Vannak olyan témák, amiket az ember óvatosan közelít meg. Hol ezért, hol azért.
Nem is olyan régen kicsit be voltam fordulva, mert ismét engedtem a démonjaimnak, hogy begubózzanak a régi megszokásokba, az önbántalmazó körökbe, összeméricskélésekbe. Szerencsére kaptam segítséget két embertől is, hogy kiszakítsam magamat ebből a sötét, ragacsos pókhálóból, mielőtt a múlt teljesen bekebelez és helyrehozhatatlan károkat okozok a kapcsolatomban.
Igen, ez bizony az a bizonyos Ex-akta.
Amit az ember nem szívesen bolygat, pláne a Mi esetünkben. Ám olykor rés keletkezik a pajzson, kicsit figyelmetlen vagyok, és akár egyetlen kósza megemlítés, egy történet, egy emlék, egy alkalom vagy üzenet beindít egy láncreakciót és a negatív érzések utat törnek maguknak ezen a védelmi rendszeren. Ezt követően napokig képe vagyok belesüllyedni az önsajnálat futóhomokjába...pedig nem akarok. Boldog vagyok, szeretem a Férjem, tudom, hogy életem szerelmével vagyok végre, ahogy elrendeltetett. Közös gyermekünk van. Azt az életet élem, amit szerettem volna.
Mégis...Jé említése az esetek nagy részében piros posztó. Ezen még dolgozom. Erősen. Muszáj. Ez is egy feladat a számomra. Mert mindenkinek van múltja. Igaz, a mi esetünkben kicsivel bonyolultabb a helyzet ezzel az újra kezdéssel. Pedig párom odafigyel.
Nos...ezzel még dolgozom. De talán jó úton haladok.
Erről később még beszélek. De jelenleg felébredt a kisfiam, így Anya-üzemmódba váltok.
Legyen nagyon szép napotok!
Joyo^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése