2015. november 21., szombat

Az élet rövid... ki kell élvezni...

Sziasztok!

Sajnos nem olyan egyszerű összeszednem magam, mint gondoltam. De azért igyekszem. Az élet nem áll meg, bármennyire is szeretnénk. Csak robog és robog tovább. Alakítanunk kell az életünket. Nem adhatunk fel semmit. Legfőképpen az álmainkat, vágyainkat. Papa is megdorgált volna érte. "Küzdj Gyönygöm! Fejezd be amit elkezdtél" Biztosan ezt mondaná. Megfogadtam az urnájánál, hogy amit megbeszéltünk, azt úgy is fogom folytatni. A nyelvvizsga, a diploma, a könyvek... December ötödikén lesz az írásbeli vizsgám. Még mindig görcsölök tőle. De valahogyan majd csak sikerül...

Ami a regényeket illeti... vettünk egy kisebb laptopot a számomra. Azon nyugodtan alkothatok, ha éppen elkap az ihlet (ami tudom, hogy nem mostanában volt), és nem kell birokra kelnem a számítógép jogáért a férjemmel. Még mindig nem adtam fel az álmom, hogy elküldöm a kész művet a kiszemelt kiadónak.

Ami a továbbiakat, az önkeresést, önismeretet illeti, kezdek kicsit visszatalálni az eredeti útra. A következő fél év minden bizonnyal erről fog szólni, hiszen a dolgok úgy alakultak, hogy én vezetem a kisebbik boltunkat. Ebbe nagy kihívást és egyben nagy lehetőséget is látok. Kipróbálhatom magam :)

Sokat gondolkodtam. Ahhoz, hogy újra önmagam lehessek, ismét azokkal a dolgokkal kell foglalkoznom, amik boldoggá tesznek, felszabadítanak, pihentetnek. Amiktől jobb a közérzetem. Mint például az írás, a természetjárás (úgy is befejeződött az Erzsébet kert felújítása), a meditálás és valamilyen sport, amit élvezek. Tudom, hogy mindig arról írok, hogy jó volna változtatni. De valahogy néhány hét, másfél-két hónap után elbuktam valahol. Az esküvőig egész jól tartani tudtam az étrendet és a mozgást is. Utána pedig elbuktam. De sajnos nem első sorban magam miatt. Azt hiszem érthető, hogy a tragédia után semmihez sem volt túlzottan kedvem. Viszont mégis ez az eset ébresztett rá arra, hogy rövid az élet. Tulajdonképpen bármikor elmehetünk. Így nem tehetem meg magammal, hogy feloldódom mások problémáiban, a családtagjaim gondozásában. Értük gyakorlatilag feladtam saját magam. Ideje újra felfedeznem magam. Azokat a dolgokat, amiket szeretek.

Célokat tűztem ki magam elé. Próbálok újra a paleolithoz hasonló életmódot folytatni. Táplálkozás, mozgás. Muszáj, hogy jobban érezzem magam. Amikor szénhidrát szegényen étkeztem és kerültem a finomított ételeket, a tejcsokit, a péksütiket, a cukrot...és több volt a zöldség, hús és tojás, sokkal könnyebbnek, energia dúsabbnak éreztem magam. Valamit tennem kell.

Jövő év Januárjában hivatalosak vagyunk egy születésnapi ünnepségre, ami táncos, zenés bulizós esemény lesz. Én pedig szeretnék jól mutatni. Kinéztem a ruhámat. De ahhoz, hogy jól érezzem benne magam, ahhoz bizony változtatni kell. De nem ez az elsődleges cél. Ez csupán egy állomás. Egy mérföldkő.
A többit pedig azért teszem, hogy kitisztítsam a szervezetemet, felkészüljek egy esetleges várandóságra is, és lehetőség szerint sokáig éljek egészségesen. Már csupán a férjemet kell valahogy meggyőznöm, hogy ez az életforma neki is jó volna. Mert nélküle nem szeretnék 120 évig élni ;)  

és néhány motivációs kép...

















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Tisztulási folyamat

A tisztulási folyamat nagyon sokszor egyértelmű képekkel és instrukciókkal jár. Ahogy fejlődök, ahogy tisztulok és vedlem le magamról a fe...