Fazonírozás

Sziasztok!

  Azt hiszem megismertetek már annyira az elmúlt években, hogy tudjátok, ha egyszer valamit a fejembe veszek, azt nehéz kiverni onnan, főként, ha fontosnak tartom. Tegnap említettem a kiadói

lehetőséget. Nos, szinte megállás nélkül zakatol az agyam. Szerencsére nem ebben a témában álmodtam, így tarthattam némi szünetet. Tudom, hogy válasz és segítség nem érkezett, lehet, hogy aki valóban javaslatot tudna tenni, még nem jutott el addig, hogy elolvassa. Minden esetre tűnődöm, tűnődöm, tűnődöm... olyan vagyok kicsit most mint Micimackó. -Gondolj! Gondolj! Gondolj!
  Nos, én gondolkodtam, bármily meglepő, és elhatározásra jutottam. Érdemlegesen jelenleg a napló stílusú regénnyel tudok foglalkozni. Gyűlnek az ötletek a folytatáshoz, kavarognak a párbeszédek, megvan a lendület... ez a jó része a dolognak. A kevésbé jó, hogy rengeteg munkám lesz még vele, ugyanis, hogy  szalonképes legyen, tömörítenem kell a sztorit. Az alap ötlet megmarad, csak kicsit összébb húzom, hogy ne legyen belőle egy rétestésztaként elnyújtott mese, és a végén nehogy egy Háború és Béke vastagságú történet kerekedjen belőle. 
  A szereplőket kicsit átformázom, főként ami a külsejüket illető, ne legyenek túlzottan felismerhetőek. A barátokat már a kezdetektől beleteszem, hogy ne kelljen folyton új emberhez hozzászokni. Balázs foglalkozását is átírom, hogy ne legyen túl árulkodó, de a személyiségek megmaradnak. Nem lesz már főiskola, így néhány dolgot kihúzok a regényből. Visszaolvasva, kicsit úgy érzem, hogy nagyon elapróztam a dolgot és rengeteg szálon futott, amit már nehéz volt követni és bonyolítani. 

  Remélem még így is tetszeni fog. Majd meglátjuk. A délutánom a takarítás után ennek összefésülésével és továbbírásával fog telni. Kérlek szorítsatok, hogy menjen. :-)

Joyo ^^