Lusta Disznó

Kedves Olvasó!

Tegnap szenvedtem az új felülettel, mert az otthoni gépen képtelen voltam bejelentkezni. Bizony! Folyamatosan azt írta ki, hogy időtúllépés miatt korlátozva! Majd meg evett az idegesség! Annyit ültem a gép előtt próbálva megfejteni a problémát, hogy még az edzésről is megfeledkeztem! Nagy szégyen! Pedig mindjárt itt van Március idusa, és én még csupán kétszer edzettem. Tegnap még a fitt-labdát is felfújattam a párommal, hogy kényelmesen végezhessem rajta a gyakorlatokat. Korábban arra fogtam a mozgás szegény életmódot, hogy...

  -este már fáradt vagyok!

  -hideg van a szobában!

  -késő van már!

  -álmos vagyok!

  -elkapott az ihlet és inkább könyvet írtam!

  -elneteztem az időt!

  -lapos a fitt-labda!

  -túl hosszú Czanik Balázs capoeira edzése!

  -fáj a térdem!

  -anyu elvitte a Leg Magic-et a kisboltba!

  -megérkezett a párom és úgy nem tudok edzeni, hogy közben ő is jelen van!

Igazság szerint, szerintem szimplán csak lusta disznó vagyok! Pedig nagy szükségem volna a rendszeres mozgásra. De az ember miért tudja olyan nehezen rávenni magát, hogy tornaruhát húzzon és elindítson a számítógépen egy program videót? Ezek ráadásul még szórakoztatóak is. És ami még szebb... senki sem röhög ki a mögötted lévő sorban. Egyedül vagy!

 Erika barátnőm lehetne számomra a példakép! Ugyan van rajta súlyfelesleg, viszont arányosan oszlik el rajta, mégis fogyókúrázik. Számomra a megtestesült nőiesség! Talán tíz centivel alacsonyabb nálam, életvidám, bár kicsit önbizalom hiányos. talán ez volt az egyik kiváltó oka annak, hogy összebarátkoztunk. Én is önbizalom hiányos nő vagyok. Bár egymást szoktuk győzködni eme érzet alaptalanságáról, több-kevesebb sikerrel! :-) 

Erika egy olyan munkahelyen dolgozik, konkrétan a magenta színű vállalat telefonos ügyfélszolgálatán, ahol össze-vissza beosztást kap, mégis képes arra, hogy napi szinte felcsatolja magára a mini súlyokat és eddzen egy jót! Én pedig lusta disznóként hempergek az ágyban, vagy terpeszkedek a bőrkarosszékben a monitort bámulva. Nem a legegészségtudatosabb életmód! Tudom, hogy változtatni kell rajta4 Tisztában vagyok vele! Azzal kezdhetném, hogy bármilyen fáradt is vagyok este, vagy legalábbis akármilyen lustának érzem magam, legalább egy félórás edzést tartanom kellene. Legalább táncolni tíz percet!!! Táncolni imádok! Mindig elfekszem! Legalább már nem vacsorázom!

Igazából sok minden nem változott az életmódomban, mióta 2011. Szeptember 15-én megszűnt a munkaviszonyom! És mégis... jönnek fel rám a kilók. Ott is 8 órában ültem a számítógép előtt. bár olykor elfelejtettem enni, nem sokat aludtam és stresszeltem! Óh, igen! Azok a régi szép napok, amikor még én is a telefonos ügyfélszolgálaton húztam az igát, és hallgattam a hülyébbnél-hülyébb ügyfeleket a telefonban! Lefogytam 65 kilóra! Az óta felszedtem majdnem négy kilót! Félelmetes! talán a nyugodtabb életmód? Vagy normálisabb ételeket eszem? Nem tudom! Passzolok! Talán valóban azzal kellene ellensúlyoznom, hogy valamit mozgok! 

Igazából sosem voltam a mozgásszegény élet pártján! Kicsi gyerekkoromtól kezdve nagy volt a mozgásigényem. Futkostam, görkorcsolyáztam, fára másztam, 7 éves koromtól kezdve versenyszerűen kosárlabdáztam, egészen tizenhat éves koromig! Aztán volt némi szünet. 20 évesen, amikor főiskolára jártam, az ottani konditeremben dolgoztattam meg magam heti háromszor másfél órában. Az óta lediplomáztam, a konditerem itthon nem vonz, talán mert megfelelőt még mindig nem találtam. Kerékpár túrákra járunk, amikor végre itt a jó idő, akkor drótszamárra pattanunk, és azzal közlekedünk a városban is. Emellett anyámmal tavaly elkezdtem jógára járni, bár egy ideje most az is szünetel. Nem tudom mikor megyünk újra. 

  Egyszóval próbálkozom, de azt hiszem nem elég kitartóan! Pedig jó volna. Nem igazán tetszik amit a tükörben látok. Ezen pedig csak és kizárólag én változtathatok! Kezdve azzal, hogy végre elszánom magam az esti edzésekre! ha már letöltöttem annyi videót, felfújattam a labdát és reggelente ösztönzés képen elrakom az ágyat, hogy legyen elég helyem capoeirázni, ennyivel tartozom a testemnek! Ráadásul mostanában túlságosan sok és mély lelki életet élek. Már már meg is feledkezem néha a testemről, aki sértődött jelzéseket küld, hogy felhívja magára a figyelmet:

  -viszket a bőröm

  -rossz az emésztésem

  -fáradékony vagyok

  -az arcbőröm kicsit sárgás

Egyszerűen tenni kell valamit! Nem mindig a föld felett lebegni 20 centivel! :-)

Szorítsatok, hogy végre legyűrtem magamban azt a Lusta Disznót!

Fontos a jó erőnlét, és az, hogy jól érezzem magam a bőrömben! Egyrészt egy kicsit meg kellene tisztítanom magam lelkileg és fizikailag is, hogy jövő héten, amikor három napra Dobogókőre utazunk, be tudjam fogadni azt a gyönyörű, varázslatos és gyógyító energiát amit maga a hely és a Ferenczi szikla áraszt magából. Ez a hely a Föld szívcsakrája!

 Másfelől fogynom sem ártana, ugyanis Március 31-én nagybátyán esküvőjére vagyunk hivatalosak, és szeretnék jól mutatni! :-) Ez már nőies gondolkodás. Bár nem a megfelelési kényszerre gondolok, csak arra a csekély női hiúságra, ami ösztönöz! ;-)

Szép napot kívánok!

Joyo