Sziasztok!
Ismét itt vagyok. Milyen furcsa...egymás utáni két napon publikálok. Az utóbbi két évben ez nem fordult elő valami sűrűn...
Sosem gondoltam volna, hogy ilyen az anyaság. Hogy ennyi örömöt tud adni minden mozdulata, mosolya, a szeme huncut csillogása. Hogy micsoda hormonfesztivált okozhat, amikor magamhoz ölelem miközben sír és a mellkasomba fúrva a fejét nyugszik meg.
A várandósságom nem volt olyan egyszerű, mint számítottam rá, pedig jó kondival indultam neki. De az utolsó két és fél hónapban már hatalmasra nőttem. És mint azt sejtettem, bár az orvosok egy szót sem szóltak róla, nem teljesen zsír és víz miatt történt. A kisfiam 4440 grammal és 58 centiméterrel bújt a világra természetes úton. Érdekes, hogy a szülőszobán kerek 100 kilóval álltam mérlegre. Soha azelőtt nem voltam ilyen nehéz és megígértem, hogy már nem is leszek. Több okból is kifolyólag.
Az egyik, hogy Nimónak nem lesz testvére. 34 éves vagyok, a férjem 44, GYES után pedig át fogom venni a vállalkozásunk virágüzlet részét, hogy végre én is a magam lábára álljak.
A másik, hogy a szervezetem ezt a súlyt rosszul viselte. A hetedik hónap végén nagyon fájt a dereka és a csípőm. Ez alap helyzetben is kellemetlen, de mindez konkrétan a nyaralás felénél jött elő, így egy idő után jobban bekorlátozódtam. A kilencedik hónaptól pedig már a bal térdem is hasogatni kezdett, így a napi szintű NST-re járás már kín szenvedés volt. Egy héttel túl hordtam a babámat, már befektettek a kórházba. Egy igazi beavatás volt maga a vajúdás és a szülés...
Most már kezd magához térni a szervezetem, a kisfiamnak pedig beállt a napirendje. A testem meglepően gyorsan regenerálódik. Nem is csak a gátsebek (mert több helyen is varrtak...) de a súlyom és a bőröm is alakul. 87 kilóval jöttem ki a kórházból és két hónappal később már 80 kg-ot mutat a mérleg. A hangulatom is sokkal jobb, mivel Nimó egész jól alszik. Csak egyszer kelek fel hozzá éjjel. A napom pedig körülbelül reggel ötkor kezdődik. Ez annyiban is jó, hogy a férjem legalább még el tud köszönni tőlünk munkába indulás előtt.
Na igen... furcsa, hogy "a Férjem". Nem igazán hittem benne, hogy újra férjhez fogok menni, ráadásul hiper gyorsan és kapkodva, hogy ne a volt férjem nevére kerüljön a kicsi... de szeretnénk tartani egy "normális" esküvőt.
Az pedig, hogy ki a Férjem és a gyermekem apja... nos, a régi olvasóimat eléggé meglepheti, de így alakította az Élet...
De ezt majd később...
Legyen nagyon szép napotok!
Joyo^^
Nagyon helyesek vagytok, Te pedig nagyon titokzatos (a Férjedet illetően).
VálaszTörlés4,5 kilós gyerek? Te jó ég, az nem semmi, gratulálok, hogy simán meg tudtad szülni.
Köszönöm szépen. Nos...nem volt egyszerű, talán ezért nem is mondták még óvatos becsléssel sem, hogy mekkora lesz, pedig többször megkérdeztem amíg a kórházban voltunk. De komoly beavatkozás nélkül világra jött és csak három helyen varrtak.
TörlésAmi a Férjemet illeti, igen, mert elég nagy fordulat volt az élettől. Majd a következőben mesélek róla és arról, hogy miként éltem meg az azt követő dolgokat. Bár a folyamat még mindig tart.
Van egy tippem. Kiváncsian várom, hogy bejön e. ;-)
VálaszTörlés