Az edzésekkel nagyon jól haladok. Bár lehet, hogy a pihenőnapot ma beiktatom, mert meg kellene végre mosni a hajamat, és valahogy mindig úgy végzek a gyakorlatokkal, hogy körülbelül fél kilenc, kilenc órát mutat a rádiós órám digitális kijelzője. Minden esetre eljutottam arra a szintre, hogy hiányzik a mozgás, ha kihagyom. Ez nagyon is jó jel, legalábbis az élettapasztalataim szerint. A vezérhangya beindult a fejemben. A mai gyönyörű, már-már tavaszi hangulatot idéző napsütés felébresztette bennem a vágyat a szabadtéri programok iránt. Már alig várom, hogy elolvadjon a hó és legyen annyira jó az idő, legalább 10 fok, hogy kerékpározhassak. Igen, nagyon is vágyom rá. Sőt, a kirándulásokra, erdőjárásra és hegymászásra is! Májusban irány a Pilis! Igen, újra. Mert ez egy olyan gyönyörűséges és varázslatos hely, ahol mindig van valami amit még nem jártunk be, nem másztunk meg, nem néztük meg, vagy nem ereszkedtünk le a végéig!
A Prédikálószék a Pilis legmagasabb pontja
Kilátás a Vadálló kövektől a Pilisre
Az egyik Vadálló kő (Árpád sisakja)
A Napba öltözött asszony (Nagyboldogasszony) kápolnája Pilisszántón
Dunakanyar a Prédikálószékről ráközelítve
A Holdvilágárok végében található állítólagos "kőbánya", a helyi szájhagyomány szerint Árpád vezér barlang sírja (szögesdróttal körbezárva!!!)
Igazság szerint sosem voltam tunya gyerek. Valamit mindig mozogtam. Azt hiszem a kamaszkori depresszióm okozta először azt, hogy otthonülővé váltam és felhagytam a mozgással. Először akkor híztam el. Elmondható az életemről, hogy a sportéletem hullámzó. Az sem baj, ha lustálkodom és a gép előtt gubbasztok naphosszat a wellness-fitnesz oldalakat böngészve a neten hátha kedvet kapok végre a váltáshoz, vagy fogom magam és végre nekiállok a mozgásnak. A számítógépet pedig csak arra használom, hogy összeválogassam a megfelelő pörgős zenéket a mediaplayer-ben. Igen, és jelenleg az utóbbit élem.
Egyetlen dologra nem tudtam magam sohasem rávenni. Ez pedig a kocogás vagy futás. Azt hiszem unalmasnak tartom. Ráadásul a térdem sem díjazza. :-) Az valahogy más, ha sportcipőt húzok, megfogom a kosárlabdámat és lemegyek a ház mögé kosárra dobni. Ráadásul idén partnerem is van hozzá. Párom megígérte, hogy csatlakozik. Nem beszélve a kerékpározásról ;-)
Sokkal jobban vagyok mióta mozgok. Zongorázni lehetne a különbséget a decemberi és a mostani közérzetem között! Ráadásul az is tetszik, amit a tükörben látok.
Attól sem kell félni, hogy a regény rovására megy. Az E-vel való találkozás megmozgatta a fantáziámat, úgyhogy íródik tovább a történet, de csak akkor akarok publikálni, ha van még a tarsolyomban néhány fejezet, hogy addig se maradjatok olvasnivaló nélkül :-)
A munkakeresést nem adtam fel. Több helyen ott van már az önéletrajzom, és van egy hely, amihez nagyobb reményeket fűzök, mint a többihez, de addig is itt dolgozom a virágboltban, mert megbolondulok, ha huzamosabb ideig nem csinálok valami hasznosat.
Gőzerővel készülök a nyelvvizsgámra. Most Márciusban végre le AKAROM tenni, és kézhez AKAROM kapni a diplomámat. Utána pedig belevetem magam a német tanulásba.
Tudom, hogy szétszórt vagyok és nagyon sok esetben belekapok dolgokba, csak, hogy tudjam milyen, miről szól, milyen érzés, de vannak olyan dolgok, amikre nagy szükség van, mert arra épül az ember élete, megélhetése és jövője. Azok mellett igenis érdemes kitartani! :-)
Legyen nagyon szép napotok!
Joyo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése