2013. szeptember 26., csütörtök

Akkor is horgolni fogok!!!!

Olykor elgondolkodom, hogy vajon miért néz rám olyan furcsán a nagyanyám, amikor örömmel újságolom, hogy hímezni kezdtem, vagy legutóbb azt, hogy találtam horgolótanárt és hamarosan már ontani fogom magamból a horgolt dolgokat!

Miért olyan furcsa? Nem hinném, hogy az életkorom, vagy azért, mert ez már a huszonegyedik század! Kb olyan arcot vágott, mintha minimum atomfizikához szeretnék hozzászagolni....

Ő sosem kézimunkázott. Nem is próbálta, haszontalan időtöltés a számára. De akkor sem kellene velem ezt éreztetni... mert hol így viszonyul hozzá, hol pedig úgy. Főként akkor fáj, amikor látja, hogy én magam örömömet lelem benne, de ő úgy nyilatkozik, hogy ez a tevékenység idős nőknek és rokkantaknak való elfoglaltság. Vagy, amikor nagybátyám felségétől megkaptam azt a mellékes munkát, amiről képeket mutatta. Miért nem passzolom át másnak. Mondjuk GYES-en lévő anyukának vagy ráérő nyugdíjasnak. Hmmm... talán mert nekem is jól jön némi plusz pénz.

Tényleg, de tényleg nem értem. Látja, hogy szeretem, élvezem, örömömet lelem benne. Van amikor teljesen pozitív az irányába... de egyszer csak.... 

Nektek már volt hasonló?

Pedig most valóban találtam tanárt. Novembertől horgolni tanulok! KÉSZ! És igen, majd ő is látni fogja, hogy jól megy és szép, nem gagyi, elcsépelt dolgok kerülnek ki a kezeim alól, mint ahogy ezt már a hímzésnél is láthatja...

Ilyeneket fogok készíteni idővel:












Majd Ti is meglátjátok :-)

Puszi:

Joyo ^^

2 megjegyzés:

  1. Persze, hogy volt ilyen.
    Amikor horgoltam, és egy ismerősöm azt mondta nekem "mami" én csak nevettem.
    Kit érdekel, hogy mit gondolnak mások, engem nem! Ráadásul fiatalok is horgolnak sokan, és nagy sikere van a horgolásoknak, kézimunkáknak.
    Nagy öröm, amikor ajándékba adok valakinek egy ilyen kézimunkás cuccot és látom a boldogságot rajta! Ilyen savanygók mindig voltak és lesznek, de ez legyen az ő dolguk :)
    Szóval kedved ne veszítsd, csináld azt, amihez kedved van, akkor, amikor kedved van hozzá és ne foglalkozz senkivel!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Cirnyó! Köszi a bátorítást! Újabb pozitív érzés, hogy amikor elmentem fonalat és tűt venni a kedvenc fonalboltomba, láttam válogatni néhány nálam fiatalabb lányt is a fonalak és hímzőfonalak között.

      Másik kedvenc emlékem, amikor idén nyáron a strandon láttam egy 17-18 év forma lányt, aki pink színű fonalból éppen kötött.

      Azt hiszem egyre inkább visszajön a kézimunka a "divatba"! :-)

      Törlés

A jó úton...

 Újult erővel vetem bele magam az életmódváltásba. Nem is olyan régen látogattam el a nőgyógyászomhoz. Óva intett, hogy, ha így folytatom az...