Sziasztok!
Jó ideje nem írtam már. Ennek a legfőbb oka éppen mellettem csócsálja az öklét az önhintáztatóban :)
Bizony-bizony, van egy két hónapos kisfiam. Úgy tűnik az életem most már jó mederben folytatódik tovább. Ennyire még sosem éreztem magamat a helyemen. Picit olyan ez az évem, szinte az elejétől kezdve, mint mikor a reggeli araszolós forgalmi dugóból az autópályán találod magad hatodik sebességben tövig nyomott gázpedállal. Mintha magamat akartam volna utolérni. Legalább öt-hat évnyi lemaradást.
Volt pár dolog amit alaposan a helyére kellett tennem magamban. Önismeret, önbizalom...hol a helyem egyáltalán az életben. Ki is vagyok és mit szeretnék az élettől. A többi pedig már jött magától.
Elváltam, lediplomáztam, szerelemre találtam, elköltöztem a szüleimtől, otthont teremtettem, várandós lettem, újra férjhez mentem...most pedig babát gondozok itthon.
Ez az amit pár évvel ezelőtt még nem gondoltam volna.
Még mindig vannak csontvázak a szekrényben minden oldalról melyeket előbb vagy utóbb ki kell hajítani. De azt hiszem jó úton haladok.
Kevés ember van, aki biztonsági háló nélkül el mer rugaszkodni egy számára mérgező helyzetből és később az lesz a jutalma, hogy rendeződik az élete és újabb esélyt kap, hogy egy régi szerelemmel új esélyt kapjon az Élettől.
A többiben már csak bízhatok...
Legyen nagyon szép napotok...
Joyo^^
Szia, én ezer éve olvasgattalak, hát fantasztikus dolgok történtek Veled, csodás!
VálaszTörlésGratulálok, és nagyon boldog, egészséges, hosszú életet kívánok!!!
:-)
Kedves Ági!
TörlésNagyon szépen köszönöm, hogy annak ellenére is követsz és olvasol, hogy mostanában nem publikáltam új bejegyzést vagy csak szegényesen.
Köszönöm szépen a jókívánságokat :)
Klassz lenne, ha gyakrabban írnál (ha időd engedi a picur mellett)
VálaszTörlés:-)