2018. január 13., szombat

Női önbizalom

Csak gondolkodom, gondolkodom és gondolkodom. Magunkon, NŐKÖN. Hogyan neveltek bennünket? Miket tapasztaltunk az élettől? Mit mutat a média? Miként bánjunk, vagy bánunk egymással ezek hatására? Hogyan tekintünk önMAGunkra, vagy nőtársunkra? Aki tulajdonképpen ugyan azon az úton halad, csupán Sorsanya más ambíciókat, mankókat, körítést és kísérőket adott hozzá. De a cél MINDIG ugyan az.  
  Olvastam egy elgondolkodtató mondatot. Megnéztem a hozzá fűzött kommenteket. Furcsa. Egy-egy életigazság azért is életigazság, mert örök érvényű, ugyan akkor levonható az adott személy élethez és másokhoz való hozzáállása abból, hogy mit vált ki belőle. Kiben mit mozgat meg egy kép, egy mondat, egy dal, egy film, egy idézet. A kép a következő:


Ez a kép a közösségi oldalról származik. Egy Női önbizalomedző készítette.
Belőled mit vált ki? Mit érzel ha elolvasod a szövege? Különb vagy? Erős vagy? Segítőkész vagy? Toleráns? Áradó? Beképelt? Irigy? Törtető? Féltékeny? Kishitű? Félénk? Netán inkább tovább görgetsz és nem akarsz ilyen "marhaságokkal" foglalkozni?

Bennem vegyesek az érzelmek. Több okból kifolyólag is. Régi és új világom harcol bennem. Képmutató volnék, ha azt állítanám, hogy sosem voltam irigy. Hogy nem kívántam rosszat más nőknek, csak azért mert úgy éreztem, hogy neki jobb és több jutott, mint nekem. Hány és hány megnyilvánulás, bejegyzés szólt hasonló kirohanásokról? Rengeteg. Akkor annyit tudtam. Arra voltam képes. Azzal voltam tele. De telt az idő és egyre inkább felneveltem magam. Lenyírtam a rossz szokásokat, a régi hiedelmeket. 
 Rá kell ébrednem, hogy nagyon régóta félrenevelnek bennünket nőket. Rossz irányba mutatnak a dolgok. Hiszen leginkább legyőzendő akadályt és vetélytársakat látunk nemünk többi képviselőjében, nem pedig társakat, akik segítenek bennünket a hosszú úton amelyre ráléptünk. Hajdan összeültek lányok-asszonyok, s míg egy adott munkát végeztek, megosztották egymással az életüket, tapasztalataikat. Ezzel is bátorítva és segítve egymást. Manapság? Lekönyököljük a másikat, csak azért mert veszélyeztetve érezzük a helyet amit elértünk az életben, a közösségben. De miért? Most komolyan? Tudna valaki teljesen ésszerű magyarázatot adni arra, hogy miért kelt ellenszenvet egy másik nő bennünk? Mégis mit veszélyeztet, ha magabiztosak vagyunk? Ha bízunk önMAGunkban? Ha tudjuk, hogy amit csinálunk azt jól csináljuk. 

Úgy érzem, ez a mondat számomra azt jelenti, hogy mindannyian értékesek vagyunk. Egyikünk sem több vagy jobb, kevesebb vagy rosszabb a másikunknál. A mai felfordult világban kell csak igazán támogatnunk egymást, ahol a NŐ igazán keresi önmagát. Össze kell fognunk, hiszen az ember társas lény. Ki másra számíthat, ha nem saját Nővéreire és Húgaira? Ki értené meg igazán, ha nem olyan lények, akik ugyan azon a testi és lelki változáson mennek át, mint mi magunk. Egymást segíteni, bátorítani, felzárkóztatni, felébreszteni, tanítani, példát mutatni....Ez a NŐ. Áradó, befogadó, lágy és kemény, fényes és sötét, változékony, mint maga a természet. Erős és gyengéd egyszerre. Lenyúl az elesettért és karjaiba zárva megnyugtatja. Majd elengedi, hogy saját értékeit felismerve a másik fényében, kihúzva magát az útját járja. 

 Számomra ezt jelenti a fenti mondat. És ne egy férfi erősítse egy nő önbizalmát, hanem mi nők tegyük ugyanezt egymással/egymásért. 

Áldás Veletek!

Johanna
     

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Írói vágy

Teljes lázban égek. Itt tombol bennem a kreatív energia, amit nagyon szeretnék végre kiadni magamból. Ehhez több dologra is szükségem lesz. ...