Fejlődök, haladok, fogyok :-)

 Újra itt vagyok!

Még nem adtam fel!

Sem az írást...

Sem a kísérletet.

Új adatok, tapasztalatok vannak. Már szinte egyáltalán nem hiányzik a pékáru. Néha, amikor megcsapja az orrom a frissensült árukészlet édeskés, csalogató illata, nem mondom, azért megindul a nyálképződés...de ezek az összetevők, az illatanyagok pontosan így vannak kitalálva. Nyelek egyet és sétálok tovább.

Jelenleg 71.3 kilogramm vagyok. Ez olykor 20-30 dekával ingázik, de ha van is egy lélegzetvételnyi elakadás, vagy gyarapodás, ezt mindig újabb nagyobb kaliberű csökkenés követi.

Egész kreatív vagyok. Tegnap este például cukkini "tésztát" főztem magamnak, a fiúknak hagyományosat és carbonara szósszal tálaltam. 

Ízletes volt, jól is laktam, és egyáltalán nem hiányzott az elnehezítő búzalisztből készült tészta.

A lisztmentes csokitorta, amit hétvégén készítettem, nagy sikert aratott a család körében is. Így könnyebb betartani a dolgokat ;-)

 És, ami a lelki részét illeti?

Nos...ott is vannak tisztulások. De szerencsére meg tudom oldani :-)

 

 

Tonhalkrém sajt ropogóssal

 

Tükörtojás sajttal és avokádóval

 

Sült csirkecomb sült almával és körtével

 

Kihívások és feladatok a mindennapokban

 A kísérletem szépen halad. Már egy mérföldkövön túl vagyok. A megrekedt emésztőrendszerem összekapta magát és végre normálisan funkcionál. A több folyadék és a rostokban gazdag táplálkozás megtette a hatását. Azóta sokkal jobban is érzem magam közérzetileg. Ráadásul az elmúlt három napban két és fél kiló lecsusszant rólam. Ez új lendületet ad és bátorít a folytatásra.

Minden nap újabb és újabb recepteket keresek, hogy motiváljam magam. Hamarosan indul az edzésprogramom is, amit összeraktam. Holnap neki kezdek. Vagy folytatom? Már nem is tudom, hogy mi lenne a legmegfelelőbb kifejezés rá.

Találtam egy motivációs képet bikini keresgélés közben, ami immár célul tűztem ki magamnak...ILYEN HASAT SZERETNÉK NYÁRRA...felirattal.

Bár haladok, azért az élet sok próbatételt, megoldandó feladatot gördít elém a mindennapokban.

Mióta a kisfiam óvodás lett, sokkal jobban be van osztva a reggelünk és az esténk, mint eddig voltak. Ráadásul hatalmas akarati ereje van. Folyamatosan edződöm rajta. Rendre összeveszünk reggel az elindulás miatt. Pedig tudom, hogy én vagyok a felnőtt. Tudom, hogy én hozom a szabályokat. Már nagyon sok mindennel próbálkoztam, hogy időben el tudjunk indulni otthonról, mert fél kilencig be akarok érni vele. Ez sikerül is, de azért rossz érzés utolsónak lenni. Ráadásul tudom, hogy tavaly még sokkal korábban ott voltunk. Hétfőtől az lesz a kitűzött cél, hogy negyed kilencre már a csoportszobában legyen és búcsúzkodjunk. 

Tényleg minden anya küzd azzal, hogy a gyerekek fején jórészt csak dísznek van a fül? Hogy hatszor el kell mondani valamit? Ennek valóban így kell lennie egy négyévessel? Normálisan kezdjük a napot. Felébresztem/felébred, kakaózunk,beszélgetünk, átöltözünk, mesét nézünk, készülődünk. Már egész szépen megszokta, hogy vitamint kap reggelente, így viszonylag hamar megeszi. De olykor bizony kergetem vele. Elbújik, elfut...

Hirtelen eszébe jut elindulás előtt öt perccel, hogy neki még rengeteg dolga lenne otthon mielőtt oviba megy.

Szóval normál hangerőn kezdünk, után már emelem a hangom, ötödikre pedig sokszor kiabálok, és utána elképesztően szar anyának érzem magam. Pedig egyáltalán nem akarok vele emelt hangon beszélni. Csak rágom magam utána, lelkiismeret-furdalásom van. Nem akarok benne törést okozni. Pedig lehet, hogy engem kell kezelni, nem pedig őt. Sajnos a mai napon is elvitt a dühöngésig. Talán az is benne van a pakliban, hogy sokszor úgy érzem, hogy nem hallgatnak meg, és a körülöttem élő férfiak elnyomnak. Egyáltalán nem, szándékos módon, de valahogy sokszor úgy alakul, hogy én engedek, túlbeszélnek, irányítanak. Ráadásul Gé munkája miatt, ha csak nincs Ausztriában ünnep, akkor minden reggel rám marad. Nem mintha teher volna. Egyáltalán nem. Csak azt nem szeretem, amikor ellátnak "jótanácsokkal" olyan, akik nincsenek benne nap, mint nap és nem látják vagy éppen élik ezt a dolgot. Akkor, amikor nagyon ritkán Ő viszi Nimót óvodába, pikk-pakk elkészülnek, időben indulnak, mert a gyereknek ez újdonság és nem mond ellet. 

Nyilván hétfőtől már módon kell megközelítenem a dolgot. Igyekeznem kell könnyedebben is venni, mert sokszor inkább én lovalom bele magam a dologba indulás környékén, hogy ismét késésben leszünk. 

Talán az a plusz fél óra megoldja a dolgokat... ;-)

Joyo

Ebben is edződnöm kell. Pedig én is eléggé erős akaratú ember vagyok.    

 

 

Változások...szelektálás...tatarozás...

 Haladok tovább az utamon. Volt néhány eléggé kemény napom. Mind lelkileg, mind fizikailag. De szerencsére túl vagyok rajta.

Nekikezdtünk Nimó szobájának áttervezésébe. Festés, bútor csere, kicsit nagyfiúsítani, hogy jobban passzoljon a személyiségéhez és az életkorához. 

Ennek egyik része az, hogy régebbi bútoroktól megszabadulunk. Köztük van egy rekamé is, ami még Jé után maradt hátra. Azért tettük be oda anno, mert egyrészt máshol nem volt hely, másrészt alkalmas volt arra, hogy etessem rajta Nimót, vagy bent aludjak nála, ha éppen úgy alakult. Ez az alvó alkalmatosság még Jé hagyatéka, az ő gyerekkori ágya volt hajdanán, de amikor elköltözött Gé-től, nem volt hová elvinnie, így ott maradt. Nos...elérkezett az idő, hogy végre ez az utolsó mementó is eltűnjön az otthonunkból. 

Gé írt is Jé-nem, hogy mi legyen vele, mert az engedélye nélkül ne akart megszabadulni tőle. Elmondása szerint eléggé szentimentális a hölgy.

A kis démonkák pusmogása beindult a lelkemben arra a kis időre. Bármennyire is jó a viszonyunk, vannak még apró kis sebecskék rajtam, amit óhatatlanul is megnyomkod rajtam. Ezen a téren még fejlődök, gyógyulok. Fel-fellobbantak a lelkemben fájó emlékek, értetlenség és kérdések...de viszonylag hamar ki is aludtak, mert szerencsére Gé olyan szinten velem lélegzik, hogy önkéntelenül is kereste a kedvem, körbe udvarolt, bókolt, szinte belém bújt. Este meg is érkezett a semleges hangvételű válasz Jé-től. Miszerint nyugodtan dobjuk ki mi, mert neki sincs helye hol tárolni. És megköszöni, ha megtesszük. Megérkezett a lelkembe a béke. Mindenki OTT VAN JÓ HELYEN, AHOL VAN :) 

Amikor nyáron kétszer is össze futottunk, vegyes érzéseim voltak. De azt hiszem ez ne fog elmúlni, amíg csak élünk.

Ami az étkezést illeti...nyilván az emésztőrendszeremben lévő éhező rossz baktériumok heves gyászát éltem át, amikor sírni akartam és sajnáltam magam a "keserves" múltért és legszívesebben édességbe fojtottam volna magam. Túlérzékeny voltam, elvonási tüneteket éltem át, mert úgy éreztem nem ehetek semmit, pedig nagyon akartam. Csak falni és falni a pékárut, amire alapból semmi szükségem. Legalábbis arra, amivel etetni próbálnak bennünket. Ráadásul nehéz voltam, vonszoltam magam, ingerültnek éreztem magam. Azt hittem, hogy valamit rosszul csinálok. Hogy sosem lesz eredménye annak, amit csinálok. De kitartottam. Mocsok módon szenvedtem, de kitartottam. Új erőt vettem magamon és nekiláttam, hogy újabb és újabb hasznos és változatos receptet keressek. Találtam desszerteket is. Így vasárnapra erőt vettem magamon és kipróbáltam a keto sajttorta recepet. Egész jó lett, pláne eper pürével. Gé-nek nagyon ízlett, én még barátkozom vele. A következő egy pohárkrém recept lesz.

Szerencsére sok olyan recept van, ami számomra megfelelő. Kipróbáltam a banán-tojás-cukrozatlan kakaópor kombóbol  készült palacsintát is. Az nagyon ízlett :)

A mélypontom utáni napon egy kilóval kevesebb voltam reggel. Előzőleg valószínűleg elgyászoltam... ;-)

 

     

A kísérlet folytatódik...

 Ahogy a cím is mondja, folytatom a kísérletet saját magammal. Kíváncsi vagyok, hogy köze a negyedik X-hez, mit tudok kihozni a testemből. Nem is a terhelhetősége érdekel, hiszen azt megmutatta az élet, hogy nagyon sok mindent képes vagyok elviselni. Lelkileg is edzésben vagyok. A múlt év szerintem nagyon sok embert próbára tett, de 2024 ilyen volt. Már magában a számmisztikában is benne rejlett, hiszen a 8-as szám nem éppen egyszerű háttérrel rendelkezik. Ráadásul, ha elfektetjük mi lesz belőle? Egy végtelen jel...

A 9-es év már a teljesség éve lesz, beérik amit az elmúlt 8 évben vetettünk, indulhat a szüret. No azért azt, mint emberek tudjuk, hogy sosem lazsálhatunk. Kicsit olykor élezzük a pihenést, a tökéletességet és a jót, de utána érkeznek az újabb és újabb leckék. Csak nem mindegy, hogy miként fogjuk fel. 

Sokan sok mindent mondanak. Én valahogy úgy tapasztalom, hogy azt kezdem el élni, amire a fókuszt teszem. Ha pozitív a látásmódom, akkor az életem is úgy alakul. Sokszor hallgatom a panaszáradatokat. És nem igazán értem a miérteket. Igazából lényegtelen jelen írásban, hogy ki és miért is panaszkodik. Mi jól élünk, boldogok vagyunk. Természetesen nekünk is megvannak a magunk összezördülései, nehezítései, izgulni valói. De mindig megyünk tovább. 

A kísérlet fizikális. Azt mondják tiltottak az emberkísérletek, kivéve ha saját magad vagy a tesztalany. Nos, a fejembe vettem, hogy mennyire "tökéletesíthetem" a saját testem 38-39 évesen.

Vannak olyan történetek is, ahol az illető 50 felett kezdte az edzés, és manapság testépítőbajnok, szóval nem minden az életkor.

Figyelem a családom kórtörténetét. A fizikai és egészségi állapotát. Nagyszüleim, szüleim világ életükben szétdolgozták magukat és túlterhelték magukat fizikálisan és sokszor idegileg is. 

Mivel harmadik generációként ugyan azt a szakmát választottam és hivatásként végzem, az előttem lévő példákból okulnom kell. 

Azokat az izomcsoportokat és ízületeket mindenképpen edzenem és karban kell tartanom, amik folyamatos terhelésben vannak.

Ráadásul a vérképemre, a táplálkozásomra, az életmódomra mindenképpen oda kell figyelnem.

Októberben csináltam egy három hetes kúrát, ahol mellőztem a pékárut, a gabona származékokat, a keményítős ételeket, mint például a burgonya, rizs, időkeretbe szorítottam az édesség evését és több fehérjét fogyasztottam.

Volt is eredmény. Közérzetben, állóképességben, emésztésben, ízlelésben, kilókban és centikben is. 

Ennek a jó kis lendületnek a kisfiam és a nagyon de nagyon gusztusos születésnapi tortája vetett véget. Kapott a szervezetem némi sokkot, mert a zsúr után este sokat üldögéltem a fajanszon a has-mars végett. 

Most kísérleti jelleggel újra kezdem. Először kiürül a szervezetemből minden felesleges ballaszt anyag. Az agyamból lassacskán eltűnik az a függőséget okozó anyag, amit az ételeinkbe tesznek. Tudom, hogy két-három napig nem leszek valami jól. Utána lesz egy kellemes szédelgős időszakom utána pedig olykor émelyegni fogok. De ezt követően már sok-sok pozitív hatás és változás következik. 

Olyan, mint például a normális emésztés, a csökkenő éhség érzet, az étel fontossága, mert nem azon fog járni az eszem üres perceimben, hogy mit mivel és mikor egyek. Az ízérzékelésem viszont ismét kifinomodik. És ennek köszönhetően nem lesz mindegy, hogy mivel akarnak megetetni...

Legyen nagyon szép évetek!

Talán idén többet jelentkezem...

Joyo