Sziasztok!

Örömmel jelentem, hogy sokkal jobban vagyok. Végre itt a péntek és a közelgő hétvége gondolata megnyugtat. Ezen a héten Gé hosszús volt, így sok minden rám maradt, hiába jöttek át szüleim munka után, hogy kicsit segítsenek. Hiányzott a férjem. De tudom, hogy holnap hajnaltól már közösen oldjuk meg a felmerülő helyzeteket Nimóval kapcsolatban. 

Azt tudom, hogy a korábban említett dolgot mindenképpen átbeszélem vele. 

Várom, hogy végre vissza térjen a jó idő és neki indulhassunk kirándulni hármasban.

Mostanában, amíg pluszok voltak és napsütés, elkezdtem ismét a levegőhöz szoktatni Nimót. Muszáj. Mostanában nagyon szoba-baba volt. Az a probléma, hogy így közel négy hónaposan már unatkozik a mélykocsiban. Ültetni még nem szabad, és nem tudom annyira megemelni a mély kocsit, hogy rendesen körül tudjon nézni belőle. Most úgy oldom meg, hogy a hordozóját bele teszem a babakocsiba, így ha akar, tud nézelődni. Még csak fél-háromnegyed órákra viszem ki, mert hamar türelmetlenné válik és sírni kezd. Szoknia kell a helyzetet és megtalálni az örömöt a sétákban is. 

Egyelőre még nagyon, de nagyon cicis... sűrűn kér enni, inni. Így nehezebb hosszabb sétára elmenni vele, főleg, hogy a hideg miatt nem tudom akármikor megszoptatni... De majd ez is alakulni fog nála. Nem jó a négy fal között....

 

  Joyo^^