Hatodik nap, hogy magunk vagyunk. Párom derekasan állja a sarat. Semmi gond. Nincsenek nagy terhek ránk, rám, vagy rá rakva. Szimplán azért érdemel kitüntetést, mert engem képes mostanában elviselni! El tudom mennyire idegesítő lehetek, amikor következetlen vagyok (Ezt szeretném, ne, várj, inkább ezt! Hozd ki a szalagokat. Ne, várj, majd én kimegyek érte... stb)
Birka türelme van ennek az embernek. Hmmm.... zsák a foltját. Hozzám kell is a türelem! Főként most. Feszült vagyok. Idegbeteg és nyűgös. Legszívesebben hazamennék, bebújnék a takaróm alá és valami rágcsával a kezemben csak lesnék ki a fejemből. Igen, eltaláltad, menstruálni fogok. Mégpedig hamarosan, ami a jeleket illeti. Azt nem érzem, hogy puffadok, csak húz lefelé a hasam, ha valaki hirtelen mozdul, hangosabban szól a kelleténél, dudál, morog, döntésképtelen, tesze-tosza.... meg tudnám ütni! Tudom, hogy ismerős a dolog, akár még bólogathatsz is a monitor előtt ülve. Ráadásul a jobb oldalam érik, amikor agresszívebb szoktam lenni a kelleténél, s nem kis önuralomra van szükségem, hogy emberséges tudjak maradni. Bárkivel szemben. Legyen az egy vevő, egy kapkodó osztrák, a párom, vagy a családom bármely tagja.... esetleg valamelyik barátom... megtanultam az évek során, hogy hol van a határ. Inkább előre szólok és elnézést kérek, hogy amennyiben rosszul szólok.... indokolatlanul, azt nem ők váltják ki belőlem (legalábbis a családomnak és barátoknak szólni szoktam, a vevőkre meg nem tartozik az ilyen!)
Oh, már eleve furán indult a nap. Éjszaka sokat forgolódtam. Rosszat álmodtam. Nem horrorisztikusat, csak baromira kellemetlent. Mondjuk úgy, hogy olyasmivel vádoltak meg álmomban, ráadásul nem is nekem, hanem Páromnak hadoválva telefonon keresztül, amit nem tettem. Ártatlan voltam az ügyben. Ilyet már jó ideje a valóságban sem cselekedtem. De az idegesítő, pszichopata hang csak nem hagyta abba a szapulást a vonal túlsó végén, s még Párom is nehezen fojtotta belé a szót. Ilyenekre emlékszem, hogy: - "Nyomatékosan megkérlek, hogy közöld a pároddal...", "Ha nem hagyja abba megbánja!"...
Egyszóval.... szarügy! Ez olyan volt, még ha csupán álmodtam is, amikor mindenképpen rád akarnak húzni valamit, csak, hogy bántsanak, vagy félreértésből kifolyólag, de a másik fél mindezt képtelen beismerni. Valahol ott szakadt félbe az álom, hogy éppen elégtételt akartam venni, de megriadtam és már nem tudtam vissza aludni. Azt hiszem nem is akartam. Bár odakint szürkeség és sötét volt, a vad eső dörömbölt az ablaktáblákon. De valahogy mégiscsak kikecmeregtem az ágyból, felhúztam a flanel köntösömet, mert hűvös volt a szobába és kicsoszogtam kávét készíteni. Nehezen indult be a nap.
Folyamatos ingaeffektus van. Amennyi mértékbe pocsék dolog történik velem, mint például ma a fogorvosi látogatás, olyan mértékben hallottam kis történeteket és beszámolókat melyek megmosolyogtattak. Mégpedig az egyik kedvenc témámmal kapcsolatban ^^ Úgyhogy... most valahol itt tartok.
Zárás után nyelvórára megyek. Már szorgosan írom az angol nyelvű naplómat is, hogy gyakoroljak, Októberben lesz a nyelvvizsga. Óra után Párommal hazamegyünk, vacsorát készítünk (nekem csak lájtosat, tényleg diétázni szeretnék!), bedobok egy adag mosnivalót (ez még nem olyan biztos...idő függvénye), de azt biztos, hogy végre megmosom a hajam. Felér egy újjászületéssel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése