Nem mondhatnám, hogy unatkozom mostanság! És mindezt nem csupán a munkára és annak töménytelen és végeláthatatlan mennyiségére gondolok! Neeeeemmm....
A két hete tartó munka miatt folyamatosan kezeslábasban, viseltes nadrágban, régi pulóverekben és összefont hajjal mászkálok! Zavar. Megmondom őszintén, hogy zavar! Hol marad a NŐ? Tudom, hogy ott rejtőzik valahol, csak elő kell csalogatni. Szombaton sikerült! Végre nőiesen felöltözhettem, anélkül, hogy attól tartottam volna, hogy összekenem magam.
Kicsit még a konyhában is ügyködtem. Kipróbáltam egy új, kicsit szokatlan receptet. Mégpedig a bacon-be tekert sütőtököt. Egész finom lett. Kicsit pikáns... de a két íz egészen jól harmonizált egymással.
Amiért valójában kicsit meg vagyok keveredve, az egy előttem álló találkozó. Valahogy meg kell oldanom a dolgot. Nálam van egy könyv, amit volt párom édesanyja adott még kölcsön néhány évvel ezelőtt. Visszakérte, mert az unokájának szeretné adni. Tudom, hogy miként tudom eljuttatni neki, csak fogalmam sincs, hogy miként fogalmazzam meg mindezt exemnek, vagy milyen úton... közösségi oldalon privát üzenetkén, SMS-ben, vagy fussak be az irodába és adjam át neki? Nem tudom. Azóta már kétszer láttam. Összezavarodtam. Nem tudom milyen hatással volna, ha személyesen összefutnék vele előre megfontoltan, úgy, hogy még egy kaszni sincsen köztünk. Nem tudom. Azt hiszem, hogy a Sors úgy keveri a lapokat, hogy a regényhez több ötletem legyen, hiszen szinte egyértelmű, hogy még nem írtam ki Balázst a történetből.
Postai út? Hm? :-)
VálaszTörlésETAMA
Igen, erre is gondoltam... ez a legvégső megoldás... ennyire basszus nem lehetek nyusziiii!!!!! Áhhh...
TörlésEgyetértek a postával! És ez nem nyusziság! Egyszerűen add fel ajánlva, egy kedves levéllel, hogy reméled az unoka élvezettel fogja forgatni, még egyszer köszönöd, hogy kölcsönadta, blabla...! Igenis lássák, hogy még ennyire sem vagy hajlandó találkozni velük...basszus, ők voltak a szemetek Veled!!!!!!!!
VálaszTörlésSophie
Szia Sophie!
TörlésÍrtam neki balga fejjel egy SMS-t, de azóta sem válaszolt rá. Vagy megváltozott a telefonszáma (ezt azért kétlem...) vagy ennyire tesz rám. Ki tudja. Lehet, hogy valóban a posta lesz a legjobb megoldás azzal a bizonyos köszönő levéllel. Bár az édesanyja sosem bántott. De mégis úgy érzem... azért nem merek személyesen odamenni, becsengetni és átadni, mert úgy érzem nincs ott semmi keresnivalóm.
Azért írtam üzenetet mert kihívásnak vettem. Az volna a még nagyobb kihívás, ha facebookon üzennék, szembesülve a fényképével, vagy ha személyesen besétálnék az irodába és vissza adnám neki. Azt hiszem annál nagyobb próbatétel nem is létezne.
Az biztos, hogy mindez hajtja bennem előre a "csak azért is megmutatom mire vagyok képes!" programot, ami egyben pozitív és negatív is. Másrészt... képes vagyok tovább álmodni a könyvet.
Szia Joyo! Az smst maximalisan megertem en is ilyen vagyok es en is jartam igy sajnos, ami azt jelenti hogy tojik ram. Nem baj le van sz...a. en is a postara szavazok! :) pussszzzzzzzzzzz....;)
VálaszTörlésKöszönöm mindenkinek a támogatást :-)
VálaszTörlés