Írói vágy

Teljes lázban égek. Itt tombol bennem a kreatív energia, amit nagyon szeretnék végre kiadni magamból. Ehhez több dologra is szükségem lesz. Elkezdtem a háttérkutató munkát a könyvhöz. Mivel a történet több esetben vissza nyúlik a múltba és érint jó pár történelmi emlékművet, ezért hiteles szeretnék lenni. 
 Terveztem kirándulást a régi temetőbe, a Szent Mihály templomba, a Jakab kápolnához, a Storno-házba, a Tűztoronyba, a Lőverekbe, A Bánfalvi kolostorba és annak környékére, Brennbergbe. Szóval nem fog annyira könnyen s gyorsan menni, mint vártam, hiszen fényképeznek kell és jegyzetelni a helyszíneken. A lényeget emiatt nem szeretném lelőni, hogy a fordulatok és a rejtélyek izgalmasak maradjanak. 

Azt azonban már megfigyeltem, hogy ha valamiért akadályoztatva vagyok az írásban, egy idő után ellenem fordul a kreatív energia és rombol. Ingerült és türelmetlen leszek miatta. Nehézkesen mozgok, frusztrált leszek. A szexuális éhségem is felhorgad, mert valahogyan kiutat keres a teremtő energia a testemből. Követelődző, agresszív, emésztő szexre vágyom olyankor, amit muszáj kiélnem. És ha így sem sikerül, olyankor betegszem le. Évek alatt sikerült ezekre az összefüggésekre ráébrednem. Ugyan akkor ez a szexuális energia nem mindig a fizikai világban talál kielégülésre, hanem éppen az aktuális történetben. Dobol a fejemben, hogy a történet kulcs szereplőit miként boronáljam össze. Olykor ezt korábban megírom, és amikor aktuálissá válik, csak beillesztem a történetbe. Így működöm. 
Azt hiszem most is ez fog következni....

Áldás nektek!

Johanna 

Női önbizalom

Csak gondolkodom, gondolkodom és gondolkodom. Magunkon, NŐKÖN. Hogyan neveltek bennünket? Miket tapasztaltunk az élettől? Mit mutat a média? Miként bánjunk, vagy bánunk egymással ezek hatására? Hogyan tekintünk önMAGunkra, vagy nőtársunkra? Aki tulajdonképpen ugyan azon az úton halad, csupán Sorsanya más ambíciókat, mankókat, körítést és kísérőket adott hozzá. De a cél MINDIG ugyan az.  
  Olvastam egy elgondolkodtató mondatot. Megnéztem a hozzá fűzött kommenteket. Furcsa. Egy-egy életigazság azért is életigazság, mert örök érvényű, ugyan akkor levonható az adott személy élethez és másokhoz való hozzáállása abból, hogy mit vált ki belőle. Kiben mit mozgat meg egy kép, egy mondat, egy dal, egy film, egy idézet. A kép a következő:

Ez a kép a közösségi oldalról származik. Egy Női önbizalomedző készítette.
Belőled mit vált ki? Mit érzel ha elolvasod a szövege? Különb vagy? Erős vagy? Segítőkész vagy? Toleráns? Áradó? Beképelt? Irigy? Törtető? Féltékeny? Kishitű? Félénk? Netán inkább tovább görgetsz és nem akarsz ilyen "marhaságokkal" foglalkozni?

Bennem vegyesek az érzelmek. Több okból kifolyólag is. Régi és új világom harcol bennem. Képmutató volnék, ha azt állítanám, hogy sosem voltam irigy. Hogy nem kívántam rosszat más nőknek, csak azért mert úgy éreztem, hogy neki jobb és több jutott, mint nekem. Hány és hány megnyilvánulás, bejegyzés szólt hasonló kirohanásokról? Rengeteg. Akkor annyit tudtam. Arra voltam képes. Azzal voltam tele. De telt az idő és egyre inkább felneveltem magam. Lenyírtam a rossz szokásokat, a régi hiedelmeket. 
 Rá kell ébrednem, hogy nagyon régóta félrenevelnek bennünket nőket. Rossz irányba mutatnak a dolgok. Hiszen leginkább legyőzendő akadályt és vetélytársakat látunk nemünk többi képviselőjében, nem pedig társakat, akik segítenek bennünket a hosszú úton amelyre ráléptünk. Hajdan összeültek lányok-asszonyok, s míg egy adott munkát végeztek, megosztották egymással az életüket, tapasztalataikat. Ezzel is bátorítva és segítve egymást. Manapság? Lekönyököljük a másikat, csak azért mert veszélyeztetve érezzük a helyet amit elértünk az életben, a közösségben. De miért? Most komolyan? Tudna valaki teljesen ésszerű magyarázatot adni arra, hogy miért kelt ellenszenvet egy másik nő bennünk? Mégis mit veszélyeztet, ha magabiztosak vagyunk? Ha bízunk önMAGunkban? Ha tudjuk, hogy amit csinálunk azt jól csináljuk. 

Úgy érzem, ez a mondat számomra azt jelenti, hogy mindannyian értékesek vagyunk. Egyikünk sem több vagy jobb, kevesebb vagy rosszabb a másikunknál. A mai felfordult világban kell csak igazán támogatnunk egymást, ahol a NŐ igazán keresi önmagát. Össze kell fognunk, hiszen az ember társas lény. Ki másra számíthat, ha nem saját Nővéreire és Húgaira? Ki értené meg igazán, ha nem olyan lények, akik ugyan azon a testi és lelki változáson mennek át, mint mi magunk. Egymást segíteni, bátorítani, felzárkóztatni, felébreszteni, tanítani, példát mutatni....Ez a NŐ. Áradó, befogadó, lágy és kemény, fényes és sötét, változékony, mint maga a természet. Erős és gyengéd egyszerre. Lenyúl az elesettért és karjaiba zárva megnyugtatja. Majd elengedi, hogy saját értékeit felismerve a másik fényében, kihúzva magát az útját járja. 

 Számomra ezt jelenti a fenti mondat. És ne egy férfi erősítse egy nő önbizalmát, hanem mi nők tegyük ugyanezt egymással/egymásért. 

Áldás Veletek!

Johanna

     

Az Út

Azt hiszem vannak az ember életében olyan időszakok, amikor nagy elengedéseket él át. Még úgy is, hogy csupán a fejében játszódik le egy-egy párbeszéd, szituáció, a tükörbe néz, és elmondja azt és úgy, ahogyan a korábbi helyzetben kellett volna. Így mintegy kioldja magából az adott blokkot és felül írja az eseményt az elméjében. Elégedett, hiszen lehet, hogy akkor, ott nem úgy reagálta le az esetet, hogy elégedett legyen. Talán csak a túlélés volt a fontos, hogy minél kevesebb sebbel ússza meg. 
  Sokszor élek át hasonlót. Sokszor csak nézek bele reggel a tükörbe, felhorgad bennem egy régi helyzet, amikor képtelen voltam kiállni magamért, és akárha egy gát átszakadt volna a torkomban, csak dől és dől elő belőlem a tüzes energiával átitatott monológ. Válaszok csak a fejemben vannak. De így a "normális", bármennyire is relatív fogalom. 
  Életem sok megalázó pillanata visszaköszön. De most már nem nyomom el magamban. Megélem és újra játszom, hogy felül tudjam írni. Ezzel minden rendben van. A lelkem irányít. Mutatja az utat tudatos és álom szinten. Figyelmeztet, szimbólumokkal megmutatja mi az amit elrontottam, de még korrigálható. Egyre nyitottabb és nyitottabb vagyok minderre. Már merek segítséget kérni ha úgy érzem elakadtam. Nem szégyenként és gyengeségként élem meg, ha kinyújtom a karomat mások felé. Hálát adok az életem alakulásáért. Azért aki voltam, amik megtörténtek velem, hiszen mindezek miatt vagyok most olyan, amilyen. S mindezek miatt tart ott az életem, ahol jelenleg vagyok. 
  Lobog bennem a teremtés vágya. Hogy alkossak, álmodjak, tervezzek és megvalósítsak. Hogy megéljem végre azt aki valójában vagyok. Hogy elérjem a kitűzött céljaimat. Hogy örvendjek a folyamatnak és a végeredménynek. Hogy kicsit lassítsak. Hogy sétáljak a környéken és felfedezzem azokat a helyszíneket egy turista szemével, amiket bele szeretnék szőni a könyvbe. Hogy átérezzem az energiáit, a mágiáját, az erejét, a múltját. Mindazt a misztikumot, amit magába rejt, és meghalljam a történetet amit el szeretne mesélni. 
  Készen állok, csináljuk!

Áldás!

Johanna