Segítség!!! Olyan sportot keresek, ami kirángat a lustaságból!!!

Sziasztok!

Azt hiszem elég sok minden történt az elmúlt néhány napban. Jó és rossz is egyaránt. A rosszról még nem akarok írni. Az illendőség így kívánja. 

Azt hiszem ide amúgy sem illik hasonlóakat írni. 

Inkább írok a pozitív dolgokról, akkor én sem tekerek a másik oldalon... 

Szépen haladtam a kalocsai mintás magas szárú tornacipővel. Hamarosan be is fogom fejezni. Bár, ahogy az időjárást elnézem, viselni egyenlőre még nem fogom tudni, maximum lakáson belül... Minden esetre szép lesz. Párom szerint minden egyes ruhadarabbal ügyesebb leszek. Fontos számomra a támogatása és a dicsérete. Kicsit izgulok érte. Ma van próbamunkán Ausztriában. Kíváncsi vagyok, hogy este mit fog mesélni róla, milyen volt. A többi pedig majd kiderül.

Azt hiszem fejlődőképes vagyok, ugyanis újabb kísérletet tettem a konyhában egy újabb ételcsoporttal. Mégpedig a főzelékkel. Tudom, már én is rájöttem, hogy nem is olyan bonyolult elkészíteni, valamiért mégis tartottam eddig tőle. De tegnap apám szavain felbuzdulva, hogy milyen jó volna főzeléket hozni magunkkal ebédre, rávetettem magam a Nosalty.hu-ra, és recepteket keresgéltem. Az eredmény... egy lábasnyi krémes zöldborsó főzelék, ami kicsit jobban besűrűsödött, mint kellett volna, ugyanis a recept útmutatásával ellentétben, nem négy, hanem hat evőkanálnyi lisztet kevertem bele. De semmi gond....így elég laktatóra sikeredett, s majd a legközelebbi alkalommal pontosan követni fogom a leírást.

Arra is rá kellett jönnöm, hogy muszáj lesz rávennem magam valamiféle mozgásra, mert ez így nem állapot! Ez a tespedtség! Van valami ötletetek mi lehet az a mozgásforma, ami a lustákat garantáltan felrázza? Tánc? Futás? Aerobik? Valami otthoni tevékenység? Nektek bevált valami? Tudom, hogy főként akarati kérdés. Csak tudnám, hogy hová ástam a régi sport-ladyt, aki négy-öt évvel ezelőtt voltam? Ott hagyta, valahol a  főiskola konditermében? A jóga vagy a fitt-box edzőterem padlóján kiütve? Miért nem vagyok képes felülkerekedni a lustaságomon? Pedig volna célom! Azt akarom, hogy, amikor Novemberben elmegyünk wellnesselni, akkor jól érezzem magam a fürdőruhámban. És legyen elég állóképességem végigrohanni a Mindenszenteket. Az sem ártana, ha a közérzetem és az önértékelésem helyreállna végre. Azt hiszem az igazi önbizalmam valahol húsz évesen veszett el. Lehet, hogy odáig kellene visszautaznom az időben léleksíkon, és kijavítani a hibát. Elbeszélgetni az akkori énemmel, nem elsősorban ő tehet az egészről. Megvigasztalni, támogatni, átsegíteni a nehéz időszakon, és ráébreszteni, hogy ő valójában egy értékes, és maga nemében egyedülálló és gyönyörű nő. Azt hiszem ehhez valamiféle vezetés, vagy segítség kellene. De mi van, ha egyszerűen csak rámeditálok a dologra? Mi van, ha megkeresem az akkori énem, és felkészítem, ha meggyőzőm, hogy ne vegye magára, mert a másik nővel szemben felesleges felvennie a versenyt. Nem kell összehasonlítania önmagát vele. Fel kell fognia, hogy az a fickó csak ennyit volt képes adni. Vissza kell adnom neki az elveszett, eltiport önbizalmat és női önbecsülést. Megmutatom neki, hogy mi lesz belőle később, és, hogy nyugodjon meg, mert nem marad egyedül.

Tudom, hogy mindez őrülten, spirituálisan, vagy eszementül hangzik első olvasásra. De pszichológiailag elismert tény, hogy akár hipnózissal is, de vissza lehet utaztatni személyeket addig a pontig az életükbe, ahol nagy törést éltek át, és javítani a helyzeten. Csak én mindezt házilag próbálom megoldani. Bár előtte konzultálok a "szakértővel". 

Reméljük sikerült. Elvégre a puding próbája az evés. És, ha sikerrel járok, nagyon sok kellemetlen dolog meg lesz oldva az életemben. Kezdve két bizonyos személy ténykedésével. Az egyik nő a másik férfi. Na találgassatok....

Szép napot kívánok! 

Joyo