A dolog megoldódott... ugyanis a mai napon választ kaptam. Dél körül füttyentett a mobilom, miszerint üzenetem érkezett. Gé írt. Holnap bejön a könyvért, amennyiben nekem is jó. Válaszoltam neki, hogy természetesen, maximum, ha nem leszek ott, mert éppen kiszállítok, akkor a kolléganőm odaadja neki. Úgyhogy... azóta picit bugyog bennem az adrenalin. Nem, nem kimondottan miatta. Miért is? Azt hiszem nem tőle félek. Magamtól. Attól, hogy mit fog kiváltani belőlem. Ha már most kocsonyásodik a térdem. Már fel sem merem tenni a kérdést, hogy miért.... inkább hagyom a fenébe.
Páromnak valahogy sikerült megmagyaráznom, mikor ugyan úgy megkérdezte, hogy mitől félek. Ugyan azt válaszoltam, hogy nem tőle. Egyszerűen csak békét szeretnék magam körül, ami hasonló helyzetekben és múlttal picit nehéz... de hát... Istenem... Ő is boldog, én is az vagyok. Miről beszélünk? Talán arról, hogy szeretném annyira rendezni a helyzetet, hogy amikor az utcán meglátjuk egymást ne ránduljon össze a gyomrunk, és ne ugorjunk mindjárt a következő kapualjba, vagy ne bujkáljunk az Interspár különböző sorai között... ennyit szeretnék. Békét. Volt... elmúlt. Önálló, autonóm lény vagyok, aki nélküle is tökéletesen talpon maradt az életben, és nagyon sokat fejlődött. Ráadásul hamarosan a határon túl fogok dolgozni. De miért is bizonygatom, hogy milyen fasza ember lettem? Talán mert sokáig azt éreztem mellette, hogy kicsi vagyok, naiv, reménytelen és esetlen? Életképtelen? Valószínűleg magamat tituláltam annak. Ő nagyon elvétett esetben említette, vagy éreztette velem mindezt. Át kell forgatnom, a "na majd én megmutatom neked mire vagyok képes!" gondolkodást, "na majd én megmutatom magamnak, hogy mire vagyok képes!" gondolkodásra. És akkor rendben lesznek a dolgok...
Az egyik legnagyobb... szinte orbitális hibám, hogy mindig másoknak akarok megfelelni, másokhoz mérem magam... amit abszolút nem kellene. De ezt a környezetem nem győzi az arcomba üvölteni! Mindenki önmagához mérten tudja a legjobbat kihozni önmagából! Ezt sosem szabad elfelejtenem. Így nem szabadott volna azon ennem magam régebben, hogy Gé új párja mennyivel és miben volt jobb nálam, hogy végül őt választotta. Semmivel... megmondom én. Annak az esetnek nem is ez volt a lényege. Egyszerűen nem illettünk össze. A sorsunk nem volt kompatibilis a másikéval. Azt hiszem még jót is tett velem. Hiszen utána mennyi vidám, életre szóló, buja, szenvedélyes eseményben volt részem! Sokban! És semmit sem bántam az utána következő öt és fél évből! :-)
Ráadásul azon sem kellene túráztatnom magam, hogy a királylány miben különbözik tőlem... sokban, azt is elárulom. Nagyon, de nagyon sokban. És pont ez a szép. Ennél másabb világok már nem is lehetnénk. Szöges ellentétem! Minden tekintetben. Azt hiszem éppen ezért nem kell, hogy komplexusaim legyenek vele kapcsolatban sem. Inkább annak kell örülnöm, hogy abszolút nem vagyok olyan mint ő. És talán ő is örül annak, hogy nem olyan, mint én. Talán egyetlen dolgot kellene ellesnem tőle. Mégpedig azt, hogy miként kell ennyire természetesen megélni a nőiességet. De mégsem állhatok elé azzal a kéréssel, hogy tanítson :-) Talán előbb vagy utóbb én is kinyílok végre, és elfogadom hogy szép vagyok, hogy hagyjam bókolni és udvarolni a férfiakat magam körül. Hogy higgyek önmagamban.
Párom a holnapi nappal kapcsolatban csak annyit mondott, hogy legyek természetes, mosolyogjak, és nyugodtan forgassam meg az ujjamon az eljegyzési gyűrűmet. Nem mintha Gé-nél ezzel bármit is el lehetne érni, maximum gratulál és azt mondja rá, hogy szép, majd a maga praktikus gondolkodásával megérdeklődi, hogy már együtt lakunk-e, és ha nem, akkor mikor fogunk összeköltözni? Ez inkább betekintést engedett abba, ha már pszichológiailag nézem a dolgot, hogy Párom mennyire büszke arra, hogy hozzá tartozom, s ezt mindenkivel, lehetőség szerint az egész Világgal tudatni szeretné! Tőle szokatlan módon... hmmmm...
Azt hiszem kicsit vissza kell pottyanni a földre. Ma kijutott a "jóból", nem csupán érzelmi hullámvasúton csücsültem, de még a hátamat is meghúztam egy rossz emelésnél... igen faca! Na mindegy is. Ha van bármilyen észrevételetek a fent említettekkel... én szívesen olvasom a véleményeket...
Jó éjszakát mindenkinek!
Joyo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése