A külső winchesterrel  együtt, amit már amúgy is a szakítás óta keres rajta, és a pakolásnál megkerült, egy dobozban vissza juttatom hozzá a két könyvet. Az Ő energiái, az Ő munkája, az Ő alkotása, az Ő felelőssége. Rendelkezzen vele Ő Maga. 

A tisztulás és emelkedés pedig tovább folytatódik egyén és bolygó szinten.

Áldás!

Joyo

2024. január 17., szerda

2024 az "új" kezdet

 Azt hiszem egy picit megakadtam. Keresem az utam. Változásokat szeretnék a mai évre. Talán nem is


annyira újévi fogadalomként. Inkább célként kitűzve 2024-re. 

2024.07.13-án lesz a fogadalom megújító szertartásunk és a lakodalmunk az egész családunkkal. Szokás szerint megígértem magamnak, hogy a legjobb formámat hozom. Most ehhez keresem az utat. 

A legfontosabb részem, amit meg kell edzenem ahhoz, hogy teljesíteni tudjam a célkitűzéseimet, az az önuralom.

Célok: 

- 4 kg

- egy ruhaméret

-szálkásítás

Az út összetettebb és bonyolultabb, mint gondoltam. De igyekszem. Segítséget kaptam hozzá.

Visszatért az életembe a boksz, és az aktív mozgás, amit igyekszem minden egyes napomba valahová beépíteni. Nem könnyű. Miért is lenne az család és vállalkozás mellett. Főleg, hogy eleve rendszertelen életmódot folytatunk, főleg táplálkozás szempontjából.

Az első lépés megtörtént. A bokszzsák felkerült a helyére s már ismételten felavattam. Nem hazudtoltam meg magam. Mire végeztem az edzéssel és levettem a bandázs kesztyűket sajgott minden bütyköm. De jóleső érzés járt át. 

Ráadásul úgy tűnik a kisfiamat is érdekli a dolog. A hétvégén újra próbálkozom az edzéssel. Akkor kicsit talán több időm és lehetőségem van beépíteni a napba.

Ráadásul állandó tervezésben és bővítésben vagyunk a vállalkozással kapcsolatban is, hogy miként szélesíteni a vevőkört, országosra vagy Európa szintűre terjeszteni a szatén munkáinkat. 

Ősszel kutyát szeretnénk a családhoz hozni, mert a magam bőrén tudom, hogy egy gyereknek nagyon jó ha van állandó játszótársa és testvért nem tervezünk.   

Hat hónap van az esküvőig. A dolgok nagy részét már leszerveztük. Már csak apróságok, kiegészítések és finomítások vannak hátra.

Egyszerűen fogalmazva....2024-ben sem fogunk unatkozni... :-)

Próbálok ismét aktívan blogolni, mert hiányzik, hogy megosszam a gondolataimat. 

Remélem ismét figyelemmel kíséritek az írásaimat. Ha nem, akkor is jólesik olykor kiírni magamból az érzéseimet és a történéseket... ;-)

 

Joyo

2021. július 8., csütörtök

Ha valaki más, mint a többi, az tényleg rémisztő?

 Sok téma van, ami mostanában foglalkoztat.

Van köztük "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" típusúak is. 

Nehéz válogatni.

Nehéz elkezdeni. 

Vannak lelki érintettségű témák.

Vannak testszintűek. 

Vannak intimek és vannak globálisak.

 Az biztos, hogy nagyon rég óta nem írtam már ide, ezért is nehéz elkezdeni.

Lesz ami megbotránkozást kelt?

Lesz amivel sokan egyetértenek?

Vagy van ami esetleg túl sok lesz?

Igaz, sosem tudhatom meg, amíg el nem kezdem...

 

Vannak az ember életének bizonyos mérföldkövei. Olyanok, melyek meghatározzák, hogy ki is vagyunk, kivé válhatunk a történések által. Vajon jól vonjuk-e le a tanulságokat? A megfelelő utat választjuk? Helyes döntéseket hozunk?

Egy biztos...a végén, amikor visszatekintünk, valahogy mindig úgy tűnik, hogy akkor, ott az volt a helyes. Mindig minden értünk történik. 

Legalábbis az Okosok ezt mondják. 

De én is MINDIG így jártam. Visszatekintve tényleg az adott történés volt a legjobb a személyes fejlődésemnek. Mindig a javamat szolgálta, még ha akkor szörnynek, igazságtalannak vagy kegyetlennek is tűnt a dolog.

Fájdalom árán fejlődik, nemesedik a lélek?

Veszteségek és támadások okán erősödik a jellemünk és a személyes védelmi rendszerünk?

Azt hiszem igen.

Támadások érnek, amikor felvállalod, hogy a világnézeted más, mint a többieké... igen, a fejlődés, az útmutatás, a Fáklya tisztség mindig is ezzel járt. Az emberek ösztönösen félnek, ha valaki más, mint a többség. Ha valaki nem hajtja önként igába a fejét, vagy áll be a nyájba és hagyja magát terelni, mert úgy a kényelmesebb, úgy érzi magát biztonságban. És ha valaki, aki ezzel szembe megy, vagy el-elkóborol, mert neki saját elképzelései és gondolatai vannak, akkor a többiek azért is támadnak rá, mert a saját biztonságérzetüket veszélyeztetve érzik. 

A MÁS ijesztő. A VÁLTOZÁS ijesztő. A SZABADAKARAT gondolata ijesztő. A FELELŐSSÉGVÁLLALÁS gondolata ijesztő. Egy TUDATOS ember ijesztő. Egy lelkében ERŐS ember ijesztő. És úgy gondolja a társadalom, hogy üldözni kell, tűzzel-vassal míg meg nem törik, s vagy elpusztul, vagy ő is beáll a sorba. 

Az emberi lét próbatételekből áll. Hosszú hosszú időn át újabb és újabb erőpróbák elé nézünk, melyek során nemesedhetünk. És sosem szégyen újra megpróbálni. 

Egy ERŐS NŐ szintén rémisztő a társadalom szemében. És itt nem az újfeministákra gondolok. Vagy azokra, akik a férfiak világában igyekeznek férfiként helyt állni. 

Azokra gondolok, akik tudják mennyit érne. Akiket korábban megégettek. Akiket a férfiak el akarnak nyomni, a többi nő pedig összesúg a háta mögött, mert szeretnének olyanok lenni, de még nem merték megtenni az odavezető kezdő lépéseket. 

De talán eljutunk egyszer abba a Világba, amikor ez lesz a NORMÁLIS.

 

Joyo    

2021. február 25., csütörtök

A Facebook csoportok....

 Sajnos újabb dolgon kellett elgondolkodnom. Mégpedig a közösségi oldalon létrejövő csoportokon. Alapból van értelme, előnye, eredménye... abban az esetben (saját véleményem szerint, ez nem pálca törés), ha nincsenek TÚL sokan bennük. 



Vegyük például az Anya Csoportokat. Túl sokan vannak egy-egy csoportosulásban, hogy egymásnak "segítsenek". Feltesz valaki egy egyszerű kérdés, és érkezik rá tíz féle válasz. Lehet, hogy én vagyok túlzottan befolyásolható, de én például ettől már ideges lennék, mert fogalmam sem lenne, hogy melyiket válasszam, nézzem meg, hívjam fel...stb. Igaz lehet a mondás, miszerint "Sok bába közt elvész a gyerek!"

Én a magam részéről utána nézek annak, amire kíváncsi vagyok, nem pedig egy háromezer tagot számláló csoportba írok, ahol a nagy számok törvénye és a kérdés komolysága alapján rengeteg válasz, jótanács és "segítség" érkezhet. Esetleg egy tapasztaltabb anyuka ismerősömet megkérdezem a dologról.

Igen, természetesen van értelme is egy ilyen csoportnak, pontosan azért, mert a tagok létszámát tekintve több a tapasztalat. 

Ám egy idő után a csoportokban egy adott téma felett a beszélgetés átbillen személyeskedésbe, farokméregetésbe, dicsekvésbe, oltogatásba, olykor politizálásba... szóval mindenbe, csak éppen tényleges segítség nyújtásba nem. Ahhoz alaposan át kell olvasni a kommenteket, hogy azt az elenyésző pozitív és segítőkész mondott vagy személyt felleljük benne. 

De ez majdnem minden csoporttal így van. Minél több tagot számlál... sajnos annál inkább ki van téve annak a veszélynek, hogy átalakul és elveszíti eredeti értelmét...

Joyo^^ 

    

2021. február 12., péntek

Hiányzik az írás

 Sziasztok!

Hála az égnek sokkal jobb a szám állapota. A poccadás is kezd lejjebb apadni, a fájdalom múlik, az ínyem húzódik össze. Különös, ugyanakkor nagyon jó dolog, hogy az emberi test ilyen gyorsan és szépen regenerálja magát. 


Érdekes, hogy mióta kihúzták a rossz fogat, azóta az ízületeim is jobb állapotnak örvendenek.

Ami még nagyon jó hír, hogy a kisfiam kezdi átaludni az éjszakákat :) Így én is kipihentebb vagyok, az már biztos. 

Tegnap óta új gondolatok fészkelték be magukat a fejembe. A könyvem. Mégpedig a Gaia Lelke. Kicsit át kellene fogalmazni, írni. 

Talán menni fog.

Talán lesz idő.

Talán lesz ihlet.

Talán lesz folytatás.

Talán lesz ihlet...

Hiányzik az írás.  Hiányzik az alkotás. Hiányzik az Írónő....

Talán egyszer...

Talán a közeljövőben...

Talán lesz KÖNYV.

Talán puha kötésben, nyomtatásban...   

Joyo^^

2021. február 10., szerda

Mintha a fogamat húznák....

 Sziasztok!

Bocsánat, pár napig csendes voltam. Kicsit zaklatottak voltak az éjszakák a kisfiammal. Picit megborult az
alvásrendje és kb a blogolás volt az utolsó gondolatom...

De az elmúlt két napban kicsit visszarendeződni látszódnak a dolgok.

Ez a furcsa, bolond, változékony időjárás Nimóra és az ízületeimre is hatással volt.

Ráadásul tegnap még a fogorvosomnál is látogatást tettem. Foghúzás...nem tartozik éppen a wellness kényeztetések közé. De mióta szültem, minden átértékelődött. Csak ültem ott, elviseltem, hogy fogják a fejem, feszegetik a fogam, vágják az ínyem, roppan és roszog a fogam, majd összevarrták a helyét. 

Sőt, a rendelő várójában össze futottam a volt sógornőmmel. Mondanom sem kell, nem igazán nézett rám, vagy kommunikált velem. Igyekszem elengedni a dolgot. Bojkottált. Nem mintha akkor annyira szerettük volna egymást, amikor sógornők voltunk. Sok mindent elárul, hogy miként áll volt férjem családja ehhez az egészhez, vagy, hogy Ő hogyan látta a válásunk mikéntjét, mert sajnos nem vagyok biztos benne, hogy megértette az okokat... :( Vannak olyan dolgok, amik fiatal házasok között, de még viszonylag fiatal emberek párkapcsolatában is nagyon zavaró és sok-sok kompromisszumot igényel. És arra nem lehet egy életet építeni. De ez van. Elfogadom és elengedem.

Most szép életem van. 

 Legyen nagyon szép napotok.

Joyo ^^  

2021. február 3., szerda

Régi programok felülírása

 Sziasztok!

Folytatódik tovább a közös élet kialakítása. 

Számomra még mindig nagyon furcsa, hogy nem dolgozom. Talán azért is, mert szeretem a hivatásom és mivel a babám előtt alig-alig olt pihenő benne, most furcsa, hogy csak az anyaság van porondon.

Emlékszem, egy barátnőm egyszer azt mondta alig várja, hogy gyereke legyen és végre  ne kelljen dolgoznia.... 

Akkor is furcsán néztem és most sem értem igazán. Sosem szerettem s monotonitást. s bár egy közel négy hónapossal minden nap más és mindig történnek új dolgok, azért  mégis csak hasonló képpen telnek a napok a rutin miatt. Tudom, hogy Nimónak ez biztonságot ad. Én pedig türelmet tanulok. 

Mivel egyre inkább melegszik az idő, így minden nap levihetem sétálni a kicsit. De már ez is felér egy edzéssel... :)

A másik, ami furcsa számomra mióta itthon vagyok a gyerekkel, hogy nincsen saját keresetem. Sosem szerettem függeni másoktól. A volt férjem mellett pedig muszáj volt félre tennem, hogy legyen aranytartalék ha bármihez kellett, mert sokszor elfolyt a pénz a házi kasszából. Ezért is ivódott belém, hogy legyen pénzem, hogy akár önálló is tudjak lenni, mert sokszor sakkoztam a számlákkal, hogy a lakbért be tudjam fizetni és még kajára is maradjon. 

Tudom, hogy Gé mellett nem szűkölködöm, még így sem, hogy csak egy keresetből élünk. Nincsenek is nagy igények, de azért nagy lelki munka volt elfogadni.

Jelenleg ez a hivatásom.... És igyekszem jól csinálni.

Hosszú időbe telt, amíg átírtam a régi, pénz miatt görcsölő programjaimat. Nagyom mélyen belém ivódtak. És nagyon sok helyzetet anno nem is tudtam irányítani. Hiszen nem én hoztam haza a nagyobb összeget, de nem is nálam volt, csak egy része, amit a lakbérre vagy ételre szánt az exem. Igyekeztem beosztani, de nyilván nem valami jól, ha alig volt elég. Bár olykor ő is vitt el a dobozból...ami nem esett jól, hiszen az a rezsire volt elrakva, nem pedig szerszámokra vagy bolhapiacra. 

Néha még ebben az életemben is vissza köszön, hogy begörcsölök, pedig semmi okom rá, hiszen mindre van, minden időben be van fizetve. Ráadásul mióta itthon vagyok én is lényegesen kevesebbet költök, hiszen nem mászkálok el sehova. 

Ez is még egy komoly feladat. A létbizonytalanság félelmét teljesen felülírni. Ami a jelen világhelyzetben nem is olyan egyszerű. Szerencse, hogy Gé-nek olyan munkája van, amire nagy szükség van. De azt megtanultam tavaly, ho

gy semmiben sem szabad biztosnak lenni. Csak a változás állandó...

Legyen nagyon szép napotok!

Joyo ^^

u.i: Ha valaki esetleg kíváncsi a jelenlegi életemre képekben is, az Instagramon  ketten_egy_nadragban néven megtalál :)  

Tisztulási folyamatok

 Hogyan lehetne megfogalmazni egy tisztulási folyamatot. Valószínűleg mindenkinek mást jelent. És természetesen másként zajlik. Nálam is így...