Most, hogy végre itt a jó idő, egyre több dolog sürgetővé vált! Illetve elég sok dolgot be is terveztem. Ilyen például a nőiesebb ruhatár beszerzése. Nem azt állítom, hogy kimondottan plázamacsek kívánnék lenni, de nem ártana több szoknya és szép színes harisnya a ruhatáramba. Találtam egy használt angol ruházati boltot a Várkerületen, ahol jó pénzért kincseket találhatok, csak szemfülesnek kell lennie az embernek. Az ember nem mindig talál valami kedvére való darabot... ez a helyzet felidézi bennem a főiskolás éveimet, amikor Székesfehérváron kezdtem megtalálni a magam sajátságos stílusát. Eléggé különc alkat voltam mindig is. Sosem szerettem elvegyülni a tömegben. Ez már eleve alkatilag is lehetetlenség a magam 180 centiméterével! Volt két olyan időszakom, amikor eléggé beszürkültem és kimondottan nőietlenné váltam. Brrr... belegondolni is rossz! Amikor az ember lánya amorfnak hitt testét több számmal nagyobb ruhákba próbálja elrejteni... szégyenli magát, inkább elbújna egy lukba. Mert hol az iskolatársak erősítik benned, hogy randa vagy (16 évesen), hol pedig úgymond életed párja (19-20 éves korig). Csak kapod a gonosz kis célozgatásokat...; -Menj szoláriumba! - Csináltass műkörmöket! - Szeretem, ha egy nő nőiesen öltözködik még akár télen is. (Hozzá kell tennem, hogy édes drága ex párom mindezt akkor mondta, amikor amúgy is eléggé szar hangulatban voltam, s télvíz idején, emlékeim szerint December elején, a mínuszban, éppen Fertőrákos keskeny kis utcáin baktattunk az egyik nagybátyjának születésnapi összejövetelére. Én téli nagykabátban, két vastag harisnyában, vastag farmer nadrágban, sapkában, sálban, kesztyűben, ráadásul nem is olyan régen estem túl egy komolyabb kismedence gyulladáson - véres vizelet, alhasi görcsök, derékfájdalmak és egyéb gyönyörök kíséretében... Mindent megtettem, hogy az újabbat elkerüljem. A felbujtó ok pedig unokatestvére és egyben legjobb barátjának újdonsült felesége volt, akit én mindig is egy nagyon dekoratív nőnek tartottam. Magas sarkú fekete csizmában, testszínű harisnyában, combközépig érő bordó-fekete skót kockás rakott szoknyában, és fekete rövid téli dzsekiben sétált előttünk.) Minden tiszteletem akkor a hölgyé volt, de képtelen lettem volna rá, és akkor már erősen hízni kezdtem a Békakirályfi mellett. na jó, nem is ez a lényeg. Akkoriban fájt, hogy nem értékeli, amit a kapcsolatunkért megtettem, nem bókolt, nem kaptam visszajelzéseket, hogy esetleg tetszik amit lát rajtam, vagy nem tetszik. Egyszóval semmi kapaszkodóm nem volt. Később pedig már jött ezekkel a megjegyzésekkel. Amikkel nem igazán tudtam mit kezdeni. Féltem megélni a nőiességemet, mert úgy, ahogy volt el is tiporták bennem, még a csíráját is.
A szakítás után egy-két hónappal, Lili barátnőmnek köszönhetően kezdtem visszatérni az "élők" soraiba. Megmutatta nekem azt a jókora Angol Használt ruha áruházat, ami majdnem Székesfehérvár központjában volt, s minden héten Szerdán (mert akkor volt árucsere), bementünk és kincskeresősdit játszottunk. Ott tettem szert a keleties tunikáimra, sáljaimra, nadrágokra és szoknyákra, amikkel akkoriban kifejeztem önmagam, s amiből nem volt még egy a városban! Sem Sopronban, sem pedig Fehérváron! Nagyon jó érzés volt, hogy végre az lehetek, aki valóban vagyok, s nem szorítottak korlátok közé. Ha valaki megkérdezte, hogy miért éppen olyan mintás felső vagy szoknya van rajtam, lazán le tudtam szerelni, úgy, hogy utána az illető el tudta fogadni a látványom. Ennyi, kész. Se zavart, se szorongást nem éreztem. Egészen addig, amíg a sorsszerű találkozásaim nem lettek egyre sűrűbbek Békakirályfival. Minden megnézett. Vagy gátlástalanul végigbámult rajtam, vagy a hipermarket valamelyik polcrendszerén keresztül. Akkoriban kattantak be nálam újra a régi programok, amiket még Ő ültetett el bennem, s szégyelleni kezdtem magam, azért ahogyan öltözöm.
Fura, hogy mindig függővé tettem valakitől a kinézetem. Azt, hogy vajon mennyire tűnök nőnek. Hibás dolog volt. Nem kellett volna. De minden nap kapunk rá egy új esélyt, hogy valami újba kezdjünk, valamit másként csináljunk. Olykor még elcicázom a gondolattal, hogy kipróbálom a műkörmöket. Talán egyszer egy szép napon, egy próbát megérnének. Ki tudja. Még az is lehet, hogy jól állna. Bár a saját körmeim is szépek... Mindegy. Csak cicázgatok. Mindenhonnan olvasom, hogy közeleg a nyár, és jó volna fogyni. Igen, ez az én terveim között is szerepel. Mert ugyan 180 centi magas vagyok, és ehhez a reggeli mérlegelés szerint 68.8 kg, mégis soknak érzem. Mintha egy nagy, szilárd anyaggal feltöltött lufi volnék, nem pedig könnyed és légies. Miért érzem úgy, hogy hiába mozgok, hiába eszem "normálisan", a centi meg sem mozdul, a mérleg pedig egyre többet mutat! Képtelenség. Várandós biztosan nem vagyok. A bőrömben sem érzem túl jól magam. Nem tudom mihez kellene, hogy kezdjek. Maradjak a futásnál? Keressek konditermet? Keményítsek az így is kemény edzéseken? Vagy szimplán hívjak ördögűzőt, mert minderre már nincs más magyarázat? Passzolok!
Talán keményíteni fogok az edzéseken. Igen, ez lesz a legjobb megoldás. Legalább a feszültséget is levezetem.
Ami a nőies megjelenést illeti... tulajdonképpen miként lehetne definiálni, hogy nőies megjelenés? Van valakinek erre ötlete? Esetleg az, amitől te magad annak érzed magad?
Rájöttem, hogy egy nő már attól jól érezheti magát a bőrében, ha beáll a zuhany alá, hajat mos, és leradírozza a bőrét, levágja a körmeit és szőrtelenít. A többi pedig talán jön magától :-) Legalábbis remélem. Tanácsot mindig meghallgatom, az kérdés, hogy mikor tartom be... :-)
Pedig most kimozdultam, pihentem, nem a megszokott mókuskerékben galoppoztam, és mégis furcsa.
Olyan, mintha alakulna át a testem. Fájnak a csontjaim, furcsa érzeteim vannak mellkas és alhas tájon, hol feszít, hol nyom, kavarog, tekereg, s olyan mennyiségű tétlen energia van bennem, hogy folyton csinálnom kellene valamit. Ez nem az a fajta tettvágy energia. olyan, mintha magasfeszültség keringene bennem, kiutat keresve, s képtelen vagy tőle egy helyben maradni. Le akarod vezetni, de fogalmad sincsen, hogy miként!
Azt hiszem erre lesz jó a futás. De majd csak holnap, mert ma fél nyolckor angol órára megyek. Onnan pedig haza sétálok. Az is bő egy óra, főként ha keresztül vágok a városon... ami ismételten jó feszültségűző!
Ami a nőiességet illeti... beletartozhat a szexuális étvágy ingadozása is? Nyugtassatok meg, hogy normális ha éppen nagyon kívánós vagyok, vagy, ha abszolút meg sem fordul a fejemben, hogy szexeljek! Ez a kérdés bizony eléggé gyakran foglalkoztat. Ritka a köztes állapot. Nevezzük, úgy, hogy nem fordul meg óránként a fejemben, de, ha a párom megpróbál elcsábítani, nem mondok nemet állapotnak. Fura egy szerkezet a nő...
Na majd még alakul. Kíváncsi leszek, hogy nyárra leszek e még tetőtől-talpig nő! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése