Általános helyzetjelentés

Kedves Olvasóm!

Köszönöm, hogy még mindig kitartasz mellettem, még akkor is, ha egyenlőre semmi eget rengető esemény nem történt.

  Kicsit belemerülve a mostanság történtekbe....:

-Exem a mai napig nem felelet semmit a jókívánság üzenetemre. Azt hiszem meg kell értenem, hogy létezik önzetlen viselkedés. Önzetlen jó akarat és jó szándék. Ami után Isten igazából nem kell semmi reakciót várnunk. Csak nekünk okoz jó érzést. Ennyi.

-A fogam, jobban mondva a helye még mindig fáj. Néha-néha beveszek egy bivaly erős fájdalomcsillapítót... ez után a manőver után kb 6 órán keresztül megvagyok, még enni is tudok. De utána... nem vagyok a legeslegkedvesebb nő a Földön! Nem tudom meddig fog még tartani. Vigyáznom kell, mert éppen húzódik össze a seb. Minden étkezés után öblögetek, hogy elkerüljem az esetleges gyulladást. Az öblögetés sem egy leányálom... de inkább ez, mint... Muszáj lesz elalvás előtt valami lájtosabb fájdalomgyilkost lenyelnem, mert ez már a második éjszaka lesz, hogy nem alszom ki magam miatta, és csak forgolódom és fetrengek! Elég volt ebből!

-Még mindig munkakereső folyamatban vagyunk. Igen, igen, mind a ketten. Én is úgy érzem, hogy szükségem van valami külön pénzforrásra. Hogy nyugodtabb legyek, és hogy béke honoljon otthon. Párom is ezen van, bár ő már jó ideje igyekszik. Ti is tudjátok, hogy milyen világot élünk. Még átmeneti munkát sem könnyű találni. Most olyanra van szükségünk, ahol valamelyes meg is fizetnek, de tudunk mellette tanulni is. Mondjuk nem gáz, ha esetleg fél füledben ott lifeg az MP3 lejátszó füldugója és mellékesen fejleszted a német tudásod. Ez is a projekt része.

-Szombat este elmentünk arra a bizonyos ruhapróbára. Édesanyámon remekül áll a ruhája. Igazi magyar nagyasszony benne :-) Mellékesen nekem is volt lehetőségem felpróbálni egy néhány menyasszonyi ruhát a szalonban. Köztük volt egy gyönyörű magyaros csoda is. Ujjongott a lelkem ahogy felöltöztetett a varrónő. És mikor rákerült a hab a tortára, jobban mondva a fátyol a hajamra... nem tudtam mást tenni, mint vigyorogni. Ahogy a többiek is megjegyezték... minden magyar lánynak hasonlóban kellene férjhez mennie :-) Mert a legtöbb helyen még mindig divat, hogy a népviselethez hasonlatos menyasszonyi ruhában lép az oltár elé.

 Kicsit visszatérve a munka dologra. Nektek nem tűnt még fel, hogy ha valakinek van munkája, sok esetben nem elégedett vele, panaszkodik, menekülne, változtatni. Ha pedig nincsen munkája, akkor azonban szinte bármit elvállalna, csak be legyen jelentve? Ez bizony örök érvényű, erre rá kellett jönnöm. Az első munkahelyemnél lejárt a munkaszerződésem, és nem volt elég támogatása a soproni kirendeltségnek, hogy tovább foglalkoztassanak, még ha csupán négy órában is. Körülbelül 56 ezer forintot kerestem, és élveztem a munkámat. Jó volt a közösség, és nem nyomta a vállamat óriási felelősség. 

A második munkahelyemen nyolc órában dolgoztam, kb 105 ezret kerestem, nagy volt a felelősség, a stressz, és olyan idióta a munkabeosztásom, hogy hónapokon belül 4 kilót fogytam és hatalmas hajóskofferek voltak a szemeim alatt. Ott én mondtam fel, mert egyszerűen nem bírtam. Az egészségem érdekében muszáj volt! 

Nem azt mondom, hogy a pénz kevés volt. Egy olyan embernek, akinek nem kell rezsit és albérletet fizetnie, annak pont jó volt. Sőt, tökéletes. Egyszerűen csak nem bírtam cérnával. Erika barátnőmre még mindig büszke vagyok, hogy ott van, és csinálja! Bár ő is fogyott a gyomoridegtől. Ő is szabadulna, de egyenlőre neki sincsen jobb kilátás, még Ausztriában sem!

Írni sajnos nem tudtam a hétvégén, pedig van ihletem. Azt hiszem a fogfájás kiveszi az ember testéből az erőt. Mást nem tehet, mint...

Ad1; Hideg vízzel öblöget, hogy kicsit zsibbassza a foghelyét és a sajgó ínyt.

Ad2; Megpróbál aludni, mert minden nappal jobb és jobb lesz.

Ad3; Teletömi magát fájdalomcsillapítóval.

Nem tudom mi volna a legjobb. Jelenleg a hideg víz mellett döntöttem. 

Csütörtökön találkozom Erikával. Jó volna addig valamit alkotnom. Lassan már elveszíti ő is a fonalat, hogy hol tartunk a regényben. magamra ugyan ezt nem mondanám. Csak már jó volna csak és kizárólag a regényre koncentrálni.

Szombaton elérkezik végül nagybátyámék esküvője. Már várom. Egyrészt, végre megnősül. Másrészt, végre kiöltözhetek :-) Arra a napra magam is elmondhatom, hogy tetőtől-talpig nő vagyok! :-)

Joyo