Tegnap sajnos kiborultam. Nem tudom mi ütött belém...egyszerűen olyan szinten kimerült voltam, hogy éppen, hogy Nimóhoz volt türelmem. Azt hiszem valahol azon a bizonyos pajzson ismételten beengedtem pár démonkát, akik alaposan megcsócsálták az önértékelésem és a hitem. Megint szar
anyának éreztem magam. Alig volt energiám, fájt mindenem, nyűgös és fáradt voltam.
Habár azt is meg kell említenem, hogy a kisember plusz egyszer felébredt éjszaka és a hajnali etetés után nem igazán akart vissza aludni, így ki is voltam merülve.
Telefonos segítséget kellett kérnem, hogy kicsit össze legyek rántva. Úgyhogy én is kicsit ciciztem tegnap és felhívtam anyut. Igaz, hogy sírva, de legalább úgy tettük le a telefont, hogy emelt rajtam és alaposan volt min elgondolkodnom.
Igen, tudom, hogy ezen minden anya keresztül megy. A kimerültség, a "nincs egy göncöm, ami ne volna hányás vagy tejszagú", vagy a tipikus anya-frizura "hajam egy gombócban a fejemre gumizva" állapot mindenkinek ismerős, aki gyereket nevel(t).
Azt hiszem minden Édesanya fejében megfordul a "Jó anya vagyok?", "Nem ártok neki?", "Jól csinálom?" kérdéskör, főleg amikor istentelenül ki vagyunk már merülve, ha segít a férjünk ha nem. Mert igen, jó anyák vagyunk. Csak túl kell valahogy lendülnünk az adott emelkedőkön és legyőznünk az állandó megfelelési kényszerünket.
Igen én is tudom, hogy Gé-t sem terhelhetem mindig, hogy segítsen este, hiszen egész nap vezet és már hajnali fél négykor talpon van, hogy munkába készülődjön. Ez jó esetben egybe esik az éjszakai etetéssel. Ő sem wellness-szel egész nap. Keményen dolgozik, cipekedik, vezet... De akkor is jól esik, amikor este megérkezik, mosolyogva a kezébe veszi a kisfiát és én egy kicsit szusszanhatok. Este pedig együtt készülünk a fürdetéshez és fektetéshez...
Az is elemelő érzés, hogy még így is szép vagyok a számára és bókol. Pedig aki ilyenkor nézett már tükörbe nagyon is jól tudja, hogy nem úgy festünk, mint aki a Nők Lapja címoldaláról ugrott le... De ez a nyers valóság, még akkor is, ha azért igyekszel picit oda is figyelni, mert van pár pillanatod arra, hogy rendesen megfésülködj. Estére le vagyunk párszor hányva, bukva, nyálazva, tépve, csócsálva, a szemünk karikás, az arcunk nyúzott, szédülünk a kimerültségtől... de akkor is helyt állunk és valamiért még akkor is gyönyörűnek tart a párunk... :)
És ez csodálatos. A család segít kijönni az örvényből...
Áldás!
Joyo^^
"Csak túl kell valahogy lendülnünk az adott emelkedőkön és legyőznünk az állandó megfelelési kényszerünket"
VálaszTörlésNe viccelj, Te írod le a tutit! Nagyon pici még a kisfiad, kevés idő telt el a szülés óta, Te mégis nagyon csinos vagy, és ez az időszak azért nehéz mindenkinek. Ne felejtsd el, ez egyre jobb lesz ez, hidd el!
Szép vagy a férjednek, és bókol? Na látod, minden rendben lesz!
:-)
Köszönöm :)
TörlésÓ, hát ez normális és évekig így marad, de belejön az ember. 5 éve vagyok anya, 5 éve hullámvasút. És én csinos sem vagyok.
VálaszTörlésKöszönöm a támogatást :)
TörlésVirtuális ölelés :-) ügyes vagy, embert próbáló ez az időszak és hamar el is múlik. Emlékszem nekem mindig azt mondták - csak most született és MÁR ennyi vagy annyi hónapos - bennem meg az volt CSAK ennyi, hihetetlenül lassan telt az idő. És a hangulatodon ilyenkor nem segit a folyamatos hormonszint hullámzás sem, eskű, a terhességeket sokkal jobba viseltem, mint a szűlés utáni állapotot minden nyüglődésével eggyütt. Kitartást!
VálaszTörlésKöszönöm :) Most már kezd rendeződni. Bár ismét felborult az alvás ritmusa. Az új módi, hogy 23-kor ébred először, utána hajnali 4-kor, majd nagy nehezen vissza alszik és durmol 7-ig, 8-ig...
Törlés