Mélypont

Mit ne mondjak... mélypont. Nem tudom mindezt másként nevezni. A lelki fájdalom, a fizikai tünetek, mind-mind arra figyelmeztetnek, hogy nem a helyes úton járok. Valami olyan dolgot engedtem be az életembe, a lelkembe vagy az energiaterembe, amit nem kellett volna. Sürgetés érzek a megtisztulásra. 

 -Meditáció?
 -Béltisztítás?
 -Tértisztítás?
 -Mozgás?

Mindezt egyszerre? Építsem fel valahogyan? Kapcsoljam össze az Újévvel? vagy hányjak fittyet a szokásokra, rúgjam fel a szabályokat és kezdjek bele amint lehet? Azt hiszem igen. Ez a helyes döntés. Ha az ember lelki fájdalmakat érez, nem szabad halogatni. 

Még az is lehet, hogy egy hatalmasat kellene sírnom. Csak úgy grátiszban. 

Erős késztetésem van az otthoni takarításra is. Sajnos a 30 négyzetméteres lakásban az ember képes annyi cuccot felhalmozni, hogy úgy érzi összenyomja a saját Világa! Biztos vagyok benne, hogy ez is közrejátszik a közérzetem alakulásában. Ki akarom szelektálni a cuccaimat. Helyet csinálni az új dolgoknak. Megszabadulni a régitől? Januárban vagy Februárban új fekhelyet is szeretnénk venni. Ez is az új dolgok egy formája. Mivel más lesz a méter és nem kihúzható heverő, hanem kihúzható sarokgarnitúrát szeretnénk, így új helyet kell választanunk neki. Így ki kell takarítani azt a sarkot is, ahová szánjuk. A szobát is át kell rendezni hozzá, így a változás változást szül. A sarokgarnitúra mérete pedig úgy lehetőségeket a vendégfogadásra. 

Talán nem állandó jelleggel kívülről kellenen keresni a boldogság forrását. Igen. Erre tanítanak a nagy öregek. Keressem magamban. Legyek pozitív. Lássam meg mindenben a szépet és a jót. Törekednem kellene rá és akkor elindulhatok felfelé a mélypontból. 

Hajrá...

Joyo ^^