Új nap, új bejegyzés, úgy tűnik kezdek visszatérni. Igaz, hogy az is közrejátszik, hogy egyedül vagyok a boltban, és ha nincs éppem vásárló, akkor ráérek pötyögni :)
Valahol ez a nap is ilyen.
Újabb pozitív eredmények... újabb súly vesztés. A tegnapi 69.4 kg után ma reggel, még a kiadós vacsora után is, ami négy tonhalas tojás volt muffin formában megsütve, paradicsommal és kemény sajttal, 68.8 kg-ot mutatott a mérleg. Még úgy is, hogy a műtét óta most jött meg először a havim is.
A hétvégén húst készítek. Mézes-mustáros csirkecombokat. Csak még azt kell eldöntenem, hogy párolt alma legyen mellé, vagy almarösztit készítsek-e.... Páromnak rízst főzök hozzá, belé kell az energia. Szegénykém a munka mellett rengeteget fogyott. Már össze is írtam a bevásárló listát.
Valaki kérem árulja el nekem, hogy az embert az elvei, nézetei és életmódja miatt miért támadják meg? Ha valamit nem úgy csinálok, ahogy az illető, akkor miért kell konkrétan engem túlharsogva kioktatni, hogy hülye vagyok, amiért így meg így teszek valamit? Most konkrétan a nagyapám rontott nekem az új étkezési szokásaim miatt. Képtelen elhinni, hogy a finomított cukor és a finomított lisztből készült ételektől rosszul érzem magam a bőrömben. Miért nem lehet arra alapozni, hogy igen, köszönöm, mióta ezeket mellőzöm sokkal jobban vagyok. Állításával ellenkezőleg nem bebeszélem magamnak, hogy rosszul vagyok, felpuffadok, viszketek, rossz az emésztésem a fent említett ételektől, hanem megfigyeltem. És azért hagyom el őket a saját étrendemből, mert nem vagyok egy mazohista barom, aki csak azért mert rosszul van tőle, felelőtlenül tömi magába. NEM! Amitől rosszul vagyok, arra nincsen szüksége ilyen formában a szervezetemnek. Megkeresem azt az alternatívát, amit meg tudok emészteni, gond nélkül fel tud használni a szervezetem. Ez az időszak a kísérleti fázis. Mit mivel lehet fogyasztani, mitől leszek jobban,és mi az amit nem, mitől érzem újra azt, amit régen.
Éreztem, ahogyan erőlteti rám az akaratát, forróság vett körül és kezdtem fulladozni a kis irodahelyiségben ahogy csak mondta és mondta és mondta mintha felhúzták volna. Ennyi energiát már régen láttam benne. Na persze, azt előzőleg még a saját szemeimből láttam visszacsillogni a tükröm át. De most jó. Jól vagyok, akkor sem billentett ki! És már az energia szintem is olyan, mint reggel volt. Szóval újabb pozitív pont, és nem hagyom magam. Kiállok magamért és az elveimért.
Rajta kívül mindenki támogat, mert megértik a motivációimat, az okokat, hogy miért éppen így. Talán ő azért kell ebbe a szerepkörbe, hogy ki is tudjak azért állni, amiben hiszek. Igen. Minden bizonnyal. Szegény, teljesen félreért. Azt hiszi, hogy zöldségen és gyümölcsön élek, ami természetesen nem igaz. Hiszen eszem húst, halat, tojást, sajtot is.
Valamilyen szinten értem a dolgot. Saját magáról beszél, amikor annyira ágál amellett, hogy orvosok így, orvosok úgy, nem kell bebeszélni magamnak semmit, hogy rosszul vagyok tőle, az embernek mindenre szüksége van, ami a boltban kapható....stb. Oké, ő sajnos eléggé le van robbanva. Orvoshoz nem hajlandó menni, mert abban hisz, hogy "amig nincs kimondva, addig nem is létezik." Nyílván vannak genetikus betegségei is, ami ha nem kezelik elfajulhat. De vannak olyan dolgok is, amiket az étkezése és az életvitele okozott. Az az ő élete volt és van, én sem szólok bele. Neki sem kellene nagyon sok mindent elfogyasztania, mert tudom, hogy laktóz érzékeny, mint apám és én is. Mégis literszámra issza a tejet. Ő sem bírja a péksüteményeket, nagyon rossz az emésztése, mégis állandóan teli szatyorral jön ki a péskégből.
Apám is rosszul van a tejtől és a joghurttól, mégis fogyasztja, mert nem bír magával, megkívánja, megveszi és elfogyasztja. Fél órával később pedig fél napokat szenved emiatt a pillanatnyi döntés miatt! És utána hiába mondja, hogy többet nem, elfelejti milyen érzés volt szenvedni tőle, és újra bele esik a csapdába.
Én szeretnék okos lenni és időben tenni ellene. Nekem van önuralmam! Meg tudom állni, hogy nem eszem süteményt, tejcsokoládét, pudingot, kekszeket, joghurtot! Nem iszom tehén tejet! És igenis köszönöm szépen jól vagyok. Nálam ez a lánc meg is szakad! Én tudok uralkodni az agressziómon, a véremen, az ösztöneimen, a düh rohamaimon, és nem fogyasztok olyat amitől tudom, hogy rosszul leszek. Ennyi! Minden egyes generációval lágyul a dolog. Talán az én gyerekem már normlis lesz ;)
Szorítsatok, hogy jól sikerüljön az ebéd. Most üzemelem be először a légkeveréses fénnyel-hővel sütőt...
Puszi
Joyo ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése