Sikerült kiheverni nagyjából a tegnapi napot. Mamával vállvetve támogattuk nagyapámat, ahogy álltunk a szertartásnál a sírkertben. Legalább az idő kellemes volt. Nagyon, de nagyon sokan eljöttek az utolsó útra. És ez így helyes...
Reggel jobb hangulattal keltem. Már semmiféle súlyt nem éreztem a testemen vagy a lelkemen. A tegnapi egész napos elegáns fekete ruha - magas sarkú cipő után jó volt színes ruhába és zsebes nadrágba öltözni a munkához, a lábaim pedig örömittas sikoltás közepette fogadták a hintacipőt. (Nem vagyok hozzászokva a magas sarkú cipőben való ácsorgáshoz. Még ha csupán 5 centis is az a sarok.) Felülre a lila különböző árnyalatait húztam, az egyre hosszabbra növő lobboncomat pedig két oldalt befontam. Szüleim rábeszéltek, hogy egy kicsit sminkeljem ki magam. Jobb lesz tőle a hangulatom. Megtettem. A szokott szolid smink. Nos, odáig jutottam, hogy a kis virágboltban édesanyám adott még néhány tanácsot, majd mikor látta, hogy nekem nincs hozzá türelmem, átvette tőlem a sminkkészletet, és sminkmestereset játszottunk. Utoljára akkor festett ki, amikor tizennyolc évesen bálba mentem. Furcsa volt, kicsit zavarba ejtő, de jó érzés. A két fonat végébe lila szalag lett kötve. Tulajdonképpen tetszik a végeredmény. Csak elszoktam a rendszeres sminkeléstől. Idegen? Talán. Vagy csak az esti rutint nem szeretem, amikor le kell mosni. Hosszadalmas...
Talán az is felmerült bennem, hogy még mindig nehezen fogadom el magam. Igazság szerint hol így vagyok, hol úgy. Tetszett a tükörképem. Talán meg kellene győznöm magam, hogy ez is én vagyok. És, hogy ez nem rejtőzködés, hanem az előnyös oldalam kiemelése. Ki tudja?
Még mindig van mit felfedeznem magamon, és lesz is mit egy egész életen át. Mindig van az embernek új oldala. Olykor annyira, de annyira szeretnék dögös lenni. Az az igazi dögös nő, akire a legtöbb nő csak vicsorog... tudom, tudom mit gondoltok. Miért is akarnám? Csak kipróbálni. Lehet, hogy én nem viselkednék hülye picsa módjára egy szexi ruhától, és szép, de határozottabb sminktől. Nem úgy, mint néhányan a környezetemben.... hmmm.
Ki tudja? Én ugyan nem, amíg ki nem próbálom. Volt rá példa, hogy dögös ruhába bújtam, csak az elkészített frizura és a smink hiányzott, de nem zavart, mert a páromnak úgy is tetszettem, és biztos vagyok benne, hogy az étteremben csak leizzadtam volna magamról. Ez volt a negyedik évfordulónk. Próbálkozni lehet. Néha a hajammal nem tudok mit kezdeni. Most eldöntöttem, hogy újra megnövesztem. Elvégre az esküvőmre kinézett frizurához legalább lapocka alá érő hajzuhatagra van szükség. Ez is még a jövő zenéje. Én azt mondom nektek, hogy Januárban minden kiderül. Nagyban függ az én munkámtól is, hogy mikor tudunk összeköltözni. Ekkora súly nem nyomhatja egyedül a Párom vállát.
Csak kérlek, szorítsatok értünk, hogy végre sínre kerüljön az életünk. Hatalmas adag pozitív energiára van szükségünk :-) Az inga, akinek eddig 90%-ban mindig igaza volt, pozitív fejleményeket mutatott. Kíváncsian várom az események alakulását.
Az olvasók, főként Sophie megnyugtatására közlöm, hogy ma este publikálom az újabb fejezetet ^^
Legyen szép napotok! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése