A jó úton...

 Újult erővel vetem bele magam az életmódváltásba. Nem is olyan régen látogattam el a nőgyógyászomhoz. Óva intett, hogy, ha így folytatom az életvitelemet, akkor ismét teret engedhetek az endometriózisnak, s, hogy őszinte legyek hasonló műtétet nagyon szeretnék elkerülni.

Ezzel tényleg rám ijesztett.

Jelenleg szénhidrát csökkentett, már-már szénhidrátmentes étkezésben vagyok. Majdhogynem keto diétának nevezem, de inkább a szervezetem működésével veszem fel a lépést.

Délelőtt olykor eszem egy kis édességet csokoládé formájában. Kb 4-5 kockát, de nem is kívánok többet.

Akkora már a tudásbázisom, hogy csak meg kellett hoznom azt a döntést, hogy mindezt alkalmazom is. 

Magamba mélyülve eljutottam oda, hogy valóban teszek magamért. A gond mindig z önuralommal volt. Elkezdtem, de egy idő után engedtem a csábításnak, amitől viszont lelkiismeret-furdalásom volt. El akartam engedni ezt a rossz érzést. Ki akartam végre mondani, hogy a MAGAM URA VAGYOK! És nem büntetésnek, sem pedig lemondásnak nem szabad megélnem, hogy azokat az ételeket, melyek tudom, hogy ártanak nekem, mert rossz test érzetem volt tőlük, elengedem.  

Folyamatos kutatásban vagyok, hogy milyen ételkombinációkat egyek. Van amikor nincs ötletem, és egyszerűen csak kemény tojást eszem, vagy rántottát szalonnával vagy gombával.

A reggelim egy féle gyümölcs, esetleg zsírosabb élőflórás tejtermék.

Az ebédem szerencsére változatos, egyre kreatívabb vagyok, s Férjem is nagyon sokat segít a támogatásával. Kezdi megtanulni mi az, amit kihagyok az étkezésemből és mi az, amit megeszem. Nem piszkál, nem tukmál, elfogadja és támogat Látja, hogy mennyivel jobban érzem magam mindettől a bőrömben.

Az elején még könnyű volt. Az első néhány nap. Amíg a felhalmozott ballasztanyagok kitartottak. Majd úgy a negyedik-ötödik nap környékén kezdett hiányozni a pékáru. De képes voltam uralkodni magamon. Igaz, hogy olykor a mentoromat felhívtam támogatásért és a tünetek megmagyarázása végett, de mindig túllendültem. Idő kell amíg a szervezet működése átkódolja magát, hogy a szükséges cukrokat és energiát a fehérjéből állítsa elő. Ezáltal megindul a ketozis, a test pedig leolvasztja magáról a felhalmozott zsírrétegeket.

Az elmúlt időszakban nem, hogy sokkal több energiára tettem szert és legyőztem a rossz szokásaimat, hanem két és fél kiló is lecsúszott rólam. Innen tudom, hogy jó úton járok :-)

 

A többihez kitartást kívánok magamnak :-)

 

Joyo    

 

Megtisztulás

 Két hét van a következő ruhapróbámig.

Izgulok.

Azt hiszem ez teljesen természetes.

Az elmúlt időszakom kemény volt. Sok-sok értelemben.

Tudom, hogy az emberre annyit mérnek a Fentiek, amennyit elbír, hogy vizsgáztassanak minket, hogy erősödjünk. Van, amikor remeg kezem-lábam a hatalmas súlytól, szédülök a sok rám váró feladattól, áll a gyomrom a sok rám háruló felelősségtől, de akkor is megoldom, hiszen nem tehetek mást.

De akkor is igaz hogy ha egy nő anya lesz, akkor a legutolsó helyre sorolja a saját szükségleteit. Hogy mikor és mennyit alszik, hogy tud e kicsit töltődni, van e saját hobbija. 

Valahol nálam is ez a helyzet.

Amíg a megszokott mederben haladnak a dolgok, addig magamat is karban tudom tartani. Oda figyelek, hogy mikor mit eszem. Tudok időt szakítani a mozgásra és a testem ápolására.

Ám, amint a gyermekem beteg lesz, onnantól fogva burul minden. De tényleg minden.

Megküzdöttem mínusz kettő kilogrammért. Szépen beállt az esti torna. Ráálltam egy számomra megfelelő étkezésre.ű

De amint Nimó kimaradt az óvodából, két hét alatt vissza is jött az a két kilócska, és úgy éreztem teljesen elvesztettem magam.

 

Nem tudom miért. Hogyan történik mindez. Hogyan nem tudja a testem tartani magát. Néha az az érzésem, hogy ki kell vizsgáltatnom magam, mert valamivel nagyon de nagyon túl vagyok telítődve.

Nem tudom, hogy ez salakanyag, víz, méreganyag, rossz elengedésre váró energiák. De miután vájkálni kezdtem ismételten a múltamban és feljöttek rossz érzések, amikkel nem tudtam hirtelen mit kezdjek mert nem találtak kiutat, hiszen beszélni nem mertem róla. Nem is volt igazán kivel. Akkor, ott azokban a napokban megrekedt bennem MINDEN. Nehezen szabadultam a salakanyagoktól. Fájt a gyomrom. Úgy éreztem, hogy kő van bennem. Nehezen lélegeztem. Fájt a mellkasom és a hátam egy-egy ponton. nem kívántam az ételt és az italt. De volt amikor brutális falásrohamaim voltak, utána pedig önmarcangoló lelkiismeret-furdalásom, hogy mit tettem magammal. 

Kemény időszak.

Magamnak okoztam.

Vagy éppen, hogy erre van szükségem, hogy gyógyuljak. Erre jutottam egy édesanyámmal folytatott beszélgetést követően.

 Mindenesetre Pénteken szabadnapos vagyok, így megléphetek két asztrális utazást, melyen keresztül rendezhetem az akkori konfliktusaimat.

Két esetben már fordultam ehhez a megoldáshoz és érezhető, érzékelhető sikereket értem el vele.

Vannak olyan dolgok, amiket nem lehet a  mi síkunkon kezdeményezni vagy elrendezni, mert a jelenben és a MOSTban jól mennek a dolgok. Felesleges bolygatni.

Addig is igyekszem gyógyítani magam és megsegíteni a testem.

 

Joyo   

Tisztulási folyamatok

 Hogyan lehetne megfogalmazni egy tisztulási folyamatot.

Valószínűleg mindenkinek mást jelent. És természetesen másként zajlik. Nálam is így van. Az utóbbi időben cseppet bedurvult és minden szinten megtalál. Test-lélek-szellem. 

Az életemet is takarítom. A felesleges tárgyakat, ruhákat, emlékeket, talán még embereket is, bár azok maguktól is távoznak, mert valahogy már em találják a helyüket a közelemben. 

És van, amikor olyan folyamatok érnek össze, hogy  szinte a dimenziók egybe nyílnak, olvadnak. Múlt a jelennel, egyik Énem a másikkal. Érzem, amit akkor éreztem, fáj, ami akkor fáj, de valahogy mégis más. Talán mert érettebb vagyok. Talán, mert már tudatosabb vagyok ezekre a dolgokra. 

Tizenhét évvel ezelőtt ezekben a napokban szinte kitépték a szívemet és a lelkem egy darabját. Gyakorlatilag meg akartam halni. Talán egy kicsit meg is haltam. Össze omlottam, fetrengtem és szenvedtem. 

Most a pakolásnál, lomtalanításnál előkerült két olyan tárgy, ami pontosan ezt az időszakot idézi. Két emléktárgy, ami attól a nőtől kapott, aki beédelegte magát a közelébe, elcsavarta a fejét és új életet kezdett vele. 

És meg akarja tartani a két könyvet, amit Jé készített számára ajándékba. Ki akarja rakni. 

Ki is tette, de kb egy hétig bírtam, hogy ott vannak a polcon. Mementói annak az időszaknak, ami életem legrosszabb periódusa volt. Igaz, hogy ettől /is/ lettem olyan, amilyen vagyok. De nem kötelességem eltűrni és alázattal behódolni. Még akkor sem, ha egyszerűen Ő nem érti, hogy  mi zajlik bennem. Nyilván az én hibám is, hiszen megkíméltem, nem avattam be mindenbe, hogy pontosan min mentem keresztül 17 évvel ezelőtt. De a spirituális emelkedés és fejlettség nem azzal egyenlő, hogy némán tűrünk. Az alázat nem azzal egyenlő, hogy szó nélkül benyelem, ami fáj. Hanem azzal, hogy szeretettel, olykor kicsit emeltebb hangnemben meg tudom vele osztani az érzéseimet. Rám bízta... és pedig fogtam a két könyvet, amit az a nő saját maga össze gyűjtött, megszerkesztett, kinyomtatott és beköttetett egy-egy szívhez szóló ajánlással. Az egyiket még arra a karácsonyra készítette neki, amikor mi még anno együtt voltunk. A másikat két évvel később, valószínűleg évfordulós ajándéknak szánva alkotta meg. Nos... ez a két tárgy pontosan a belefektetett munka miatt át van itatva Jé energiáival. És semmilyen keresnivalója nincs a közös életünkben. Mert ameddig ott van, bármelyik helyiségben, amit használunk és hozzánk tartozik, addig az energiái, az emlékei, a szelleme mindig ott lesz és éket ver közénk. Nagyon-nagyon sokat dolgoztunk és dolgozunk azon, hogy a kapcsolatunk, a házasságunk és a közös jelenünk jól működjön. Egy energetikai lenyomatnem semmi keresnivalója OTT. 

Tűnődött, hogy levigye a tárolónkba, vagy esetleg kivágja belőle az ajánlást. Az energia, a mementó, az emlékeztető attól még ugyan az marad. Akkor azon gondolkodott, hogy leviszi a tárolóba. De ezz olyan volna, mintha rejtegetné előle. És ezt egyszer már megtette anno, amikor megkapta. És ha egyszer már levitte, akkor a tárolónktól már csupán pár lépés volna a ház két nagy kukája. 

Nos, a nagy pufogásom, gyomorgörcsöm, hasmenésem és sírásom után, amivel valószínűleg nagyon sok régi lerakódástól megszabadultam, eljutottam a legjobb megoldásig. Szívből jött az ihlet, nem dühből. Azt teszem, amit akkor is tennem kellett volna, ha tudomásomra jut, az ajándékozás 17 évvel ezelőtt. A külső winchesterrel  együtt, amit már amúgy is a szakítás óta keres rajta, és a pakolásnál megkerült, egy dobozban vissza juttatom hozzá a két könyvet. Az Ő energiái, az Ő munkája, az Ő alkotása, az Ő felelőssége. Rendelkezzen vele Ő Maga. 

A tisztulás és emelkedés pedig tovább folytatódik egyén és bolygó szinten.

Áldás!

Joyo

2024 az "új" kezdet

 Azt hiszem egy picit megakadtam. Keresem az utam. Változásokat szeretnék a mai évre. Talán nem is

annyira újévi fogadalomként. Inkább célként kitűzve 2024-re. 

2024.07.13-án lesz a fogadalom megújító szertartásunk és a lakodalmunk az egész családunkkal. Szokás szerint megígértem magamnak, hogy a legjobb formámat hozom. Most ehhez keresem az utat. 

A legfontosabb részem, amit meg kell edzenem ahhoz, hogy teljesíteni tudjam a célkitűzéseimet, az az önuralom.

Célok: 

- 4 kg

- egy ruhaméret

-szálkásítás

Az út összetettebb és bonyolultabb, mint gondoltam. De igyekszem. Segítséget kaptam hozzá.

Visszatért az életembe a boksz, és az aktív mozgás, amit igyekszem minden egyes napomba valahová beépíteni. Nem könnyű. Miért is lenne az család és vállalkozás mellett. Főleg, hogy eleve rendszertelen életmódot folytatunk, főleg táplálkozás szempontjából.

Az első lépés megtörtént. A bokszzsák felkerült a helyére s már ismételten felavattam. Nem hazudtoltam meg magam. Mire végeztem az edzéssel és levettem a bandázs kesztyűket sajgott minden bütyköm. De jóleső érzés járt át. 

Ráadásul úgy tűnik a kisfiamat is érdekli a dolog. A hétvégén újra próbálkozom az edzéssel. Akkor kicsit talán több időm és lehetőségem van beépíteni a napba.

Ráadásul állandó tervezésben és bővítésben vagyunk a vállalkozással kapcsolatban is, hogy miként szélesíteni a vevőkört, országosra vagy Európa szintűre terjeszteni a szatén munkáinkat. 

Ősszel kutyát szeretnénk a családhoz hozni, mert a magam bőrén tudom, hogy egy gyereknek nagyon jó ha van állandó játszótársa és testvért nem tervezünk.   

Hat hónap van az esküvőig. A dolgok nagy részét már leszerveztük. Már csak apróságok, kiegészítések és finomítások vannak hátra.

Egyszerűen fogalmazva....2024-ben sem fogunk unatkozni... :-)

Próbálok ismét aktívan blogolni, mert hiányzik, hogy megosszam a gondolataimat. 

Remélem ismét figyelemmel kíséritek az írásaimat. Ha nem, akkor is jólesik olykor kiírni magamból az érzéseimet és a történéseket... ;-)

 

Joyo