Megvan a gyökérprobléma....

Sziasztok!

Ismét itt. Eltűntem, de legalább nem hetekig, hónapokig hallgatok. Sok-sok mindenen dolgozom, mind fejben, mind fizikálisan, de mentségeket nem keresek, hogy miért nem írtam.

Folytatódik a tisztítókúra. Azt hiszem főként fejben és lélekben, mert a testem, a bőröm nem sokat változott. Pláne  nem a súlyom, de azt hiszem a legkevésbé szomorú a jelen eseményekben. Ahogy tisztulok és tisztulok, s igencsak sokat vagyok egyedül törnek felszínre olyan dolgok a múltamból, amiket segítség nélkül biztosan nem tudok megoldani és feldolgozni. Pénteken voltam talpreflexológián és közben a masszőröm spirituális gyógyítást és végzett rajtam, de csupán a legvégén. Mint eddig mindig, most is az emésztőrendszerem és a húgyúti szakasz volt a legérzékenyebb, ami a nagyon régi, fel nem dolgozott és el nem engedett problémák, sérülések, traumák gyűjtőhelye. Igen, és, hogy ha nagyon mélyen magamba tekintek, oda, ahová eddig nem mertem elmerészkedni, akkor bizony nem a húszan éves fiatal nőt és nem is az agyon szekált tizenévest kell meggyógyítani, hanem azt a hatéves kislányt, aki nagyon sok rosszat látott-hallott-érzett a családjában. Ott, ahol nem hogy egy gyermek, de egy felnőtt embernek is a biztonságot kellene megtalálnia. És hiába jött helyre szüleim házassága, amikor hét éves voltam, soha senki nem beszélte át velem ezeket a traumákat, és a később elmesélt eseményeket, amiket át kellett élnem, amikbe belerángattak, vagy sodortak az események, de csak foszlányok vannak meg belőlük.
  Tudom, hogy minden frusztrációm, szorongásom, üldözési mániám, bizonytalanságom és bizalmatlanságom, és félelmem innen ered. Attól a kislánytól, aki még mindig nem érzi azt, hogy kellene, vagy, hogy lehet őt szeretni. És nem kell azért megfelelnie mindenki elvárásainak, hogy szeressék és elfogadják.

  Mondhat nekem a családomból bárki-bármit, hogy tudja min mentem keresztül, hogy ő mindig ott volt és kapaszkodhattam belé. Hazugság. Senki sem volt, akibe kapaszkodhattam volna. Aki valóban biztos menedéket nyújtott volna számomra abban az időszakban. Hiszen mindenkinek megvolt a maga problémája az adott helyzet miatt. Azt hiszem ezt konkrétan nem teregetném ide ki, de valakivel minden esetre biztosan meg kell beszélnem. Valakivel, aki igazán tud segíteni. Aki nem tartozik a családhoz. Aki pártatlan. Akiben nem változik meg semmi a családtagjaimmal szemben való érzelmeiben ha elmondom a legmélyebb traumáimat. Így igazából nagybátyám feleségéhez sem fordulhatok azt hiszem, hiába szeretjük egymást annyira. Mégiscsak van benne egy kialakult kép. És én abba nem szeretnék belerondítani. Mert gaz, hogy ők most már mások, de mindannyian érző lények vagyunk. Szükségem van egy kívülállóra. Tudom, hogy meg fogjuk találni egymást. Megtalálom a segítséget. Mert igaz, hogy nekem kell megoldanom ezeket a dolgokat, nekem kell feldolgoznom, megbocsátanom és elengednem. De egyedül nem megy.

Tudom, hogy nagy valószínűséggel jelenleg nem él olyan felnőtt a Földön, akiben ne lakna egy sérült kisgyermek. Így nem egyedi az esetem. De emlékeztek, amikor azt írtam még az önismereti utazás elején, hogy lesznek olyan dolgok amikkel nem szívesen néznék szembe? Nos...ez olyan dolog. De minden valószínűséggel ez minden problémám gyökere, így ha már egyszer felismertem, nem áshatom el újra. Meg kell gyógyítanom!

Joyo ^^