Némi kettősség...

Sziasztok!

Tisztelettel jelentem, hogy ismét sikerült valami eszement marhaságba beletekernem magam, amitől kicsit meghasonlottam. Igaz, hogy ez nálam abszolút nem szokatlan, de azt hittem, hogy ezen a dolgon már réges régen túlnőttem.

Nagy vonalakban a következő a "probléma": Nos... a legtöbb embernek van hasonmása. Aki 80%-ban vagy többen, de hasonlít ránk. Van amikor összekeverik vele, főként, ha azonos városban élnek, ami azért ritkább dolog, de előfordul. Nálam ez a helyzet. És az az ijesztő, hogy egyre több és több hasonlóságot fedezek fel közte és köztem, mind külsőleg, mint természetben, mint lelkileg (értsd: általunk kedvelt dolgok.) Nagyon nehéz megemésztenem a dolgot. 

Ha nem volna az az apró bibi. Az a pici bökkenő az életünk alakulásában ami bizony megtörtént, még az is lehet, hogy az élet más formában hoz bennünket össze és még tán jóban is volnánk. Az az ijesztő számomra, hogy még kedvelni is tudnám, de ez a múlt fényében talán óriási baklövés volna. Kész, ennyi! Volt már veletek olyan, hogy valakit a kebletekre tudtatok volna ölelni, de másrészt viszont addig ütöttétek volna szeneslapáttal, amíg mozog? Velem valami hasonló történt, s mivel pacifista ember vagyok, ezzel nehéz megbirkóznom. Nagyon kevés helyzet tud kihozni a béketűrésből, de ezek a szituációk ilyenek.

Olyan a helyzet, mintha a lényem egy darabja továbbra is benne maradt egy adott helyzetben, amiből az élet engem ugyan kegyetlenül kirugdal, bár nagyon jó okkal. De mégis benne kellett maradnom. Ha nem is személy szerint nekem, de egy ugyan olyan személyiségnek, mint én. A többi Miért? Hogyan? Minek? Milyen módon? már nem izgat. Élvezem az életem. Azért történt ami történt, hogy mindenki a számára megfelelő emberrel találkozzon. De mégis fura, hogy szinte saját magamat látom dundibb kiadásban.

Szóval ebből a meghasonulásból még kikeveredek. Ahogy mindig is, az élet most is mindent nagyon szépen elrendez :-)

Puszi

Joyo ^^

Első alkalom a jegyesoktatáson

Sziasztok!

Tegnap este volt az első jegyes kurzusunk. Előre nem sejthettem, hogy Párom hogyan fogja bírni, főként mivel be kellett mennünk a plébániára, Ő pedig, mint azt már többször említettem, kicsit

másként van a hittel, mint én. De megnyugodhattam, mert meglepően sok pár jelent meg a Jezsuita-teremben, ahol egy szép nagy kört alkotva foglaltunk helyet.

Tulajdonképpen ez után még hat alkalmat tartanak meg, ahogy különböző keresztény házaspárok a házasság más-más témájában tartanak előadás negyvenöt percben. Fogalmam sem volt, hogy mire számítsak, de be kell ismernem, hogy nagyon élveztem. A legelső alkalommal Szabolcs atya, a soproni plébános beszélt a házasság szentségéről, de valahogy mégis magával ragadó volt. Se nem bigott, se nem túl csöpögős, teljesen szerethető volt a mód, ahogyan beszélt. Tovább megyek, még Párom is élvezte. Ez pedig nagy szó. 

Ha spirituálisabb oldalról közelítem meg az eseményt, azért is volt az atya szava számomra hiteles és megkapó, mert ahogyan egyre fáradó szemekkel csak őt figyeltem a fehér háttér előtt állva kékes derengés vette körül, ami ezoterikus megközelítéssel a hit színe. Ennél több nekem már nem is kellett. Ittam a szavait. Egyszerű, de igaz dolgokról beszélt, amit szerintem bárki megfogadhatna.

Nem éreztem úgy a végére, hogy elrabolták az időmet, csak a szék volt nagyon kényelmetlen, de kibírtuk :-)

Hazafelé sétálva megvitattuk a hallottakat. Csak a saját nevemben beszélhetek, de én úgy érzem, hogy egy a hat előadás hasznos információkat és alapokat nyújthat a számunkra. 

Az a gond, hogy nem tudom vissza adni az atya szavait. Jó volna, de azt hisze ezek egyszeri és megismételhetetlen esetek, amikor valaki csatornává válik egy magasabb tudatnak és közvetít. Talán Ő maga sem tudná ugyan azokkal a szavakkal megismételni amit mondott. :-)

És ez az igazi!

Puszi

Joyo ^^

Tündéri változtatások

Sziasztok!

Ismét belevetem magam az írásba. Egyenlőre végeztem a mellék munkával, akkor varrok újra, ha ismét hívnak. 

  Aranyos dolog történt tegnap. Egy hölgy észrevette a polcon a kis rózsaszín horgolt babacipőimet. Teljesen oda volt  értük, és megkérdezte, esetleg nagyobban el tudom-e készíteni. Mondtam neki, hogy természetesen, így a jövő hétre megrendelte az unokája keresztelőjére. Megtisztelő :)

  Talán valamikor újabb kollekciót készítek, de elég sok minden van jelen pillanatban a fejemben, amit szeretnék elkészíteni, véghezvinni, de egyenlőre nagyon korlátozott a szabadidőm. 

  Ami kicsit hosszútávú, de de szeretném megvalósítani, az az az ötlet, ami Vasárnap, mosogatás közben rohant meg. Igen, mosogatás közben... szóval egy ötlet, amivel úgy érzem, hogy a nagy boltot teljesen a magam kreatív, teremtő energiáival tudnám átitatni. Egy tündérkertet szeretném varázsolni belőle. Mindenféle kütyüvel, csecsebecsével, tündér szobrokkal, pillangókkal.... így nehéz leírni. Először rajzként papírra vetem, lassacskán megvalósítom és majd képeken megmutatom ;)
  Én magam is új "munkaruhákat" szeretnék emiatt varratni. Kicsit amolyan virágtündéreset. És itt az ideje, hogy saját névjegykártyát csináltassak. Már meg is van az ötlet ;)

Tudom, hogy kicsit összecsapottnak tűnik a bejegyzés, de reggel van :-) majd napközben még pötyögök....

De addig is egy kérdés...

-Ti szívesen járnátok egy olyan virágboltba, ahol igazi kis nőies, "tündéri" környezet fogad benneteket, a pulton fogyasztásra kínált csokoládés-levendulás apró sütivel?

Puszi:

Joyo ^^