Sokszor élek át hasonlót. Sokszor csak nézek bele reggel a tükörbe, felhorgad bennem egy régi helyzet, amikor képtelen voltam kiállni magamért, és akárha egy gát átszakadt volna a torkomban, csak dől és dől elő belőlem a tüzes energiával átitatott monológ. Válaszok csak a fejemben vannak. De így a "normális", bármennyire is relatív fogalom.
Életem sok megalázó pillanata visszaköszön. De most már nem nyomom el magamban. Megélem és újra játszom, hogy felül tudjam írni. Ezzel minden rendben van. A lelkem irányít. Mutatja az utat tudatos és álom szinten. Figyelmeztet, szimbólumokkal megmutatja mi az amit elrontottam, de még korrigálható. Egyre nyitottabb és nyitottabb vagyok minderre. Már merek segítséget kérni ha úgy érzem elakadtam. Nem szégyenként és gyengeségként élem meg, ha kinyújtom a karomat mások felé. Hálát adok az életem alakulásáért. Azért aki voltam, amik megtörténtek velem, hiszen mindezek miatt vagyok most olyan, amilyen. S mindezek miatt tart ott az életem, ahol jelenleg vagyok.
Lobog bennem a teremtés vágya. Hogy alkossak, álmodjak, tervezzek és megvalósítsak. Hogy megéljem végre azt aki valójában vagyok. Hogy elérjem a kitűzött céljaimat. Hogy örvendjek a folyamatnak és a végeredménynek. Hogy kicsit lassítsak. Hogy sétáljak a környéken és felfedezzem azokat a helyszíneket egy turista szemével, amiket bele szeretnék szőni a könyvbe. Hogy átérezzem az energiáit, a mágiáját, az erejét, a múltját. Mindazt a misztikumot, amit magába rejt, és meghalljam a történetet amit el szeretne mesélni.
Készen állok, csináljuk!
Áldás!
Johanna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése