Lánykérés

Izgatott voltam, mint  minden Sitkei rock fesztivál előtt. Azt tudni kell, hogy Párommal négy évvel ezelőtt ezen a rendezvényen jöttünk össze, így elég fontos helyet kapott az életünkben, s minden évben igyekszünk észrevenni rajta, hogy szórakozzunk és kicsit nosztalgiázzunk.

 Az idei is így indult. Majd hőgutát kaptunk a első három koncert alatt, de Kárpátián már ott ugráltunk, tomboltunk a tömegben, a nap pedig csak telt és telt, s nem is sejtettem mi vár rám. Kárpátia után Lord következett. A nap már lement, sötét volt, csak a színpadi fények adtak fényt. Négy évvel ezelőtt egy ilyen koncerten kezdtünk közeledni egymáshoz. Ugrálás közben átölelt, koncert után a tömegben fogta a kezem, s még onnan kiérve sem engedte el. Valahol ott kezdődött a dolog.

Sajnos a dalunkat, melyre legelőször táncoltunk, nem adták elő. Ez a Csenddel üzenek. Koncert után kézen fogott és elindult velem a színpad felé, majd megálltunk ott, ahol négy évvel ezelőtt lehettünk. 

  -Lassúznál velem? - kérdezte, miközben magához ölelt.

Zavartan elmosolyodtam.

  -Igen, de  mire?

Kicsit arrébb pördült velem a lejtős talajon, s újra a szemeimbe nézett, miközben finoman megfogta a két kezem.

  -Most körülbelül ott állunk, ahol minden elkezdődött - mosolygott, majd a zsebébe nyúlt. Már akkor zakatolt a szívem és remegtem minden ízemben, ám, mikor lassan féltérdre ereszkedett előttem és kinyitotta a dobozt, már nem tudtam uralkodni azon bárgyú vigyoron, ami az arcomra kívánkozott.A félhomályban nehéz volt kivenni az alakzatot, de abban biztos voltam, hogy gyűrű.Ránéztem életem szerelmére, aki még mindig előttem térdelt, majd feltette azt a kérdést, amire egy férfi hosszú ideig készülődik, s az esemény hosszas és alapos készülődés előzi meg: - A feleségem leszel egy életen át?

 Újabb bárgyú vigyor... - Igen. Leszek.

A korább ezüst gyűrűt gyorsan áttettem a jobb kezemre, hogy Ő fel tudja húzni bal kezem gyűrűsujjára az eljegyzési gyűrűt. Vékony volt és kecses.

  -Jónak kell lennie a méretnek. 

És igen, pontosan passzolt az ujjamra. Tökéletes volt. Miután felállt, hosszan megcsókoltuk és megöleltük egymást.Még mindig remegett mindenem, de már sírni is akartam a meghatódottságtól. 

  -Elcsórtad az egyik gyűrűm?

  -Ki fogsz nevetni. Az egyik éjszaka vagy egy órán keresztül nyálaztam az ujjadat, hogy levegyem az ezüst gyűrűd. Utána digitális tolómérővel megmértem, de visszatenni már nem tudtam, mert morrantottál egyet és elfordultál - mesélte mosolyogva a vőlegényem.
  -Az a gond, hogy ebben a sötétbe nem látom.
Párom előhúzta a kis zseblámpát és megvilágította az ékszert. Kecses, vékony, kanyargós, kővel a közepén. Gyönyörű volt!
  -Nahát! Arany!
  -Igen. És elárulom, hogy a kő sem üveg benne. Minden igazi benne - mosolygott rám azzal a mosollyal, amilyennel csak az a férfi tud, aki éppen megkapta, amiért véres verítékkel megdolgozott.

Különös belegondolni. Megkérték a kezemet. Menyasszony lettem. Még mindig hihetetlen. :-) 

  Egyenlőre még szüleim néznek ránk furcsán. Megértjük őket. Párom most fog elhelyezkedni. Talán ők úgy gondolták, hogy akkor volna ésszerű lépés, ha már biztos munkahelye van. De Párom elmondása szerint mindenképpen Sitkén akart megkérni, és nem akart még egy évet várni vele. Neki ez volt a legjobb pillanat. Még az inga is megmondta. Így tudom, hogy Szeptemberben a sok lehetőség közül biztosan bejön az, amire szükségünk van :-)

Legyen szép napotok :-)