Önismereti kalandozás 2.

Sziasztok!

Ahogy mondtam, csak írni, írni és írni fogok, ha valami megfogalmazódik a fejemben és  a lelkemben.

Nos...elég sok minden meg is fogalmazódott. Két lépést tettem már ami az önismeretet illeti, vagy azt a részét, hogy sokkal jobban érezzem magam a bőrömben. Az egyik az, hogy igyekszem szépnek és ápoltnak érezni magam, amiért a magam részéről meg is teszem, amit tudok. Sminkelek, változatosan öltözködöm, most, hogy itt a jó idő meg is tehetem. Példát veszek a régi képeimről. A másik, amit elkezdtem, ígéretemhez híven... újra olvasom a régi blogom. 2007-el és 2008-al már végeztem. És emlékeztek, amikor azt is leírtam hozzá, hogy biztos vagyok abban, hogy égni fog a képem olvasás közben? Nem kíméltem magam. Még a hozzászólásokat is megnéztem, hátha valaki lecseszett valamiért.

  Miért van az, hogy azt éreztem a 21 éves énem kétségbeesett, szex után sóvárgó, töprengő, felajzott, dühöngő, bűnbánó, teszetosza bejegyzéseit olvasni, mintha egy tizenéves naplóját bújnám? Nagyon furcsa volt. Kicsit szégyelltem magam, amiért szinte nem szóltak másról a bejegyzéseim, mint a szexutáni vágyról, vagy a szexről, vagy a bűnbánatról, hogy talán mégsem kellett volna megtenni. Az a két év, míg össze nem jöttem Párommal, olyan volt visszaolvasva, mintha én is olyan lány lettem volna, akinek sosem hittem magam. A csaj, aki sosincs parkolópályán. Értitek? Pedig mindig úgy gondoltam, hogy nem kellek senkinek. Ugyan akkor ahogy futottam a szemeimmel a sorokat, csodálkozom, hogy többen nem vágtak a fejemhez bizonyos jelzőket. Igaz, hogy másfél év alatt három hímnemű fordult meg az életemben, de összegezve, Párom hét évvel ezelőtti kijelentésével fogalmazva: Én már összejöttem volna veled korábban is, csak mindig volt valakid.

Létezik olyan "népszerű" lány, akinek mindig van hódolója, de mégsem qrva? Ezek szerint igen, végül is nem havonta, hetente vagy naponta váltottam a pasikat. Remélem nem voltam az.

Más részről, amit még levontam, hogy a blogon nagyon intenzív lelki életet éltem. Nem viccelek. Szinte minden nap írtam, vagy lelkiztem, vagy éppen igyekeztem áttérni az egészséges életmódra a főiskolán. 

Huh...szóval erről beszéltem nektek korábban. Nincs garancia arra, hogy mikre jövök rá és mikre gondolok közben. 

Ma találkozom Fénytestvérrel. Korábbi blogomban Sötét Angyallal. Kíváncsi leszek, hogy ő mit mond erről a tervről. Lelkileg olyan, mintha ikrek volnánk. Talán szolgálhat néhány bölcs tanáccsal vagy meglátással.

Most megyek készülődni.... 

Joyo ^^