2012. december 19., szerda

Életjelek.... ismét...

Sziasztok!

Jelzem... élek még! De valahogy a fene se hitte volna, hogy ennyire felgyorsul az idő a következő néhány hónapban, s örülni fogok, ha valamit valóban be fogok fejezni. Ez már nagyon régi megfigyelés, hogy minden év végén az idő egyszer csak felgyorsul. Januárban pedig csiga lassúsággal elindul. Nem vettétek még észre? :-)

Tulajdonképpen nem bánom, hogy vége az évnek. Már tele vagyok tervekkel 2013-ra :-) Ilyen a munka, a nyelvvizsga, utazások, kirándulások, strandolások... mert eldöntöttem, hogy a következő évben, amint beáll a jó idő, annyit megyek vízpartra, amennyit csak tudok! Hiányzik! Idén is összesen négy napot töltöttem víz mellett. Na, Ehhez mit szóltok? Siralmas mi? Jövőre ezen változatunk. Én persze még nagyon, de nagyon sok mindenen, ahogy azt mindig minden évben eldöntöm, megígérem magamnak, és rendszerint a fele sincsen betartva, de most akkor is be lesz!!!! Ideje változtatnom. valóban stresszmentesebben élnem. És ha nem is tudok teljes mértékben megszabadulni a körülöttem lévő stresszforrásoktól, de legalább karácsonyra olyan dolgot kértem, ami nagyban hozzájárul annak levezetéséhez. És ez a valami egy 150x40-es boxzsák, amit már meg is hozott a futárszolgálat, és ami lent kuksol a kerékpártárolóban amíg a tartókonzol fel nem lesz fúrva a mennyezetbe! 

Mivel rendszeresen érzem azt a mélyről feltörő, fortyogó dühöt és agressziót, otthon csak feltekerem a bandázst, felhúzom a kesztyűket és némi bemelegítés után agyon verem a zsákot! Azt hiszem, hogy ha ezt a "muszáj" miatt beépítem a mindennapjaimba, már csak szinten kell tartanom az edzésemet néhány kiegészítő gyakorlattal és tavasz végére alaposan megszálkásodom. Ez már nagyon régi tervem. Nincsen nekem rossz alakom, csak karban kell tartani :-) Ráadásul hála párom karácsonyi ajándékának, visszatérek egy régi szenvedélyemhez, a tánchoz. Ráébredtem, hogy két esetben vagyok igazán önmagam. Ad1; ha írok. Ennek a szenvedélyemnek hála az égnek rendszeresen tudok hódolni. Ad2; a tánc. Nos... ettől mostanában elfordultam. Ki tudja miért. Talán időhiány? Alkalmak elmulasztása? Fáradság? Vagy egyszerűen önmagam megtagadása? Még az is lehet. Múlt Vasárnap takarítás közbe ébredtem rá, hogy mennyire hiányzik és, hogy mennyire összhangba kerülök saját magammal, ha hagyom, hogy "vezessen a ritmus". Ha kicsit bele szeretnék merülni a spirituális meglátásokba, talán azért okoz örömet az "ösztönös tánc", mert olyankor kiszállsz a rohanó világból. Nem kell megfelelned semmilyen elvárásnak, nincs előre megszabott, beszabályozott koreográfia, nem gondolkodunk, csak hagyjuk érvényesülni a "legyen meg a te akaratod" legősibb törvényt.... sodródunk az árral :-) Talán azért is találok vissza a középpontomba, mert átengedem magam a testemnek, az ösztöneimnek. 
  És, hogy mindez miként függ össze Párom karácsonyi ajándékával? Úgy, hogy kapok tőle két szép rázókendőt, amit a csípőre kell felkötni, s tánc közben látványosan csörögnek rajta a kis fémpénzek.
 Nos... annyi kikötése volt az én drága vőlegényemnek, hogy abban az esetben mind a kettőt megkaphatom (feketét és türkiz színűt), ha neki is táncolok. Hmmm... ezzel csak annyi probléma van, hogy nem szeretem, ha néznek közbe. De talán ez is jó terápia lesz a zavarom miatt, s talán megnő az önbizalmam :-) Azon is gondolkodtam régebben, hogy beiratkozom egy hastánc csoportba. Ki tudja, lehet, hogy ezt is felírom a 2013-as tervek közé. Mi az igazi nőiesség egyik formája, ha nem a hastánc? Ahol a nők megtanulnak bánni a testükkel? :-) Igen, be is írom a jövőévi határidőnaplóm jegyzetei közé a többihez :-)

  A változtatáshoz a táplálkozás is hozzá jár. Azon is változtatunk. Főként azért, mert egy ellenőrzés után kiderült, hogy nagyon sok étel nem tesz nekem jót. Konkrétan úgy nézett ki a lap, miután pirossal be lettek jelölve azok az ételek, amiket jobb volna kerülni, mint egy középiskolás matekdolgozatom... Tiszta piros volt. Ennyi mindennek nehezen küzd meg a szervezetem? Szomorú.... de ha azzal végre elmulaszthatom a bőrirritációm, hogy kerülöm őket, akkor hajrá! 
Nagyszüleimtől Párommal közösen egy gyümölcs-zöldség centrifugát kértem. Így előbb magamhoz veszem a megfelelő mennyiségű vitamint, mint kapszulákból. És néha jó böjtölni... reformálom az étkezésem, és amíg még otthon vagyunk, addig a szüleimét is, mert nem hiszem, hogy ők nem fognak rákapni :-)

Ami a Karácsonyt illeti... amint meggyőztem magam, hogy felesleges az ajándékokon görcsölnöm... mert sajnos nem fogom mindenkinek befejezni amit szerettem volna, így vásárolunk... már kicsit jobban rá tudok hangolódni. Elfáradtam az évben. Főként az év végi három hónapos hajtásban. Jó lesz végre pihenni az ünnepek alatt. És van egy olyan érzésem, hogy azzal fogom indítani ezt az időszakot, hogy alaposan szétverem a boxzsákot!

Szép napot kívánok!

Joyo

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A jó úton...

 Újult erővel vetem bele magam az életmódváltásba. Nem is olyan régen látogattam el a nőgyógyászomhoz. Óva intett, hogy, ha így folytatom az...