2015. június 25., csütörtök

Továbbra is folytatom... még kísérletezek...

Sziasztok!

Újra itt vagyok. Napról napra jobban és erősebben, mint előzőleg. A sebeim is minden nappal  szebbek. Igaz, hogy belül még vannak fájdalmaim, amennyire tudom és bírom (dacolva a saját természetemmel) igyekszem betartani az orvos utasításait. A mai napon vált három hetessé a műtét. Végre utol is értem a kórházat a szövettanom miatt, az ott dolgozó kedves doktornő megnyugtatott, hogy semmitől sem kell félnem, azért telefonon nem adhat konkrét tájékoztatást. Így a jövő héten vissza telefonálok, amikor az a bizonyos adminisztrátor hölgy visszatér a betegszabadságáról, akivel az orvosom az ügyeket intézi, és megkérem, hogy postázza el. Addig ülök a fenekemen ezzel az üggyel kapcsolatban. Legalább semmi súlyos. Azt eddig is gyanítottam, hiszen a műtét után, mikor az erős fájdalmak elmúltak, már sokkal jobban éreztem magam a bőrömben. Tehát a gyulladást okozó gócpontok megszűntetésre kerültek, így megkönnyebbült a szervezetem. Már csak azt kell kivárnom, amíg a beavatkozás után regenerálódik a testem. HURRÁ!

Egyenlőre az életmódváltásról még sok biztosan nem tudok mondani. Akkor állíthatom, hogy haladok, ha már legalább két hét eltelt és ugyan úgy az úton járok. Ez is egy folyamat. Nem lehet azonnali csodákat várni. Van amit azonnal kiiktattam az életemből és ez a negyedik napja, hogy nem eszem, nem iszom. Ilyen például a tejcsokoládé, a péksütemények, a puding és a szörppel ízesített víz. Nem mindenről megy rögtön a leállás, csak fokozatossal, különben tudom, hogy a szervezetem sokkot kapna. Azt mindenképpen tudni kell, hogy komoly csokoholista vagyok. Nagy elszántság kell, hogy a napi 1-2 tábláról lemondjak, és újra átszokjam a 50% feletti kakaó tartalommal rendelkező étcsokoládéra. A cukor, mint édesítőszer is azok közé tartozik, amiről fokozatosan kell leállnom, de
menni fog. Most már csak annyi finomított cukrot viszek be a szervezetembe, ami a reggeli kávéhoz, és az ebéd utáni teához kell. 2-2 kocka. Ennyi. Aki régebbről személyesen ismer, az tudja, hogy én 3-4-5 kanál cukrot is lapátoltam a teámba ezelőtt. De kezdek felébredni és rájöttem, hogy nem tehetem a testemmel amit csak akarok. Ne az ízek, ízfokozók, adalékanyagok befolyásolják az agyamat, csapják be az ízlelőbimbóimat. És ne a finomított ételek, pékárúk tegyék tönkre a májamat és a bélrendszeretem. Ez a műtét, és amit ott egyedül átéltem, ráébresztett, hogy mekkora bajba kevertem magam, mert nem figyeltem oda. Igaz, hogy mindezt legalább hét évvel ezelőtt kellett volna elkezdenem, akkor nem fajult volna idáig a dolog, mint bél összenövés, ciszta a húgyhólyagon, endometriózisok a petefészkekben. A legfájdalmasabbon túl vagyok. Átvészeltem a műtétet, a sokkoló altatást (azt hittem megfulladok, meghalok abban a pillanatban!), a műtétet követő rosszul léteket, a fájdalmat, azt, hogy olyan kórházba kerültem, ahová nem jöhetett be hozzám  látogató, tehát egyedül voltam ezzel az egésszel. Most már sokkal jobban vagyok. És arra jutottam, hogy igenis most már fogom a testem jelzéseit! Egészségesen, fitten és boldogan szeretnék élni, s úgy helyretenni a testemet, hogy amikor arra kerül a sor, babát is tudjak vállalni, s képes legyek megfoganni minden orvosi segítség nélkül! Két éve figyelem, hallgatom, hogy a családomban hogyan küzdenek és harcolnak azért, hogy gyerekük legyen! Már mindenen keresztül mentek. Mind a kettőjüket meg kellett műteni. És még mindig dolgoznak azon, hogy a nagynéném megfoganjon, s érzem, hogy ez már bármikor megtörténhet! Eleget szenvedtek érte. Megérdemlik, hogy szép és egészséges babájuk legyen!

És mi is megérdemeljük Párommal! De nekünk még néhány biztos dolgot meg kell teremtenünk ahhoz, hogy fogadni tudjuk.

Átbeszéltem magammal, Párommal, családommal és a reflexológusommal, hogy itt az idő változtatni.

1; Fejben, lélekben, gondolkodásban, pozitív életszemlélet. Nem szabad depresszióba esnem, ostoroznom saját magamat, hogy bármiért is én vagyok a hibás, ha a környezetemben valaki nincs tisztában önmagával vagy a határaival. Kerülnöm kell, hogy más nőkkel összehasonlítgassam magam a saját káromra. Ha ismerőseim közösségi oldalát nézem, azt örömmel kell megélnem, hogy mennyi mindent elért, és persze szép pozitív példa. Nem pedig ingerültséget, kétségbeesést és irigységet éreznem egyes emberek iránt.

2; Testben. Vagyis valóban be kell tartanom a mozgásgazdag életmódot, ha azt szeretném, hogy a vér és az energia rendesen áramoljon a testemben, főként az érintett alhasi területeken. Egy hét múlva kezdhetem a mozgást. Újra fel kell építenem egy rendszert. Valami kímélővel kezdenem, és hetente emelni a teljesítmény. Nyílván azonnal nem is fogom bírni. Elő kellene bányásznom a kerékpáromat. Azzal kezdhetnék bemelegítésként. Utána jöhetnek a képek és a hasizom. Az a legneccesebb, mivel hasfalon át műtöttek. Szóval csak lassan.

3; Táplálkozásban. Harmadik napja vontam ki a szénhidrátot az étrendemből. Igen-igen újra hajlok a paleolit étrend felé. Még mindig hangsúlyozom, hogy nem fogok roston sült mamutot fogyasztani, de valami mégis csak van ebben a dologban. 2013-ban anyám nekiveselkedett és a brutális kegyetlenséggel megreformált konyha és spejz rántott magával bennünket is. Ugyanis anyám főzött, azt ettük ami volt, amit készített, és ha mégsem, akkor erős hangnemű kiselőadást hallgathattunk arról, hogy az adott nem megfelelő étel mit művel a belső szerveinkkel. Akkoriban lazán leolvadt rólam 4 kiló és elég izmos is voltam a sok fehérjétől és a mozgástól. Nem volt annyi ballaszt anyag szénhidrát és hüvelyesek formájában a gyomromban és a beleimben, amitől felpuffadtam vagy elnehezültem volna. Jó volt. Később én is beálltam segíteni a konyhába és tetszett, hogy ennyire kreatívak vagyunk. Csupán annyira komolyan vettem, és annyira tapasztalatlan voltam az új étkezésben, hogy nem tudtam mit mivel bombináljak, hogy jól is lakjam. Sokszor éhes voltam, ráadásul éppen Január volt, és nagyon hideg. Pont az a hónap, amikor kellene a kalória! Tapasztalatlan voltam. Most már saját pénzen bátrabban a kísérletezem. Párommal is átbeszéltem, kiírtam a hűtőszekrényre, hogy Joyo mit nem ehet és mit ehet, hogy ő is lássa, hogy ha ő vásárolna be. Szeret nekem pudinggal, tiramisuval, keksszel kedveskedni. Nos, most más figyelmességeket kell kitalálnia, mert ezek csak kárt okoznak bennem. Kitartó leszek, mert tudom, hogy mi a tét. És az sem mellékes, hogy milyen szép sudár alakom lesz :)
Gyakorlatilag bújom a netet olyan receptek után, ami paleolit vagy glutén mentes módon készült. Van két dolog amivel kiválthatom a megszokott finomított liszteket. Az egyik a zabpehely vagy zabliszt. A másik a tönköly. Tehát ha süteményt vagy kekszet szeretnék csinálni, akkor ezeket használom, szódabikarbónát és mézet. Csak, hogy a főbb dolgokat tudjam helyettesíteni :)

Mutatok néhány képet abból az időszakból, amikor paleóztunk.... 

 
Paleolit muffin mákból almával és banánnal
 
 
Itt már jócskán elkezdtem fogyni és szálkásodni :)
 
 
Nos, ez egy próbálkozás volt a kenyér helyettesítésre, de nem vált be :(
 
 
Itt már két hónapja paleoztam és edzettem. Ez volt az eddigi legjobb formám és ez is a mostani cél. Ha túl teljesíteném, azért sem fogok sírni....
 
 
Mandula liszt, zabpehely és lenmagliszttel panírozott húsok. Ez finom volt...
 
 
Erre nagyon nem kommentálnék. Ez is akkoriban készült, mint az első, az aszimmetrikus ruhában.
 
 
Egyszóval van értelmi így is csinálni. De elsődleges célja, hogy egészséges maradjak.
 
 
Na persze a mozgásra mindenképpen szükség lesz, de egyenlőre az étkezés és a gondolkodás :) Az utóbbi napokban ilyesmiket alkottam:
 
 
Édesség gyanánt grillezett alma
 
 
Sült csirkemáj salátával
 
 
Sült szalonna fokhagymás-borsos-kakukkfüves sült répával
 
 
Azért szorítsatok, hogy meglegyen a kellő lekierőm :)
 
Puszi
 
Joyo ^^





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Tisztulási folyamat

A tisztulási folyamat nagyon sokszor egyértelmű képekkel és instrukciókkal jár. Ahogy fejlődök, ahogy tisztulok és vedlem le magamról a fe...