Újabb lépés az esküvő felé

Sziasztok!

Ez most kivételesen kicsit rendhagyóbb bejegyzés lesz, mert főként az esküvői készülődésről szól.

  Nos, tehát, a tegnapi nagyon reggel a nyakunkba vettük a várost, és felkerekedtünk, hogy

jegyzőkönyveztessük közelgő esküvőnket az anyakönyvvezetői hivatalban. Egy nagyon kedves hölgy fogadott bennünket, aki kikérdezett a részletekről, elkérte okmányainkat, majd az anyakönyvi kivonatunkat, hogy egyeztessen és megírja a jegyzőkönyvet, melyet elmondása szerint el kell küldeniük a jegyző úrnak, hogy jóvá hagyja házasságkötési kérelmünket. Jókat mosolyogtunk Párommal, főként, mikor a házasság kötés utáni névválasztásról volt szó. Én sokat gondolkodtam miként is viseljem tovább nevemet, hogyan volna a legkényelmesebb, milyen a csengése így-úgy-amúgy. Végül a mostanság megszokott módot választottam, Párom vezetéknevét "né" képzővel felvéve, és a saját nevemet is megtartva. Kötőjelezve már nem hangzott volna olyan jól, a gyerekeink amúgy is az ő vezetéknevét fogják viselni. Nem tudom, hogy ezzel minden férjhez menni készülő nőtársam így van-e vagy volt, de nem mindig olyan kézenfekvő, hogy mi legyen a férjes asszonynevünk. Igaz, hogy maximum bemutatkozáskor és aláíráskor használjuk, és nincs a homlokunkra írva, de azért nem utolsó szempont, hogy miként változik kicsit vagy nagyon az identitásunk. Párom mindenesetre jót mulatott saját magán, hogy talán most jegyzőkönyveztetni lehetne, hogy esküvő után Ő a tulajdonom lesz. Természetesen az anyakönyvvezető mosolyogva tudatta vele, hogy ez a formátum sajnálatos módon nem lehetséges :-)


Amikor először leírtam leendő asszonynevemet, láttam, hogy párom szerelmesen, meghatódottan mosolyog, és nézi a kezemet. Valahol ez a tudat a férfiaknak nagyon fontos és megható. Azt hiszem ilyenkor válik bennük tudatossá, hogy hozzájuk tartozunk. De úgy igazán hozzájuk tartozunk, önszántunkból :-) és számomra is nagyon jó ez az érzés :-) Jó volt a papíron látni....



  Miután minden papírt kitöltöttünk, beleértve a statisztikai lapot is, amit majd a házasság kötés után
küldenek el Győrbe, felsétáltunk a rendezvényszervezőhöz, akinél a polgári ceremónia részleteit és kellékeit tudtuk megbeszélni, s ott kaptuk meg a költségvetést, jóváhagyásunk után pedig a csekket.

  Megbeszéltük, hogy a két helyszín közül melyiket kértük. A vendégek száma miatt a nagyobbik dísztermet kértük. Kiválasztottuk a gyűrűpárnát, megrendeltük a gyertyát amit majd induló közös életünk jelképeként meggyújtunk, és az egyedi pezsgőspoharakat, amiket szintén megtarthatunk majd emlékbe :-) Jó esetben az embernek egyszer van csak ilyen szép esemény az életében, szeretnénk megadni a módját. Nos... azt hiszem sikerült, ugyanis mikor megláttam a táblázat alján a ceremónia és minden más végösszegét.... egy pillanatra kikerekedtek a szemeim, utána igyekeztünk pókerarcot vágni. Még az úriember is, aki fogadott bennünket, mosolyogva megjegyezte, hogy alsó hangon is full-extrás csomagot kértünk.

  Mosolyogva elköszöntünk, a csekket igyekeztem biztos helyre tenni, szerencsére ráérünk nyáron is feladni :-) Nagy megkönnyebbülés.

  Párom elkísért dolgozni, majd nekiindult, hogy a varrott rózsákat elszállítsa a nagynénémhez, és mint kiderült, kaptunk még tőle megrendelést. Most szívecskéket ráncolok. Hajrá, csak induljon be a munka, mert szükségünk van a plusz pénzre a lagzi miatt :-)

  Közben utolértem a papot is, aki kedvesen a Szent György Plébániára irányított a jegyesoktatás miatt. Jövő héten valamelyik reggel oda is elmegyünk párommal. Februárban pedig indul a kurzus. Remélem Életem Szerelme kibírja röhögés nélkül.  

Egyszóval szerencsére minden a legjobb úton halad :-) És ez folytatódjon is így :-)

Joyo