Böjt: második felkészítő nap

Sziasztok!

Íme a második nap. Bár tegnap este megint csak bűnöztem egy kicsit. Hosszú idő után végre együtt voltunk Férjemmel, és annyira felbuzdultam a kiadós kalória égetés után, hogy a neki szánt hat tojásos kolbászos rántottához hozzá csaptam még három plusz tojást, amit kifli nélkül be is lapátoltam. Bár éhes maradtam még utána is, megálltam, hogy ne rohamozzam meg a hűtőszekrényt és zabáljam magam rosszullétig. Nem vagyok álszent. Bevallom ha elbotlottam, mert így az én lelkiismeretem is sokkal tisztább. 

Ma reggel összedobtam egy gusztusos gyümölcs tálat. Szerintem a banán egyenlőre biztosítja a kellő kalória bevitelt ami a naphoz szükséges. Ebédre sült kukoricát hoztam, vacsorára pedig vegyes kis százötven grammos salátát vásároltam. Iszom mellé a citromos vizet és a zöld teát, természetesen cukor nélkül. 
Ma már túl vagyok az első edzés körön. És elbeszélgetve az egyik ismerősömmel, arra kellett rájönnöm, hogy a legtöbb ember lustának tart. Oké, nem így szó szerint kimondva. De a lényege ez volt. Ráadásul többen kételkednek abban, hogy képes vagyok végig vinni ezt a két és fél hetes kúrát. Nyilván az olvasók között is akad szkeptikus, de talán ez még több lendületet ad ahhoz, hogy előjöjjön belőlem a csak azért is énem. A kültéri edzésen elmélkedtem. Még mindig rá kell vennem magam valamelyik reggel, hogy felautózzak a KRESZ parkhoz, hogy a kültéri kondiszereket kipróbáljam. Nyilván szép volna onnét a napfelkelte is :) Valamit muszáj. Nem lehet csak a Leg Magic-re és az OTO chili-re alapoznom. A karjaimat is mozgatnom kell. Meglátjuk, a vak is azt mondta!

Alapból adós maradtam a számszerű kezdeti mérésekkel és a tegnapi napról a kollázzsal.
Múlt hétről ez a kezdő állapot. Három nap chili használattal a hátam mögött. Ugyan még nem látványos, de a teljesítményemen érzem, hogy egyre aktívabb és kitartóbb vagyok. Pláne magamhoz képest. Beszéltem a nőgyógyászommal a biztonság kedvéért, és mosolyogva megnyugtatott, hogy most már nyugodtan terhelhetem a hasizmaimat. A vágások nyilvánvalóan teljesen rendbe jöttek már. Így hát másnap rá is pattantam a hasizom gépre. Igyekszem felépíteni a fokozatos terhelésemet. Ezen a héten még napi 3x50-et húzok rajta. De utána megpróbálom 4x50-re emelni a teljesítményt. Egyértelmű, hogy a ballagás-anyák napja négy napja mindenképpen ki fog esni ami az edzést illeti. De semmi gond. A cél továbbra is a szemem előtt lebeg. Mégpedig egy három évvel ezelőtti állapotom, amikor nagyon, de nagyon tetszettem magamnak. És hiába mondják azt, hogy a férfiak azt szeretik, ha van mit fogni a nőn. Ha én nem érzem jól magam a saját bőrömben, akkor a férjemnek sem fogok, mert savanyú, keserű és elégedetlen leszek. Hát mégis ki az a barom, aki még így is kívánatosnak tart egy nőt, aki egyfolytában azon kesereg, hogy hogyan néz ki? Azok a férfiak és nők mondják a fent említett mondatot, akik elfogadták a testüket, úgy, ahogy van és még így is szeretik önmagukat, ergó a párjuk kívánatosnak tartja, mert elégedett és boldog, s mindez atomerőmű módjára sugárzik is belőlük. Én azonban nem ez a fajta vagyok. Nem, egyszerűen nem. Én azok táborába tartozom, aki gyerekként és tizenévesként aktív sportos életet élt és rendszerint a rossz megerősítések miatt testképzavaros lettem. Most mondhatnánk és győzködhetnétek, hogy fogadjam el magam, barátkozzam meg az alakommal, mert minden nő szép a maga módján. Erre is van egy felismerésem. Mivel csupán magamból tudok kiindulni, példaképpen vegyünk engem. Nekem például, alkatomból kifolyólag nem áll jól a gömbölydedség, ha felszalad néhány plusz kiló. Széles vállaim vannak, kicsi melleim és széles csípőm. Főként csípőre hízom, így a kis melleim miatt optikailag még dundibbnak tűnök. Sosem voltam nádszál kisasszony, de a szálkásítás

mindig olyan eredményt hozott, amitől jól éreztem magam a bőrömben. Lapos has, izmos combok, valahol ellensúlyozták a "deszkaságom". Akkor tudom elfogadni magam és a külsőm, még ha nem is
vagyok szupermodell vagy álomnő, ha teszek magamért és edzek. Nálam az edzés az a meggyőző erő, ami afelé terel, hogy szép vagyok. Ha már látom az izmaim körvonalát, elégedetté válok és a teljesítményem is megnövekszik, hogy lássam mire vagyok még képes. Vajon meddig tudok elmenni. Milyen gyorsan alakulnak ki a kockák a hasamon? Vagy magassarkúban mennyire fognak látszódni a combizmaim? Talán az is a háttérben van, hogy sosem neveltek kimondottan nőies nőnek. Így a sportosság, a szálkás izmok egyenlők nekem a női szépséggel és karcsúsággal. Mert az én testi adottságaimmal ez az ami elérhető. Azt hiszem ezzel sikerült még magamnak is megmagyaráznom a dolgokat. Igen. Ez nagyon sok mindent megmagyaráz. Innen is látszik, hogy az önismereti utam egy részét már bejártam. Koplalhatnék is, de akkor nagyon hülyén néznék ki. Pont az ellenkezőjét érném el a dologgal, mint amit szeretnék. Voltam én már 64 kiló, bár nem egészen önszántamból. Úgy néztem ki, mint akit lazán ketté lehet törni. Számomra valahol a 66-67 kg az ideális súly. 

És ezt is tűztem ki célul.

2016. 04. 11. Kezdő mérések a kúra elején:

Súly: 70,6 kg
Mell: 93 cm
Derék: 72,5 cm
Csípő: 94 cm
Fenék: 101,5 cm
Combok: b 62 cm j 62 cm    

   Tegnapi napom képekben :)
Igyekszem tartani magam. Tudom, hogy egyelőre azért könnyebb, mert szilárd táplálékot még veszek magamhoz. Csütörtöktől kicsit nehezítettebb a pálya, mert kezdődik a turmix időszak. Három napig turmixokkal váltom ki a főétkezéseket, és botlás már nem fér bele. Holnap még írok, hogy miként alakult a mai nap ;)

Motivációs képnek pedig íme az elérendő cél ;)

Puszi

Joyo ^^