folyamán virtuális papírra vetettem az átírt első fejezetet. Azt hiszem kellő lendületet adhat a dolognak, hogy a korábbi verzióból 250 A4-es oldalnyi anyag már készen van. Így, amiket jónak találok, csak átemelem, kicsit igazítok rajta, picit átírom, fazonírozom.... talán gyorsabban is fogok haladni. Összeírtam az állandó szereplőimet, pár sorban felskicceltem ki kinek a kicsodája, mivel foglalkozik és hány éves, hogy még véletlenül se keveredjek bele. Írtam némi vázlatot is a biztonság kedvéért. Valahogy rá kellene szoktatnom magam a rendszerességre itt is. Igen. Rendszeresítenem kell egy kis noteszt, amibe felfikrkanthatom a hirtelen támadt ötleteimet, nehogy utána a feledés homályába vesszenek, pedig mennyire feldobták volna az adott részletet.
De most is, mint mindig, ez bizony Murphy-törvénye, amikor zakatol a fejemben a történet, most kapok megbízást is arra, hogy varrjak. Semmi gond, első a munka, szükségünk van a pénzre. Majd igyekszem ebbe az egy hétbe arányosan elosztani a darabszámot, hogy írni is maradjon időm. Közbe-közbe átolvashatom az "eredeti" történetet, hogy további ihletet kapjak és tovább tudjam fűzni.
Szeretnék egy olyan történetet létrehozni, aminek olvasása közben többen magukra ismerhetnek. Ha elkapná őket a "Nahát, ilyen velem is történt!" "Ilyenre én is gondoltam már!" "Igen, ezt én is így csináltam volna!" - érzés. Mert úgy érzem az embereknek nagy szükségük van arra, hogy olyan dolgokról olvassanak, amiken ők is keresztül mennek/mentek. Igyekezni fogok ezeket a már megszokott fanyar humorral fűszerezett belső monológokkal megtenni. De azért kíváncsi volnék azok véleményére, akik bele olvastak a történetbe... haladjak tovább ezen a vonalon?
Igyekezni fogok, hogy minél előbb meglegyen a kész mű, de nem akarom összecsapni....
Puszi:
Joyo ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése