Új fejezet: "Felgyorsul az idő... sajnos!

Felgyorsul az idő… sajnos       

  Éreztétek már azt, amikor valamit nagyon, de nagyon vártok, a napok pedig csigalassúsággal telnek el? És az ellenkezőjét? Bármit megtennétek, hogy elkerüljétek az adott időpontot, de az úgy száguld felétek, akár a gyorsvonat!  Igen? Akkor biztosan át tudjátok érezni min mentem keresztül abban a két hétben, amíg, az túlzás, hogy vártam, de amíg rettegtem attól, hogy Krisztiántól búcsút kell vennem. Igaz, azt mondta, hogy csupán egy évről van szó. De egyetlen év alatt rengeteg minden megtörténhet. Honnan tudom? Kérlek! Az utóbbi néhány hónapom erre a bizonyíték! Tudom, hogy megígértem, hogy nem tekintek vissza, mégis bele kell vennem a felsorolásba, hogy megcsaltak és elhagytak, utána úgy tűnt, hogy beindul az újságírói karrierem, később újra megkörnyékezett az exem. Aztán összegabalyodtam az egyik gyerekkori nagyon jó barátommal, esküvő, munka, barátok, munka, menekülés az ex elől, aztán siránkozás, hogy Ákos mégis mit akarhat tőlem, aztán újabb megkörnyékezés, csalódás, forró éjszakák aztán újabb csalódás és megint csak forró éjszakák. Na persze, amint komolyra fordult volna az ügy, Ákos ösztöndíjjal Londonba repült tanulni. Ezt már talán rendbe tettem magamban. Egy alul méretezett pszichopata is berobban az életembe, aki Isten tudja miért, de rühell. Bár azt azért aláírom, hogy én sem tudnék összehaverkodni vele, és erre az elkövetkezendő ötven évben sem sok esélyt látok. Hetvenhárom évesen pedig csak nem gáncsoljuk ki egymást a járókerettel! Bár mindemellett lett egy új barátnőm is Patrícia személyében, akiért hálás vagyok.  És ami a legfontosabb… Nemes Krisztián végre, saját bevallása szerint több éves próbálkozás után, amiből becsületszavamat adom, szinte semmit sem érzékeltem, udvarolni kezdett nekem. Persze amikor eljutok eddig a gondolatsorig, mindig vegyes érzelmek törne fel bennem! Ad1; Végre belépett egy férfi az életembe, aki egyértelművé tette számomra, hogy mit akar tőlem (ENGEM!), és mindezt normális, úgymond a nagykönyv szerinti módon teszi… virág, édesség, vacsora. Ad2; Miért nem tudta mindezt jóval korábban egyértelműbb utalásokkal a tudomásomra hozni? Talán több időnk volna, és nem rettegnék a Szeptember harmincadikától. Ugyanis aznap hagyja el Krisztián az országot Ferihegyről. Két és fél órát fog utazni. A cége fizetett mindent. Le a kalappal… vagy a vállalkozás ment ilyen jól, vagy Krisztián valóban nélkülözhetetlen munkaerő volt! Áh! Mindegy is! Elmegy. Én meg itt fogok maradni.

  -Ne félj annyira Magda. Ha gondolod, minden este tudunk csevegni az interneten. Viszem magammal a hordozható számítógépemet is. Tudjuk tartani a kapcsolatot – mondta nekem mosolyogva Krisztián mikor az elutazása előtt négy nappal egy kebaposnál ettünk randevú címén.

  -Ha nem is minden este, de legalább háromnaponta, hogy legalább legyen miről mesélnem. Ráadásul miután visszaköltözöm Székesfehérvárra, legalább egy hetet várnom kell, hogy a szobába újra bekössék az internetet. Itt külön kérvény kell mindenhez – morogtam, és hatalmasat haraptam a kebapomba. Nem mintha az étvágyam nőtt volna meg, igazából diónyira zsugorodott a gyomrom, de igyekeztem lefoglalni magam. Ráadásul küzdöttem még egy problémával. Mióta megvolt az első randevúnk Augusztusban és felhorgadt bennem iránta a szexuális vágyakozás, fogalmam sem volt, hogy mihez kezdjek. Nem volt rám jellemző a szűzies visszahúzódás és a férfi kezdeményezésére való várakozás. Ezen az sem sokat segített, hogy minden egyes találkozásunk, amik igencsak megsűrűsödtek azóta, hogy tudtuk mikor kell elutaznia, szenvedélyes csókokba és simogatásokban ért véget a házunk bejáratánál. Így egyre többet tépelődtem, hogy vajon meglépjük-e azt a bizonyosat mielőtt elutazik, vagy várjunk, vele mire visszajön? Ráadásul szintén rám nem jellemző módon, még a barátnőimtől sem kértem segítséget, ami lehet, hogy nagy hiba volt. Ha magadtól nem találsz ki a labirintusból, vagy éhen döglesz, vagy segítségét imádkozol. Egyelőre az utóbbit választottam, s ez a randevú is a heves csókcsata után, szűziesen ért véget. Mindenki a saját maga ágyában végezte.

*****

  Három nappal később a virágboltban rendezkedtem, mikor is Marcell lépett be hozzám kedvesen mosolyogva. Első ránézésre is feltűnt, hogy fogyott. Főként az arcából. Az a kis kerekdedség, ami kisfiússá és kedvessé tette őt, valahogy múlni kezdett. Természetesen mindez nem azt jelentette, hogy már nem lett volna kedves vagy közvetlen velem. Csak fogalmam sem volt, hogy minek köszönhető. Talán a szürettel járó stressz vagy fizikai munka… legalábbis reméltem, s nem valami negatív behatás eredménye volt. Nem ismertem még olyan jól ezt a fiatal férfit, de valahogy a szívembe lopta magát!
  -Szia Marci! Miben segíthetek neked? – kérdeztem a pulthoz lépve.
  -Szia Magda. Igazából, két okból is jöttem – kicsit zavarban volt, ez tisztán látszódott rajta. – Az egyik, hogy – és itt körbenézett megszemlélve a vágott virág készletemet, s ragyogó arccal fordult vissza hozzám -… hogy hét szál piros tulipánból szeretnék egy gyönyörű csokrot kérni.
  -Semmi akadálya. És a másik?
  -Nos… - torokköszörülés. – mint tudod, Krisztián hamarosan elutazik. És arra gondoltunk, hogy szervezünk neki egy búcsú partit. Ez meglepetés lesz, úgyhogy Krisztián semmit sem sejt róla, kérlek, te se áruld el. Szóval… biztosan nagyon örülne, ha ott volnál, elvégre most már mennyi ideje is? Két hete randevúztok?
  -Igen, körülbelül annyi ideje – bólintottam. – Mikor lesz a búcsúztató?
  -Szombaton este kilenc órától.
  -Természetesen ott leszek – bólintottam. – Krisztán barátai lesznek ott?
  -Néhányan – bólintott. – Igazság szerint az egész összejövetelt Izabella szervezi, én csak besegítek neki.
Egyik szemöldököm felszaladt a név hallatán. – És szeretné, hogy ott legyek?
  -Az a helyzet, hogy ő ne említett téged. Én gondoltam rá – vallotta be Marci és láthatóan egy pillanatra belepirult. – Nem is tud róla, hogy meghívlak.
  -Nem lesz belőle baj? – kérdeztem óvatosan fogalmazva. Egyértelmű volt, hogy Marci is tisztában van az Izabella és köztem lévő különös viszonnyal. Bátor ember volt, azt meg kellett hagyni!
  -Szerintem nem. Végül is… Krisztián partijáról van szó. Az a jó, ha olyan emberek veszik körül, akikkel jól érzi magát, hogy emlékezetes legyen számára. És azt hiszem te sem vetted volna jó néven, ha kiderül, hogy neked ne is szólt senki.
  -Köszönöm Marci. Biztosíthatlak, hogy ott leszek, és igyekszem elkerülni a konfliktusokat a pároddal.
Marci ismét elvörösödött, ami teljesen ellentmondott azzal a mondattal, ami elhagyta a száját. – Zizu nem a párom. Csak… munkatárs és barát.
  -Értem – bólintottam. Voltam annyira jól nevelt, hogy kordában tartsam a velem született erős kíváncsiságomat és ne tegyek fel keresztkérdéseket.  
  -Patrícia is ott lesz, mint vendég, úgyhogy biztosan nem maradsz magadra – biztatott még egy utolsó mosollyal a szőlészet örököse mielőtt kilépett volna boltból egy szépen sikerült körcsokorral a kezében.
Miután magamra maradtam a lehető legrosszabb dolgot tettem, amit csak tehettem. Gondolkodni kezdtem! Ha meg akarom tenni, ami két hete motoszkált a fejemben és nem hagyott békén sem éjjel, sem nappal, akkor az lett volna rá, a lehető legjobb lehetőség. Biztos az alkoholfogyasztás, az érzelmek és félelmek felerősödnek, szép lesz a környezet… senki sem róhatná fel, ha elragadnak az érzelmek! Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben. Ráadásul a Zöldszemű Szörnyeteg a nagyúr tud lenni, mint azt mindenki tudja! És ha Zizu szervezi a vendéglistát, Ivett nyilvánvalóan a főhelyen trónol. Elérkezett az idő, hogy szembenézzek vele és tisztázzam az erőviszonyokat! Sok mindenre lehetőséget adott az ünnepség. És lesz időm Patríciával alaposan megrágni a dolgot. Ideje volt beszélni egy jó baráttal és hatásos stratégiát kidolgozni minden eshetőségre!
  -Legalább ne beszélj úgy, mintha háborúra készülnél! Szólt Józan Ész a fejemben.
  -Miért? Ez nem annak minősül?
  -Kivéve, ha szélmalmokkal harcolsz.
 -Ezt meg, hogy érted? – néztem a tükörbe összeráncolt szemöldökkel.
  -Rá fogsz jönni – majd elhallgatott. Én pedig visszatértem a teendőimhez, mivel újabb potenciális vásárló lépte át a küszöböt!