Sziasztok!

Örömmel jelentem, hogy sokkal jobban vagyok. Végre itt a péntek és a közelgő hétvége gondolata megnyugtat. Ezen a héten Gé hosszús volt, így sok minden rám maradt, hiába jöttek át szüleim munka után, hogy kicsit segítsenek. Hiányzott a férjem. De tudom, hogy holnap hajnaltól már közösen oldjuk meg a felmerülő helyzeteket Nimóval kapcsolatban. 

Azt tudom, hogy a korábban említett dolgot mindenképpen átbeszélem vele. 

Várom, hogy végre vissza térjen a jó idő és neki indulhassunk kirándulni hármasban.

Mostanában, amíg pluszok voltak és napsütés, elkezdtem ismét a levegőhöz szoktatni Nimót. Muszáj. Mostanában nagyon szoba-baba volt. Az a probléma, hogy így közel négy hónaposan már unatkozik a mélykocsiban. Ültetni még nem szabad, és nem tudom annyira megemelni a mély kocsit, hogy rendesen körül tudjon nézni belőle. Most úgy oldom meg, hogy a hordozóját bele teszem a babakocsiba, így ha akar, tud nézelődni. Még csak fél-háromnegyed órákra viszem ki, mert hamar türelmetlenné válik és sírni kezd. Szoknia kell a helyzetet és megtalálni az örömöt a sétákban is. 

Egyelőre még nagyon, de nagyon cicis... sűrűn kér enni, inni. Így nehezebb hosszabb sétára elmenni vele, főleg, hogy a hideg miatt nem tudom akármikor megszoptatni... De majd ez is alakulni fog nála. Nem jó a négy fal között....

 

  Joyo^^

Démoni pusmogás és bakancslista

 Sziasztok!

Lelkileg jobban vagyok. Erősen dolgozom a lelki békémen. Vannak hullámok, de azért a szerelem és a boldogság minden esetben végül kiütéssel győz! 

A legdurvább "támadás" rendszerint az, amikor átsuhan a fejemen, hogy hiba volt újra kezdeni, s összepakolva a a cuccokat, elköltözöm a kisfiúnkkal. (Nagyon durvák ezek a lelki és mentális megkörnyékezések a negatív oldal részéről...De mély levegőt veszek és előbb vagy utóbb túl lépek rajta.) Hiszen Gé tényleg nem győzi a tudtomra adni, hogy mennyire szerencsés, hogy ismét az életében vagyok és családdal ajándékoztam meg. Azt hiszem ez az egyetlen fogás rajtam. Még ha mi is és Jé is boldog házasságban él, egy bizonyos szintű düh még mindig van bennem, és azt hiszem a démonkák ebbe tudnak belekapaszkodni. Főleg, amikor engedem addig pusmogni őket, amíg már eljutok arra a pontra az örvényben, hogy attól rettegek, hogy újra megtörténik, ha nem nyújtom a legjobbat minden téren. Tudom, tudom, hogy baromság. A legfontosabb, hogy Én békében legyen Saját Magammal. És akkor már őszintén el tudom hinni azt, amit édesanyám mondott: "Ha Gé valaha is úgy gondolná, hogy mással akar lenni, mert nem felelek meg neki, akkor menjen csak... Többet érsz annál."

Nem, egyáltalán nem akarom ezt emlegetni. Még poén szinten sem, pedig párszor vissza nyelem a nyelvem hegyéről... Önuralmat gyakorlok.

Sokkal inkább arra koncentrálok, ami van, nem pedig arra amitől félek, hogy megtörténhet.

Készítettünk például egy bakancslistát azokról a belföldi és külföldi helyekről, ahová szívesen elutaznánk hárman, vagy többen (ha jönnének a nagyszülők vagy barátok). Ha majd rendeződünk anyagilag így a baba érkezése és a lakás felújítása után, és Nimó is nagyobb lesz az utazgatáshoz, elkezdjük Magyarország felfedezését. Az Instagramon van egy profil, a @hovanemjunk nevet viseli. Rengeteg utazási célt ajánl egy kis leírással. Főként abból válogattunk :) Nézzetek rá, ha lesz kedvetek kicsit utazgatni, kirándulni belföldön :)

A többi pedig alakul, ahogyan kell. Ha egyszer igazán szembe nézhetek Jé-vel meglesz, ha nem, akkor marad a "néha látjuk egymást a városban és ilyenkor alaposan felmérjük egymást" opció...

Legyen nagyon szép napotok! 

Joyo^^   

Zöldségcentrifuga és lelki vívódások

 Sziasztok!

Férjem szombaton meglepett egy saját zöldség-gyümölcs centrifugáva. Így az egészségesebb étkezés most már tényleg csak egy karnyújtásnyira van. Már valóban csaj rajtam áll, hogy elkészítem-e az italokat avagy sem. 

Szépen fokozatosan fogyok vissza. Márciusra tervezem, hogy elkezdek mozogni is. 

Elértem már az egyik célom. Hetessel kezdődik a súlyom. Igaz, hogy 79,5 kg vagyok, de nagyon-nagyon régen nem láttam már a mérlegen ezt a kombinációt :) És ez felvillanyozott. Azt hiszem utoljára a második trimeszter elején láttam a mérleget ennyit, akkor azonban inkább elkeserített  a dolog. Túl gyorsan híztam. Egyszerűen csak zabáltam és zabáltam. A várandós vitamin miatt volt főként farkasétvágyam. Erre senki sem figyelmeztetett. Az első trimeszter végén már abba hagyhattam volna. A hatodik hónapban egy szülész-nőgyógyász doktornő hívta fel rá a figyelmem, hogy ez okozhatja. Miután abba hagytam, az éhség is elmúlt. 

Később már Nimó méretei miatt lettem akkora, amekkora. Így mentem be a szülőszobára 100,5 kilósan. 

Gyakorlatilag 21 kilóval vagyok kevesebb, mint közvetlenül a szülés előtt. 

Mindenem szépen alakul.

Még a nemi életem is kezd rendeződni, bár a legelején még érzékeny mind a három helyen, ahol vágtak, repedt, varrtak... de ez még mindig normális három hónappal a szülés után... De legalább a kedvem már megjött hozzá.

Volt pár dolog, ami kicsit kikezdtem mostanában az önbizalmam és a rendeződő életemet. Ezek a kis démonkák becélozzák a kapcsolatom békéjét. Leginkább az Ex-aktával. Tudom, hogy Gé úgy gondolja, hogy mind a kettőnknek megvan a maga múltja és ezzel tisztában vagyunk. De olykor nem értem, hogy miért jó neki felhozni és élményeket mesélni Jé-vel kapcsolatban. Olykor érzékelem, hogy elharapja a mondatot és pillanatok alatt javítja magát, hogy ne többesszámban, vagy úgy fogalmazzon, hogy egyértelműen érzékeljem, hogy Jé-ről van szó. Nem szándékos. Olykor szerintem esszébe sem jut, hogy esetleg megbánt vele, mert számára egyértelmű, hogy együtt vagyunk, szeretjük egymást. Számomra, mint nőnek, valahogy mégis egy pillanat, egy fél mondat, egy megjegyzés elég, hogy távolságtartóbb legyek, bezárkózzak, s csak szépen lassan tudok kibontakozni belőle és ismét lelki békére lelni. 

Valahol még mindig ott van bennem a megsebzett lány, aki helyett mást választottak. Hiába ellett az a tizenkét év, hogy megérjünk egymásra... Átbeszéltük... de mégis olykor-olykor kiesik egy-egy csontváz a szekrényből. És ezek a démonkák a legváratlanabb pillanatokban suttognak a fülembe rossz gondolatokat ébresztve. 

Kemény meló az egyensúlyt fenntartani. De szinte minden nap udvarol és erősíti bennem, hogy mennyire szeret, mennyire büszke rám, amiért ilyen jó édesanya vagyok, felnéz rám sok mindenért, szeret, imád, kíván mert nagyon szexisnek tart... innen tudom, hogy csak és kizárólag a démonkák tehetnek erről az egész bizonytalanságról....

Meló bizony lesz vele...

Legyen nagyon szép napotok!

Joyo^^        

Vannak csodálatos, nehezebb és nagyon nehéz napok....

 Tegnap sajnos kiborultam. Nem tudom mi ütött belém...egyszerűen olyan szinten kimerült voltam, hogy éppen, hogy Nimóhoz volt türelmem. Azt hiszem valahol azon a bizonyos pajzson ismételten beengedtem pár démonkát, akik alaposan megcsócsálták az önértékelésem és a hitem. Megint szar

anyának éreztem magam. Alig volt energiám, fájt mindenem, nyűgös és fáradt voltam.

Habár azt is meg kell említenem, hogy a kisember plusz egyszer  felébredt éjszaka és a hajnali etetés után nem igazán akart vissza aludni, így ki is voltam merülve.

Telefonos segítséget kellett kérnem, hogy kicsit össze legyek rántva. Úgyhogy én is kicsit ciciztem tegnap és felhívtam anyut. Igaz, hogy sírva, de legalább úgy tettük le a telefont, hogy emelt rajtam és alaposan volt min elgondolkodnom. 

Igen, tudom, hogy ezen minden anya keresztül megy. A kimerültség, a "nincs egy göncöm, ami ne volna hányás vagy tejszagú", vagy  a tipikus anya-frizura "hajam egy gombócban a fejemre gumizva" állapot mindenkinek ismerős, aki gyereket nevel(t). 

Azt hiszem minden Édesanya fejében megfordul a "Jó anya vagyok?", "Nem ártok neki?", "Jól csinálom?" kérdéskör, főleg amikor istentelenül ki vagyunk már merülve, ha segít a férjünk ha nem. Mert igen, jó anyák vagyunk. Csak túl kell valahogy lendülnünk az adott emelkedőkön és legyőznünk az állandó megfelelési kényszerünket.

Igen én is tudom, hogy Gé-t sem terhelhetem mindig, hogy segítsen este, hiszen egész nap vezet és már hajnali fél négykor talpon van, hogy munkába készülődjön. Ez jó esetben egybe esik az éjszakai etetéssel. Ő sem wellness-szel egész nap. Keményen dolgozik, cipekedik, vezet... De akkor is jól esik, amikor este megérkezik, mosolyogva a kezébe veszi a kisfiát és én egy kicsit szusszanhatok. Este pedig együtt készülünk a fürdetéshez és fektetéshez...

Az is elemelő érzés, hogy még így is szép vagyok a számára és bókol. Pedig aki ilyenkor nézett már tükörbe nagyon is jól tudja, hogy nem úgy festünk, mint aki a Nők Lapja címoldaláról ugrott le... De ez a nyers valóság, még akkor is, ha azért igyekszel picit oda is figyelni, mert van pár pillanatod arra, hogy rendesen megfésülködj. Estére le vagyunk párszor hányva, bukva, nyálazva, tépve, csócsálva, a szemünk karikás, az arcunk nyúzott, szédülünk a kimerültségtől... de akkor is helyt állunk és valamiért még akkor is gyönyörűnek tart a párunk... :) 

És ez csodálatos. A család segít kijönni az örvényből...

Áldás!

Joyo^^     

Lehtséges az étrend reform szoptatós anyaként?

 Jó reggelt!

Kicsit vissza olvasgattam a korábbi írásaimat.

Érdekes, hogy fennakadtam egy másfél évvel ezelőttin, amelyben a szervezetemben lévő gyulladásos környezet visszaszorításáról írtam. Azt vettem a fejembe, hogy minél kevesebb táptalajt adok egy következő ciszta vagy endometriózis kialakulási lehetőségének. 

Egyáltalán nem őrültség.

Amíg nem rendszereződik a ciklusom addig az endometriózisra kisebb az esély. Éppen ezért szeretném a lúgos, gyulladás mentes közeget kialakítani a testemben.  

Azt viszont nem tudom, hogy egy erre a célra kialakított és megtervezett étrenddel nem e vonok meg valamit a babámtól. Bár ez sosem arról szólt, hogy káros anyagokat viszek be. Inkább a káros anyagokat csökkentem. De ez vajon olyan, mint egy méregtelenítés? Mert az egyáltalán nem javasolt. Vagy olyan tápanyaggal lesz szegényebb a tejem, amire lehet, hogy szüksége volna, ha igyekszem glutén mentessen enni és csökkentem a cukrot? A cukorcsökkentéssel valószínűleg nem lövök mellé. Hiszen a baba szervezete eleve nem tudja azt feldolgozni és reflux alakul ki nála. Ugyan ez a helyzet a laktózzal. Kicsit nehezen mondok le a tejről. Egyelőre igyekszem a reggeli "kávé-tejjel" mennyiségre csökkenteni. Van már itthon alternatív tej...méghozzá kókusz, mert egyedül annak az ízét bírom. SE a rizs, se a mandulatej nem nyerő nálam. Egyszerűen nem megy.  

A többit fokozatosan kellene kialakítanom. 

Mint azt tegnap is írtam, kicsivel több időm szabadult fel most, hogy Nimó jobban elfoglalja magát a játszószőnyegen.

Márt nagyjából megterveztem a heti menüt. Van itthon salátának való, tonhal, marinált lazac szelet, garnéla, tonhal konzerv, mirelit zöldségkeverék....

Van miből választani. 

Lehet, hogy össze kellene vetnem egy szoptatós étrendet a terveimmel. És abból kiokoskodni valamit, hogy a babám mindent megkapjon, amire szüksége van.

Van valakinek hasonlóval tapasztalata? 

Legyen nagyon szép napotok :)

Joyo^^ 

Vágy az egészségesebb életre anyaként

 Sziasztok!

Azt hiszem elérkezett ismét az adott évben, amikor a szervezetem az egészségesebb ételek kívánja. Érzem, hogy tisztulnom kellene. Nem csak az én érdekemben, hanem Nimródéban is. 

Mivel Nimó kicsivel jobban el tudja foglalni magát ha leteszem a játszószőnyegre vagy beteszem a hintájába, így több mindenre marad időm. Akár még főzni is... vagy párolni...vagy facsarni... vagy centrizni...esetleg salátát készíteni...vagy sütni...

Kíváncsi vagyok miként tudom beépíteni a mindennapokba. A gyerek rutinjába kell valahova betennem és akkor számára sem lesz furcsa, hogy Anya néha kicsit a látómezején kívülre kerül. 

Szüleim tegnap megkínáltak az általuk gyümölcs és zöldségcentrifugával készített egészséges vitamin lével... nagyon tetszik, de ezért nem biztos, hogy Gét belehajszolom egy újabb konyhai gép vásárlásába, mivel ő nem  iszik ilyeneket. Egyszerűen nem bírja nagyobb mennyiségben a gyomra. A párolt vagy sült zöldségekkel is sokszor hadilábon áll. Ez van. Ebben itthon most sincs partnerem, ha csak Nimródot nem számolom bele, hiszen ő ugyan úgy fogyasztja, csupán átalakított állapotban :)

Lehet, hogy szüleim ellátnak majd a kellő mennyiségű lével... majd meglátjuk :)

Mindenesetre az időtöbblet miatt végre tornázni is tudok napközben. Inkább délelőtt, mert a kisfiam akkor még jobb hangulatú, könnyebben kezelhető, mint délután.

Mint írtam, a vágy és az igény megvan a változtatásra...már csak a napunk részévé kell tennem...

Mert tulajdonképpen ezzel már egy mintát is mutatok cseperedő gyermekemnek. Tudom, hogy a harmadik hónapban még normális, hogy nincs időm szinte semmire. De ez kezd megváltozni. A többi pedig már  rajtam múlik :)

Nos Joyo...hajrá! :)

 

Joyo ^^   

Ex-akta

 Vannak olyan témák, amiket az ember óvatosan közelít meg. Hol ezért, hol azért. 

Nem is olyan régen kicsit be voltam fordulva, mert ismét engedtem a démonjaimnak, hogy begubózzanak a régi megszokásokba, az önbántalmazó körökbe, összeméricskélésekbe. Szerencsére kaptam segítséget két embertől is, hogy kiszakítsam magamat ebből a sötét, ragacsos pókhálóból, mielőtt a múlt teljesen bekebelez és helyrehozhatatlan károkat okozok a kapcsolatomban. 

Igen, ez bizony az a bizonyos Ex-akta. 

Amit az ember nem szívesen bolygat, pláne a Mi esetünkben. Ám olykor rés keletkezik a pajzson, kicsit figyelmetlen vagyok, és akár egyetlen kósza megemlítés, egy történet, egy emlék, egy alkalom vagy üzenet beindít egy láncreakciót és a negatív érzések utat törnek maguknak ezen a védelmi rendszeren. Ezt követően napokig képe vagyok belesüllyedni az önsajnálat futóhomokjába...pedig nem akarok. Boldog vagyok, szeretem a Férjem, tudom, hogy életem szerelmével vagyok végre, ahogy elrendeltetett. Közös gyermekünk van. Azt az életet élem, amit  szerettem volna.

Mégis...Jé említése az esetek nagy részében piros posztó. Ezen még dolgozom. Erősen. Muszáj. Ez is egy feladat a számomra. Mert mindenkinek van múltja. Igaz, a mi esetünkben kicsivel bonyolultabb a helyzet  ezzel az újra kezdéssel. Pedig párom odafigyel. 

Nos...ezzel még dolgozom. De talán jó úton haladok.

Erről később még beszélek. De jelenleg felébredt a kisfiam, így Anya-üzemmódba váltok.

Legyen nagyon szép napotok!

Joyo^^

   

Kezdő méretek....

 Sziasztok!

Ma reggel elő mertem venni a szabó centit, hogy felmérjem a helyzetet. December közepén mértem utoljára. Nos azért szépen lassan valóban vannak változások a méreteimben.

Édesanyám szerint is szépen fogyogatok...ő mostanában amúgy is ritkán lát, így számára látványos a változás.

Ha úgy vesszük 2021-ben ezek a kezdő méretek....

Súly: 80 kg

Mellbőség: 102 cm

Derékbőség: 83 cm

Pocak: 105 cm

Csípőbőség: 104 cm

Fenék: 108 cm

Combok: 66 cm

Kíváncsi vagyok, hogy a következő hónapra mennyit változik a helyzet ;)

Joyo ^^

Testem változásai...

 Sziasztok!

Kicsit féltem a hajmosástól, de nem volt olyan durva az ezt követő fésülködés. Köszönöm a támogatást és az együttérzést. Jó tudni, hogy az anyukák összetartanak és támogatják egymást :)

Különös, hogy mindaz a testi és lelki átalakulás amin keresztül megyünk a várandósság során mennyire hirtelen át tud csapni önértékelési zavarba amint megszületik az utód és az altesti fájdalmak tompulnak. Mindaz, amin kilenc hónap alatt keresztül megyünk, míg örömmel elfogadjuk a testünk változásait, a szülés után erre már nem igazán van lehetőség.  Olyan hirtelen áll be a fizikai és lelki változás. Egyszer csak a babád már a karjaidban van. A melleid bedurrannak a tejtől, a hasad pedig leeresztett strandlabdaként lötyög engedve a centrifugális erőnek. 

Nem csak azt kell feldolgozni, elfogadni és megélni, hogy anya lettem. A párkapcsolat dinamikája is változásokon megy keresztül. Nálam leginkább a szexualitás témakörében. Mindig is fontos szerepet töltött be az életemben és mindezt leginkább Gével tudtam és tudom is megélni. Így amikor a szülést követően traumákon ment keresztül az altestem és az első próbálkozások fájdalmasra és kellemetlenre sikerültek, befordultam. Hiába kaptam támogatást, együttérzést, nyugtatást Gé részről, nem ő hanem én magam voltam türelmetlen. Azt hittem nincs arra remény, hogy vissza kapjam a régi énem. A magas libidójú, nagy étkű tüzes nőt, akinek a szex ugyan olyan fontos a kapcsolatában, mint egy jó beszélgetés.

Leginkább türelemre intett mindenki, akivel beszéltem erről a témáról. Azt mondták fokozatosan szoktassam vissza magam. Azt mondták olyan, mint a biciklizés (de ez tévedés). 

Őszintén megosztottam a félelmeimet és kétségeimet Gével. Ez fontos alapja az új kapcsolatunknak. Mindig őszintén. Mindig el kell mondani, ha bánt valami vagy szorongással tölt el. Nehogy tüskévé váljon idővel.     

Az első együttlét valóban olyan volt, mintha a legelső lett volna...

Izgultam, lassúak és óvatosak voltunk. 

Én irányítottam és csak addig és annyit, amennyit jónak láttam.

Sosem hittem volna, hogy egyszer újra átélem az "elsőt". 

De még mindig nem rendeződtem. Gondolom alap esetben az ember lánya nem szülés után három hónappal kezd vad ágytornákba a párjával...

De a magam részéről még nagyon sok mindent el kell fogadnom. 

Remélem jó úton haladok vele....

 

Legyen szép napotok!

 

Joyo ^^

Szülés utáni hajhullás....brrrrr....

 Sziasztok!

 

Van egy dolog ami nagyon nagyon foglalkoztat így a szülés után három hónappal...

 Nem tudom ki hogyan van/volt vele, de egy hete észrevettem, hogy hullani kezdett a hajam. Eléggé lesokkolt a tény. Alapból rengeteg hajam van és a korábbi fésülködéseknél is előfordult a természetes hajhullás ami sorén cserélődik az ember haja. De amikor láttam, hogy a fésűben lévő hajszálak mennyisége megnégyszereződött... legszívesebben sikoltottam volna. 

Habár mindenki azt mondja, hogy ez anyatejes táplálásnál teljesen természetes dolog, azért kétségbeejtő és kényelmetlen érzés. Igaz, hogy nem csomókban jön és nincsenek kopasz foltjaim, de üldöz a rémkép, hogy mi lesz ennek az egésznek a vége.

Szedek vitaminokat, de egyelőre a multivitaminnal együtt még nem mertem elkezdeni a Revalid kúrát...

Az egy dolog, hogy van még rajtam kb 9 kg súlytöbblet, mert tudom, hogy tavasztól már tudok edzeni, amivel szépen leolvadnak majd rólam a kilók. De a hajhullással nem igazán tudok mit kezdeni...

Ötletek? Tippek? Emlékek?

Köszönöm szépen...

Joyo^^

Az év első bejegyzése

 Sziasztok!

Kicsit megcsúsztam az év első bejegyzésével, de a kisfiam az utóbbi napokban növekedési ugráson ment keresztül és eléggé nyűgös volt. Vele együtt pedig én is. 

Érzem magamon, hogy fizikailag és lelkileg is jobban vagyok három hónappal a szülés után, mert a kreatív energiáim vissza találtak hozzám. Éledezik bennem az író, csupán időm nincsen írni egyelőre. Talán ha ennél fixebben kialakul a kisfiam alvási rendje, mert most még eléggé össze-vissza alszik és leginkább rajtam. Még ha mély alvásba kerül, akkor is megriad, ha leteszem a kiságyába.... valahogy rá kell jönnöm miként taníthatom meg neki, hogy el tudja altatni magát.

A másik kreatív vonal a Férjemmel fut. Különböző kreatív maszek ötleteink vannak amikbe a gyerek fogantatása illetve megszületése előtt már bele vágtunk. Ezekről majd kicsit később.

 

Érdekes ahogy így belegondolok... sok mindenről tudnék írni itt a blogban, de valahogy nem találom a szavakat. Mintha egyelőre leblokkolnának bennem a mondatok, a témák...ki érti ezt?

A gondolataim nagy része a gyerek gondozás körül forog és sosem hittem volna, hogy a legnagyobb vágyam az lesz, hogy nyolc órát aludja egybe zavartalanul... de eljutottam idáig. Legalább már vannak terveim, hogy  mit szeretnék kezdeni magammal. Az egyetlen pocsék és szorongató érzés, hogy be vagyok zárva a négy fal közé. Nem egyszerű neki indulni egy közel hét kilós gyerekkel a harmadik emeletről... de azért meg szoktuk oldani. 

Na jó...mivel most nagyon értelmes dolgokról nem tudok írni, kicsit vissza is vonulok... :)

Legyen szép napotok!

 

Joyo^^