Tudom, hogy mostanában ritkábbak a bejegyzések, de hála az égnek elég sok a munka a virágboltban. Mivel immáron Szeptembert írunk, a mindenszenteki munkálatok besűrűsödtek. Emiatt nem éri meg panaszkodni, hiszen szinte egész nyáron erre készültünk. Most már az alapok feldíszítése, moházása van soron. Októbertől fenyőzzük őket, s így tovább.
Páromnak ezen a héten derül ki, hogy megkapja-e azt a kinti munkát, amire pályázott. Imádkoztam érte, gyertyát gyújtotta, ingáztam (aki szerint a válasz IGEN).
Szeptembertől minden fel szokott gyorsulni nálunk. Amint a Mindenszentek sínen van, már néha-néha a Karácsonyt tervezzük. Azt tudni kell, hogy azoknál a kereskedőknél, akik az ünnepeknél hozzájárulnak az otthon díszítéséhez, szebbé tételéhez, már jóval korábban megkezdődik a készülődés, mint a családoknál. Nálunk már November első hetében műfenyő rendelés van, ötletelés az az évi dekorációkról, újabb és újabb ötletekről, termékekről... ez kezdődött meg a tegnapi napon. Elképzelhető, hogy bennem ezért is alakult ki a korai karácsony várás. :-)
Újabb és újabb bejegyzések kerülnek a karácsonyi blogba :-)
Az élet többi része szépen alakul. A kedélyek elnyugodtak, a tervezés beindult más ügyben is. És furcsa módon az önértékelésem egyes helyzetekben, vagy más-más emberek kapcsán a helyére billent. Tetszenek bizonyos reakciók is. Talán egy bizonyos helyzet is lassacskán megoldódik az életemben. Nincs már rám akkora hatással az illető. Néha még borzolja a kedélyeket. Ige, igen. Régi olvasók tudják kiről van szó. Izabella az az érdekes jelenség, aki valahogy igyekszik mindenki fölé kerekedni. Nos, azt hiszem kijelenthetem, hogy fölém már nem tud. Ráadásul nagyon várom az őszi esküvő kiállítást. Jó lesz már komoly tervekkel részt venni rajta és anyagot gyűjteni.
Másfelől... két nappal korábban "Balázzsal" álmodtam és a párjával. Nem tudom miként fészkelte be magát az álmomba, hiszen már jó ideje nem is találkoztam vele. Vagy velük. Minden esetre álmomban beláttam a gangra, ahol Veronika szülei laknak, s láttam őt és Balázst. Először azt hittem, hogy vidámság ül az arcán, de a következő pillanatban elfordult és sírt. Balázs a korlátnál maradat, két karját összefonva a mellkasa előtt, komor arccal. Veronika azt vágta a fejéhez, hogy Balázs nem érti őt, elege van, és mindig megbántja.
Többre nem emlékszem. De nagyobb kérdés annál, hogy miért látok bele az életükbe külső szemlélőként? Az inga szerint sosem fognak összeházasodni. Csupán élettársi kapcsolatot tartanak fenn. De már megint mi közöm ehhez...? Áh... mindegy. Talán tovább kellene már írnom a történetet :-) Talán ezért kapok jelzéseket. Minden egyes fontosabb szerepet játszó ember felbukkan az életemben, s valami "sorsfordítót" produkál, ami kicsit kibillent a mindennapokból. Nos... ideje alkotni Szerintem néhányan már várják :-) Ígéérem, igyekezni fogok ;-)
Szép napot kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése