Új nap, új élet kezdete!

Megkaptam az utolsó két lökést ahhoz, hogy végre megéljem a saját életemet, és felhagyjak a vekengéssel! Bizony... ugyanis ki tudhatja előre...

A mai napon temetésre megyünk. Nagypapám öccse hunyt el. A többit inkább nem részletezném. A lényeg annyi, hogy élete ráébresztett arra, hogy az élet mennyire mulandó, egyik nap még vagyunk, a másik nap... vége. Ennyi volna az élet? Akkor ki kellene élvezni, nem? Felesleges azzal tölteni az életet, hogy rágódom, kombinálok, szomorkodom, és csak bonyolítom a magam dolgát. Már a családom is megmondta, hogy nem kellene annyira komolyan vennem sem az életet, sem pedig saját magamat. És igazuk van. 

A másik lökés a tegnapi látogatásom volt a nőgyógyásznál. Még nem tudtunk teljes-körű vizsgálatot csinálni a kenethiány miatt. De ultrahangot készített. Azt mondta semmi okom a pánikra, de van másfél hónapom, hogy gyógyítsam magam, hogy elmulasszam azt a "bigyót" a petefészkemnél. :-) Ezt maga az orvos mondta.
  "- Joyo... mulassza el." - és mosolygott mellé.
Egy orvos, aki hisz az öngyógyításban. Na hajrá, és fel a pozitív gondolatokra. Meg AKAROM gyógyítani magam. Egészséges AKAROK lenni. Elkerülni a kórházat. Egészséges babát szeretnék szülni. És ahhoz egészséges női szervekre van szükség. Na hajrá!
Közben már beszéltem a talp reflexológusommal is. Azt javasolta, hogy igyak cickafark teát ezerrel, hogy az ő szavaival éljek, és kúráljam magam Vénusz cseppel. Ha minden jól megy, elmulasztjuk közösen, és a következő menstruációkkal távozik. 

Apám tanácsára minden napban keresek legalább öt pozitív dolgot, és azzal töltekezem. A petefészkemmel pedig már megbeszéltem, hogy összedolgozunk és meggyógyulunk :-)

Optimizmusra fel!!!!