Sziasztok!
Lelkileg jobban vagyok. Erősen dolgozom a lelki békémen. Vannak hullámok, de azért a szerelem és a boldogság minden esetben végül kiütéssel győz!
A legdurvább "támadás" rendszerint az, amikor átsuhan a fejemen, hogy hiba volt újra kezdeni, s összepakolva a a cuccokat, elköltözöm a kisfiúnkkal. (Nagyon durvák ezek a lelki és mentális megkörnyékezések a negatív oldal részéről...De mély levegőt veszek és előbb vagy utóbb túl lépek rajta.) Hiszen Gé tényleg nem győzi a tudtomra adni, hogy mennyire szerencsés, hogy ismét az életében vagyok és családdal ajándékoztam meg. Azt hiszem ez az egyetlen fogás rajtam. Még ha mi is és Jé is boldog házasságban él, egy bizonyos szintű düh még mindig van bennem, és azt hiszem a démonkák ebbe tudnak belekapaszkodni. Főleg, amikor engedem addig pusmogni őket, amíg már eljutok arra a pontra az örvényben, hogy attól rettegek, hogy újra megtörténik, ha nem nyújtom a legjobbat minden téren. Tudom, tudom, hogy baromság. A legfontosabb, hogy Én békében legyen Saját Magammal. És akkor már őszintén el tudom hinni azt, amit édesanyám mondott: "Ha Gé valaha is úgy gondolná, hogy mással akar lenni, mert nem felelek meg neki, akkor menjen csak... Többet érsz annál."
Nem, egyáltalán nem akarom ezt emlegetni. Még poén szinten sem, pedig párszor vissza nyelem a nyelvem hegyéről... Önuralmat gyakorlok.
Sokkal inkább arra koncentrálok, ami van, nem pedig arra amitől félek, hogy megtörténhet.
Készítettünk például egy bakancslistát azokról a belföldi és külföldi helyekről, ahová szívesen elutaznánk hárman, vagy többen (ha jönnének a nagyszülők vagy barátok). Ha majd rendeződünk anyagilag így a baba érkezése és a lakás felújítása után, és Nimó is nagyobb lesz az utazgatáshoz, elkezdjük Magyarország felfedezését. Az Instagramon van egy profil, a @hovanemjunk nevet viseli. Rengeteg utazási célt ajánl egy kis leírással. Főként abból válogattunk :) Nézzetek rá, ha lesz kedvetek kicsit utazgatni, kirándulni belföldön :)
A többi pedig alakul, ahogyan kell. Ha egyszer igazán szembe nézhetek Jé-vel meglesz, ha nem, akkor marad a "néha látjuk egymást a városban és ilyenkor alaposan felmérjük egymást" opció...
Legyen nagyon szép napotok!
Joyo^^
Drága Joyo! Olvasgatlak, és örülök, hogy leírod bátran ami a fejedben jár.Ez már fél siker. Kívülállóként én úgy látom, hogy ezek nem a démonkák amik ezt súgják neked, hanem az a bizonyos belső hang. Úgy érzed a lelked mélyén, hogy hiba volt újrakezdeni. És ha most, a kezdet kezdetén már így érzed, sokkal inkább rosszul fogod magad érezni ettől a gondolattól, ha már kopik a szerelem. Nem tuszkolhatod erőszakkal mindig vissza. Te egy szenvedélyes lány vagy, és előbb-utóbb robbanni fog a dolog. És ki fog jönni a szádon, amit most még vissza tudsz tartani. Nem mondom, hogy nem lehet ebből meggyógyulni, mert lehet, de iszonyat nagy meló! Egy döntés. Eldöntöd, hogy igen, annak ellenére ami bánt, és fáj, kitartasz mellette, és eldöntöd hogy megbocsátod neki akkor is, ha nem kapsz semmiféle kompenzációt, bocsánatkérést, elégtételt. Döntés újra és újra,-minden egyes nap- a megbocsátás mellett. Igen, igazam van és fáj ami történt, de megbocsátok neki. Nagyon nehéz ez! Minden egyes alkalommal meg kell tenni, amikor feljön a gondolat.És egy nap, talán hosszabb, talán rövidebb idő után már nem csak a szád mondja hogy megbocsátok, elengedem ezt, hanem az érzés is megjön hozzá.Hatalmas nagy munka magadon, és magaddal. Nem tudom mi vezetett a válásodhoz, mi volt az utolsó csepp, amivel betelt a pohár. De ha Gével akarsz maradni, óriási akaraterőre lesz szükséged, tekintve a temperamentumodat, az igen jó ösztöneidet, és megérzéseidet. Ne érts félre, úgy értem, hogy egy ex baráttal amúgy sem egyszerű az újrakezdés, pláne ha ilyen sebek maradnak. Nagyon drukkolok NEKED!, legyen úgy, ahogy NEKED jó!! Puszi! Ui: egy óráig vacilláltam, hogy leírjam-e amit gondolok, nem akartalak megbántani.
VálaszTörlésSzia Silver!
TörlésKöszönöm az őszinteséget. Nem bántottál meg vele. Sőt, kimondottan értékelem.
Ami az előző házasságom felbomlását illeti...sajnos sok mindenre vak voltam. Rossz irányba mentek a dolgok és lelkileg szépen lassan haldokolni kezdtem. Ha nem léptem volna ki belőle, bele betegszem, ami felé már vészesen haladtam a pánikbetegséggel és a gyomorfájással. Voltak egyéb problémák is, de erre tényleg nem szeretnék kitérni. Tisztelem és szeretem annyira a volt férjem, hogy ezt a részt megtartom magunknak.
Ami Gé-t illeti...ez egy karmikus, tragikus, szenvedélyes, alapban boldog kapcsolat. Ezen kell dolgozni. El fogom neki mondani, hogy ezt is letisztázzuk és a helyére tegyük. Mert szeretjük és tiszteljük egymást, hogy most már ennyi idő távlatából és ennyi tapasztalattal a hátunk mögött tegyünk egymásért és a kapcsolatért :) Köszönöm az aggódást, jól esik.