Gondoltam kicsit én magam is beköszönök, hogy lássátok a regényíráson kívül más is történik körülöttem. Elvégre 30 nap múlva itt a Nagy Nap és férjhez megyek :) ÉN! Az a lány, aki sokáig abban sem reménykedett, hogy lesz komoly kapcsolata, vagy, hogy egyáltalán felkelti a másik nem érdeklődését, a rengeteg negatív visszacsatolás miatt. Mindig én voltam a nagyobb, erősebb, feszesebb, keményebb, a sértődősebb, az aki kiállt másokért és mások mellett, az aki sosem futott el ha valaki bajban volt. Megvédtem a kisebbet, de magamért sosem, talán még a mai napig képtelen vagyok normálisan kiállni. Oké, rengeteg tanulási fázison vagyok túl. Voltam vidám, boldog, szerelmes, csalódott, megkeseredett, reményvesztett majd reményt nyert.... majd újra padlóhoz vágtak a csalódások. De nem baj. Mára már annyira nem izgat, hogy mi VOLT. Valakivel tartom a kapcsolatot és a mai napig összejárunk beszélgetni, mert a barátság megmaradt. Van, aki teljesen eltűnt, és van akivel kapcsolatban néha még felszakadnak a sebek. De csakis azért mert ez is a gyógyulás része! Semmi más. Az is jó tanuló pénz volt. S tudom, hogy mindezt azért kellett átélnem, ami az utóbbi 11 évben ért, mert felkészített egy igazi, reményeim szerint életre szóló kapcsolatra.
És most itt vagyok és már vágom a centit. Bár még mindig van mit elintézni. Rohangálni, rendelni, kalkulálni, elküldeni, leadni... de ahogy nő a nyomás, arányosan növekszik vele az izgatottság is. Másfél hét és elmegyünk egy kicsit pihenni. Akkor, azon a három napon csakis a jóval vagyok hajlandó foglalkozni! :)
És íme, zárásképpen néhány kép a jegyes fotózásról...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése