Újabb kincsek a gardróbból ^^

Sziasztok!

Tudom, hogy mostanában eltűntem egy kicsit, de nem sok mindenről tudtam volna írni. Igazából most sem, csak gondoltam bejelentkezem, hogy még élek :-)

Talán annyit, hogy haladok nagybátyám ajándékával, gyorsabban és szebben, mint gondoltam volna. Talán mire eljutok az autóm huzatáig, már valóban szép munkát fogok végezni ;-) A hétvégén nagyon sok minden átfutott az agyamon. Talán ilyen energiák jöttek, vagy sokat voltam egyedül, esetleg az, hogy kicsit visszaolvasgattam a regényem előzményeit... nem tudom. Igazából, amint befejezem a Csak azért is túlélem! - az életem, szeretném úgymond a második részét is kiírni magamból, ami kicsit talán furcsa lesz, hiszen nem Magda további kalandjait mutatná be, hanem azt az időszakot, ami megelőzte azt a rengeteg változást és furcsa élethelyzetet, amiről olvastatok. Elvégre azt is jó volna talán tudni, hogy Miből lesz a cserebogár? Honnan indult Magda, hogyan kóstolt bele az életbe, miként lépett a felnőttévállás rögös útjára, hogyan talált rá kezdetben önmagára, hogyan ízlelte meg a testi örömöt és a szerelmet, hogyan csalódott és élte meg rossz döntéseinek fájdalmas eredményeit? Miként ismerkedett meg Balázzsal, hogyan élt meg egy tiltott kapcsolatot, milyen volt mikor még boldog volt vele, miként fordult szembe a családjával, s vajon hol romolhattak el a dolgok... onnan pedig már ismerős a helyzet. Milyen ötlet? Érdekelne benneteket "törzsolvasókat" az előzmény? Mert, ha igen, akkor felírom a terveim közé :-) 

Az alapok egy része elkészült már. Várom a véleményeteket...

Ami a regényt illeti... direkt nem publikáltam még az új fejezetet... mert jobb szeretném, ha volna tartalékom, amíg újra meg nem száll az ihlet. Tudom, hogy kíváncsiak vagytok, hogy miként néz szembe egymással Magda és Zizu, és, hogy vajon megtörténik-e Krisztián és Magda között, aminek talán illene megtörténnie, de nem akarlak benneteket újból hetekig várakoztatni... kis türelmet szeretnék még kérni, s hamarosan olvashatjátok a "Méhkirálynő" című fejezetet ^^

Kicsit sok a dolgom mostanában, talán azért sem csókolt a Múzsa homlokon. Ma befizettem a vizsgadíjat az angol nyelvvizsgámra, arra készülök, közben egyre jobban közeleg a Nőnap és napközben dolgozom. Most is az áru érkezését várom. A vázákat és vödröket már előkészítettem, hamarosan nekilátok a kirakatnak, meg kell pucolnom. Délután egy órától már idesüt a Nap, és jobb szeretném, ha elcsúsznának az üvegen a napsugarak, nem pedig megtörnének a koszfoltokon! Fontos az imázs :-)  

Viszont mutatok valamit, amire, vagy inkább amikre a hétvégén bukkantam szekrény pakolás közben. Még mindig rejteget meglepetéseket a gardrób mélye ;-)

Mindig is imádtam ezt a hímzett selyem tunikát. Ez volt az első "különleges" ruhadarabom, amivel kifejeztem, hogy nem áll szándékomban elvegyülni a tömegben. Nem is volt olcsó... tizenkét évvel ezelőtt kaptam, és már akkor tízezer forint volt. De nagyon vigyáztam rá és megbecsültem. A mai napig jó állapotban van, csupán a legalsó csomót kellene megvarrni, mert kicsit elengedett. Az alatta lévő fekete aszimmetrikus koktélruha pedig vele egy idős. Tizenhat évesen vettem, mikor az első nagy fogyásom megtörtént és volt bátorságom nőiesebben öltözködni. Utoljára legalább nyolc éve volt rajtam ez így együtt, ahogy van. Egy esküvőre voltam hivatalos és csinos szerettem volna lenni. Sikerült :-) Így néztem ki tizenkilenc évesen:

Az eredmény... a násznép a szívébe fogadott, nagyon jót buliztam és táncoltan reggel hatig, ráadásul még be is pasiztam. Megéri néha kitűnni a tömegből. Egyre inkább úgy érzem drága Silver Moon, hogy újra és újra igazad van. A keleties stílus az, ami a legjobban áll. Talán efelé kellene orientálódnom... főként. Majd alakul a nyárra. De olyan jó volna hasonlóképpen újra elmenni valami eseményre. Kiöltözni, sminkelni, frizurát készíttetni. A legközelebbi lehetséges alkalom is csupán Augusztus végén lesz, de oda már megvan a ruha. Emlékeztek, a vörös nagyon, de nagyon felszabdalt alig anyag. Majd kiderül. Sok víz le fog folyni addig még az Ikva patakon.    

Illetve két kép a kézműves tevékenységemről:

Na jó, nem koptatom tovább a billentyűzetet... megyek  kirakatot rendezni... :-)

Legyen gyönyörű szép napsütéses Hétfőtök!

Joyo ^^