2021. február 25., csütörtök

A Facebook csoportok....

 Sajnos újabb dolgon kellett elgondolkodnom. Mégpedig a közösségi oldalon létrejövő csoportokon. Alapból van értelme, előnye, eredménye... abban az esetben (saját véleményem szerint, ez nem pálca törés), ha nincsenek TÚL sokan bennük. 



Vegyük például az Anya Csoportokat. Túl sokan vannak egy-egy csoportosulásban, hogy egymásnak "segítsenek". Feltesz valaki egy egyszerű kérdés, és érkezik rá tíz féle válasz. Lehet, hogy én vagyok túlzottan befolyásolható, de én például ettől már ideges lennék, mert fogalmam sem lenne, hogy melyiket válasszam, nézzem meg, hívjam fel...stb. Igaz lehet a mondás, miszerint "Sok bába közt elvész a gyerek!"

Én a magam részéről utána nézek annak, amire kíváncsi vagyok, nem pedig egy háromezer tagot számláló csoportba írok, ahol a nagy számok törvénye és a kérdés komolysága alapján rengeteg válasz, jótanács és "segítség" érkezhet. Esetleg egy tapasztaltabb anyuka ismerősömet megkérdezem a dologról.

Igen, természetesen van értelme is egy ilyen csoportnak, pontosan azért, mert a tagok létszámát tekintve több a tapasztalat. 

Ám egy idő után a csoportokban egy adott téma felett a beszélgetés átbillen személyeskedésbe, farokméregetésbe, dicsekvésbe, oltogatásba, olykor politizálásba... szóval mindenbe, csak éppen tényleges segítség nyújtásba nem. Ahhoz alaposan át kell olvasni a kommenteket, hogy azt az elenyésző pozitív és segítőkész mondott vagy személyt felleljük benne. 

De ez majdnem minden csoporttal így van. Minél több tagot számlál... sajnos annál inkább ki van téve annak a veszélynek, hogy átalakul és elveszíti eredeti értelmét...

Joyo^^ 

    

2021. február 12., péntek

Hiányzik az írás

 Sziasztok!

Hála az égnek sokkal jobb a szám állapota. A poccadás is kezd lejjebb apadni, a fájdalom múlik, az ínyem húzódik össze. Különös, ugyanakkor nagyon jó dolog, hogy az emberi test ilyen gyorsan és szépen regenerálja magát. 


Érdekes, hogy mióta kihúzták a rossz fogat, azóta az ízületeim is jobb állapotnak örvendenek.

Ami még nagyon jó hír, hogy a kisfiam kezdi átaludni az éjszakákat :) Így én is kipihentebb vagyok, az már biztos. 

Tegnap óta új gondolatok fészkelték be magukat a fejembe. A könyvem. Mégpedig a Gaia Lelke. Kicsit át kellene fogalmazni, írni. 

Talán menni fog.

Talán lesz idő.

Talán lesz ihlet.

Talán lesz folytatás.

Talán lesz ihlet...

Hiányzik az írás.  Hiányzik az alkotás. Hiányzik az Írónő....

Talán egyszer...

Talán a közeljövőben...

Talán lesz KÖNYV.

Talán puha kötésben, nyomtatásban...   

Joyo^^

2021. február 10., szerda

Mintha a fogamat húznák....

 Sziasztok!

Bocsánat, pár napig csendes voltam. Kicsit zaklatottak voltak az éjszakák a kisfiammal. Picit megborult az
alvásrendje és kb a blogolás volt az utolsó gondolatom...

De az elmúlt két napban kicsit visszarendeződni látszódnak a dolgok.

Ez a furcsa, bolond, változékony időjárás Nimóra és az ízületeimre is hatással volt.

Ráadásul tegnap még a fogorvosomnál is látogatást tettem. Foghúzás...nem tartozik éppen a wellness kényeztetések közé. De mióta szültem, minden átértékelődött. Csak ültem ott, elviseltem, hogy fogják a fejem, feszegetik a fogam, vágják az ínyem, roppan és roszog a fogam, majd összevarrták a helyét. 

Sőt, a rendelő várójában össze futottam a volt sógornőmmel. Mondanom sem kell, nem igazán nézett rám, vagy kommunikált velem. Igyekszem elengedni a dolgot. Bojkottált. Nem mintha akkor annyira szerettük volna egymást, amikor sógornők voltunk. Sok mindent elárul, hogy miként áll volt férjem családja ehhez az egészhez, vagy, hogy Ő hogyan látta a válásunk mikéntjét, mert sajnos nem vagyok biztos benne, hogy megértette az okokat... :( Vannak olyan dolgok, amik fiatal házasok között, de még viszonylag fiatal emberek párkapcsolatában is nagyon zavaró és sok-sok kompromisszumot igényel. És arra nem lehet egy életet építeni. De ez van. Elfogadom és elengedem.

Most szép életem van. 

 Legyen nagyon szép napotok.

Joyo ^^  

2021. február 3., szerda

Régi programok felülírása

 Sziasztok!

Folytatódik tovább a közös élet kialakítása. 

Számomra még mindig nagyon furcsa, hogy nem dolgozom. Talán azért is, mert szeretem a hivatásom és mivel a babám előtt alig-alig olt pihenő benne, most furcsa, hogy csak az anyaság van porondon.

Emlékszem, egy barátnőm egyszer azt mondta alig várja, hogy gyereke legyen és végre  ne kelljen dolgoznia.... 

Akkor is furcsán néztem és most sem értem igazán. Sosem szerettem s monotonitást. s bár egy közel négy hónapossal minden nap más és mindig történnek új dolgok, azért  mégis csak hasonló képpen telnek a napok a rutin miatt. Tudom, hogy Nimónak ez biztonságot ad. Én pedig türelmet tanulok. 

Mivel egyre inkább melegszik az idő, így minden nap levihetem sétálni a kicsit. De már ez is felér egy edzéssel... :)

A másik, ami furcsa számomra mióta itthon vagyok a gyerekkel, hogy nincsen saját keresetem. Sosem szerettem függeni másoktól. A volt férjem mellett pedig muszáj volt félre tennem, hogy legyen aranytartalék ha bármihez kellett, mert sokszor elfolyt a pénz a házi kasszából. Ezért is ivódott belém, hogy legyen pénzem, hogy akár önálló is tudjak lenni, mert sokszor sakkoztam a számlákkal, hogy a lakbért be tudjam fizetni és még kajára is maradjon. 

Tudom, hogy Gé mellett nem szűkölködöm, még így sem, hogy csak egy keresetből élünk. Nincsenek is nagy igények, de azért nagy lelki munka volt elfogadni.

Jelenleg ez a hivatásom.... És igyekszem jól csinálni.

Hosszú időbe telt, amíg átírtam a régi, pénz miatt görcsölő programjaimat. Nagyom mélyen belém ivódtak. És nagyon sok helyzetet anno nem is tudtam irányítani. Hiszen nem én hoztam haza a nagyobb összeget, de nem is nálam volt, csak egy része, amit a lakbérre vagy ételre szánt az exem. Igyekeztem beosztani, de nyilván nem valami jól, ha alig volt elég. Bár olykor ő is vitt el a dobozból...ami nem esett jól, hiszen az a rezsire volt elrakva, nem pedig szerszámokra vagy bolhapiacra. 

Néha még ebben az életemben is vissza köszön, hogy begörcsölök, pedig semmi okom rá, hiszen mindre van, minden időben be van fizetve. Ráadásul mióta itthon vagyok én is lényegesen kevesebbet költök, hiszen nem mászkálok el sehova. 

Ez is még egy komoly feladat. A létbizonytalanság félelmét teljesen felülírni. Ami a jelen világhelyzetben nem is olyan egyszerű. Szerencse, hogy Gé-nek olyan munkája van, amire nagy szükség van. De azt megtanultam tavaly, ho

gy semmiben sem szabad biztosnak lenni. Csak a változás állandó...

Legyen nagyon szép napotok!

Joyo ^^

u.i: Ha valaki esetleg kíváncsi a jelenlegi életemre képekben is, az Instagramon  ketten_egy_nadragban néven megtalál :)  

A jó úton...

 Újult erővel vetem bele magam az életmódváltásba. Nem is olyan régen látogattam el a nőgyógyászomhoz. Óva intett, hogy, ha így folytatom az...